elismer ts ige 1b 

1. ’igazságként v. tényként elfogad és kinyilvánít vmit’ ❖ [Ami a] Magyar nemzet erköltsi Culturáját illeti, annak rugója is Uralkodó Fejedelmünk kezébe lévén, háládatosággal el esmérjük abban azóta tett előmenetelünk szembetűnőségét, miolta halhatatlan Királynénk Maria Theresia a’ tudományoknak villágát meggyújtván a’ nemzetünkön uralkodó setétséget el oszlatta (1822 Vedres István 8517005, 9) | Sokbeszédűség még nem szónoki tehetség; e kétségen kivüli tétel Magyarországban, úgy látszik, még nem ismertetik el (1846 Eötvös József 8126040, 415) | [Fejér György 1840-ben] történeti úton a finn kérdésre is világosságot vet, s az atyafiságot határozottan elismeri (1868 Toldy Ferenc 8481020, 383) | A legkülönbözőbb szociológiai irányzatok is elismerik, hogy egy ágy nem nagyon kényelmes tartózkodási hely egy háromtagú család számára (1936 Bálint György 9021001, 38) | az indiánok emberi mivoltát elismerő, néhány spanyol és portugál papból álló keresztény kisebbség (1992 Bernáth Tamás ford.–Zambrano 2020004, 73).

1a. ’〈annak kif-ére, hogy (tényektől, érvektől meggyőzve) vkinek, vminek vmely szerepét, minőségét v. vmilyen voltát belátja és kinyilvánítja vki〉’ ❖ Engem az egész Honn nagy Magyarnak elismer (1824 Maróthy Mátyás–Nátly József C3312, 25) | Humboldtot az irodalmat ismerő minden népe a világnak a tudományok királyaul ismeri el (1859 Szegedi Híradó 8663001, 3) | [Cholnoky Viktor] eleinte kissé bátortalan volt és nem is gondolt arra, hogy írói tehetségét is érvényesítse. Az volt a vágyódása, hogy kitűnő újságírónak ismerjék el (1912 Londesz Elek CD10) | a sógorom levele, melyben a fiút elismeri gyerekének, közönséges hamisítvány (1956 Bernáth Aurél 9052011, 191) | szükségesnek elismert bűn (1989 Eörsi István 9125031, 24).

1b. ’〈saját hibát, bűnt, fogyatékosságot〉 tényként, igazságként elfogad, beismer, bevall’ ❖ elismervén járatlanságomat, Kalauzságodra nem egyszer vágyódtam, Tanúlságodnak tiszteletére gerjedtem (1810 k. Jankovits Miklós C2561, 244) | Igazságtalan voltam irántad, elismerem (1846 Petőfi Sándor 8366445, 15) | Bocsánatot kérek – mentegetőzött Tóth úr –, ha valami nevetségeset mondtam. Elismerem, nem mindig találom el a legszerencsésebb kifejezést (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Képviselő úr, nincs itt a válaszadó személy. Adminisztratív hiba történt. A Ház vezetése nevében a hibát elismerem (2000 Országgyűlési Napló CD62).

1c. (hiv is) ’〈illetékes személy v. szervezet〉(szerződésben, nyilatkozatban, határozatban) érvényesnek, ill. jogosnak elfogad vmit’ ❖ az Eperjesi Sententia feleségem’ jusait elismerte (1822 Kazinczy Ferenc C2571, 145) | [A mohácsi vész után Magyarország] megtartá ezentúl is külön államiságát és megőrzé az önálló nemzeti létet, jogainak értelmében, melyeket a fejedelmek elismertek és szentesítettek (1891 Kállay Benjámin 8601001, 332) | Lipót 1681-ben kénytelen volt elismerni a felfüggesztett magyar alkotmányt (1910 Halász Imre CD10) | [1925 októberében] Németország a locarnói konferencián elismeri nyugati határait (1995 Rubicon CD17) | Észak-Amerikában és az EU-ban egyaránt elismert diplomát kapnak az ősszel induló ápolóképzés végzősei (2008 Népszabadság 3249005, 23).

2. ’érték(es)nek tart, becsül, ill. tiszteletben tart vmit, vkit’ ❖ [ha] ellenségeinket csak üldözzük, s a jót bennök is elismerni nem tanuljuk s nem akarjuk, ha rettegünk az igazat nyílván kimondani, ha örökké csak mellékes tekintetek szolgarabjai leszünk, úgy a tudományos haladásnak bízvást lemondhatunk még reményeiről is (1831 Bajza József 8021023, 71) | Tanúlja a’ gyermek az okosság’ és erkőlcsiség’ kormányát, ’s az általok szabott határt elismérni, mások’ akaratjának ’s tekintetének helyességét tisztelni (1834 Wargha István 8527003, 136) | [Kiss József] derék tehetségét mindig elösmerték a suba alatt (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | [voltak] barátai, egymást elismerő vetélytársai (1958 Lengyel József 9395007, 207) | külföldön is elismerik kutatásaim eredményeit (1991 Tóth Pál Péter 2037009, 1475).

3. (rég) ’összetéveszt vki mással, ill. félreismer vkit’ ❖ én nagyon elesmértem Rurikot, és mindég kétségeskedtem nemes szívüségén; és ő pedig egy valóságos nagy lelkü Férfiú (1808 Bachich József ford. C0704, 119) | Valakire vigyáznak, mert engem is megtámadtak, bizonyosan elismertek, alig tudtam megmenekülni (1819 Kisfaludy Károly C2668, 52) | O! mennyire elismert engem’ jó anyám, mivel érdemlettem ezt meg? (1832 Kovacsóczy Mihály C3313, 105) | „Nohát Nagy uramnak szólitott meg a legutólsó kofa is, hiszed-e?” „Elismertek, bolond ember,… másnak gondoltak!” (1857 Vas Gereben 8514018, 43) | elismer: félreismer (1898 A magyar diáknyelv C1419, 41).

4. (rég v. nyj) ’jellegzetes ismertetőjegy(ek) alapján azonosít, felismer vkit, vmit’ ❖ [kutyám] el tévejedett, vagy inkább el lopattatott Pestrűl, mint mostani fő múlató hellyemrűl, mely eb neveztetett Flórának, és itt az Egri piatzon most ezen Egri öröm’ alkalmatoſságával rá találtam, a’ kutya hasonlóképpen el esmért, [...] melyet farka’ tsóválásával, reám való ugrálásával jelentett ki (1808 Farkas András 7041004, 19) | Oskár elismerte a’ haláljelt, felszökött, ’s dárdája után nyult (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163069, 193) | bizony a’ hírből igazán ösmerted el őtet. Árpád, a’ győző seregek’ fejedelme az ottan (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 124) | [a nyúlpásztor] mindjárt elösmerte, hogy ki van a paraszti ruhában (1864 Dunamelléki népmesék C3084, 154).

Vö. CzF. ~, elismert; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elismert, elismertetik; ÚMTsz.