elfacsar ts ige 1a
1. (rég, ritk) ’csavarva (túlságosan) elfordít, elteker vmit’ ❖ Abdrehen: […] elfatsarni, eltekerni (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5801, 8. hasáb) | Dētorquĕo: […] félretekerni, eltekerni, elfatsarni; verdrehen (1818 Márton József¹ C3043, 827. hasáb).
1a. (rendsz. mn-i ign-i alakban) (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a teste, arca (erős fájdalom hatására) eltorzul (vmivé)〉’ ❖ Gonosz bánásmód, verés, kereskedés elfacsart tagjaimmal: ez volt eddigi sorsom (1841 Athenaeum C0022, 617) | Manassé megdermedve bámult a lábainál fetrengő ellenfélre, kinek egykor oly szép, daliás arcát a testi kín s a rémület egy elkárhozott torzképévé facsarta el (1877 Jókai Mór CD18) | a szerencsétlen áldozatok kíntól elfacsart arca (1889 Fővárosi Lapok C0158, 1066).
1b. (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely erős, kellemetlen szag arra késztet vkit, hogy az orrát fintorítva elhúzza〉’ ❖ por is van benne [ti. Óbuda levegőjében] és bűz is […]. A szeszgyáré elszédít, a bőrgyáré elfacsarja az orrot (1891 Gerő Ödön C1880, 126) | Kövér, fülledt illatok lengenek, melyek elfacsarják az orrot (1918 Kosztolányi Dezső 9359127, 75).
2. (kissé rég) ’eredeti, valódi értelméből kiforgatva elferdít, eltorzít vmit’ ❖ mivel az én világos-értelm fel-tételemnek igazságát tagadnod nem lehetett, hogy írásomat valamelly ſzarvas hibával vádolhassad, ki-hagytad ſzavaimat, ’s el-fatsartad értelmemet (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 296) | sokan legvilágosb szavaimat is elfacsarják (1831 Széchenyi István CD1501) | mennyi elfacsart tény, mennyi koholt vagy elhitt hazugságból vont ferde okoskodás (1843 Wesselényi Miklós 8528008, 197) | [Babits Mihály támadói] olyan szándékokat és célzatokat imputálnak az [általuk] elfacsart értelmű mondat mögé, melyektől az író a lehető legtávolabb áll (1930 Schöpflin Aladár CD10).
2a. (mn-i ign-i alakban) (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a gondolkodásmódja, viselkedése eltorzul〉’ ❖ feszes, elfacsart, ’s erőltetett magaviseletet (1834 Thewrewk József C4148, 23) | az egészséges el nem facsart itélő tehetségnek példamintája és csupa praxis vagy (1835 Széchenyi István CD1501).
3. (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a szívét vmely külső inger hatására erős, sírásba hajló fájdalom, keserűség fogja el〉’ ❖ a keserű hálátlanság elfacsarta [a grófnő] szívét (1870 Jókai Mór CD18) | [a tárogató hangja] elfacsarja az embernek a szívét, s maga se tudja mért, sírva fakad rajta (1876 Jókai Mór CD18) | elfacsarta a szívemet a kislány keserves zokogása (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [A halottat néző asszony] szívét egyszerre úgy elfacsarta a részvét, hogy fölcsuklott (1957 Rónay György C3638, 167).
Vö. CzF.; SzT.