emberke fn 6B

1. (kedvesk is) ’kis növésű, alacsony ember’ ❖ A’ gyermeknek-gondolt valami eggy negyven esztendőt meghaladott emberke vala (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Sterne C2526, 213) | az egész emberke alig magasabb öt lábnál, alig látszik ki a gallérjából (1858 Vasárnapi Újság CD56) | – Van medve? Farkas? – kérdezte Alvinczi Eduárd a meggörnyedt, összeszáradt zöld ruhás emberkét, aki sapkáját kezében tartotta, mintha a manók fejedelmének parancsára jött volna elő az erdőségből (1917 Krúdy Gyula CD54) | Dávidok. Ők azok, akik – maguktól – általában száztíz-százhúsz centiméteresre képesek megnőni, s akiket szaknyelven achondroplasiásoknak neveznek. Cirkuszi produkciókból, filmekből régóta jól ismerjük őket, a kicsit nagy fejű, rövid végtagú emberkéket (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (kedvesk is) ’kisbaba, ill. (kis)gyermek’ ❖ Pólya s tej a született emberke ohajja csupán (1882 Tóth Lőrinc C4299, 14) | [Benedek Elek] bizonyára gyöngédségből, szeretetből és féltésből lett elsősorban a gyermekek írója, mert úgy érezte, hogy e bimbódzó emberkéknek szüksége van valakire, aki nem gyüge gagyogással, hanem természetes emberi hangon szól hozzájuk (1930 Sárközi György CD10) | [Imre] bízvást ugyanolyan aranyos kisfiú, mint aminő minden tíz év alatti emberke (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈férfira vonatkoztatva, kedveskedő, bizalmaskodó, ill. lekicsinylő, leszóló megnevezésként v. megszólításként〉’ ❖ mulattató dolog látni, mi különféle utakon módokon törik magokat némelly emberkék kegyébe jutni valamelly módon a’ pénzkirálynak (1844 Pesti Hírlap CD61) | Képviselővé kell lennie. Ma a semmi emberkéket csak az emelheti föl (1885 Tolnai Lajos C4202, 97) | Válaszolok elég röviden benne [ti. a Szilágyság című hetilapban] a zilahi Független Újság egy névtelen emberkéjének, ki oktalanul és kicsinyesen engem próbál bántani (1906 Ady Endre CD0801) | egyetlen szerelmem se volt oly drága, mint te. Hány kedvesemen adtam túl a kedvedért, köztük a legtitkosabbon: lelkiatyámon. Vajon megérdemled ezt a nagy áldozatot, te emberke? (1922 Krúdy Gyula CD54) | Svejk, az egyszerű küszködő emberke (1958 Magyar Nemzet márc. 6. C0354, 7) | Bolondos emberke vagy te (1961 Katkó István 9315002, 193) | Ha tőlem a Kolossy tér sarkán megkérdezi egy szimpatikus emberke, hogy a Kovács vagy a Nagy, akkor azt válaszolom neki, hogy egyik sem, de legyen a Rigó a polgármester (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ember; ÉKsz.; ÚMTsz.

emberke főnév 6B
1. (kedvesk is)
kis növésű, alacsony ember
A’ gyermeknek-gondolt valami eggy negyven esztendőt meghaladott emberke vala
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Sterne)
az egész emberke alig magasabb öt lábnál, alig látszik ki a gallérjából
(1858 Vasárnapi Újság)
– Van medve? Farkas? – kérdezte Alvinczi Eduárd a meggörnyedt, összeszáradt zöld ruhás emberkét, aki sapkáját kezében tartotta, mintha a manók fejedelmének parancsára jött volna elő az erdőségből
(1917 Krúdy Gyula)
Dávidok. Ők azok, akik – maguktól – általában száztíz-százhúsz centiméteresre képesek megnőni, s akiket szaknyelven achondroplasiásoknak neveznek. Cirkuszi produkciókból, filmekből régóta jól ismerjük őket, a kicsit nagy fejű, rövid végtagú emberkéket
(1997 Magyar Hírlap)
2. (kedvesk is)
kisbaba, ill. (kis)gyermek
Pólya s tej a született emberke ohajja csupán
(1882 Tóth Lőrinc)
[Benedek Elek] bizonyára gyöngédségből, szeretetből és féltésből lett elsősorban a gyermekek írója, mert úgy érezte, hogy e bimbódzó emberkéknek szüksége van valakire, aki nem gyüge gagyogással, hanem természetes emberi hangon szól hozzájuk
(1930 Sárközi György)
[Imre] bízvást ugyanolyan aranyos kisfiú, mint aminő minden tíz év alatti emberke
(1997 Magyar Hírlap)
3.
〈férfira vonatkoztatva, kedveskedő, bizalmaskodó, ill. lekicsinylő, leszóló megnevezésként v. megszólításként〉
mulattató dolog látni, mi különféle utakon módokon törik magokat némelly emberkék kegyébe jutni valamelly módon a’ pénzkirálynak
(1844 Pesti Hírlap)
Képviselővé kell lennie. Ma a semmi emberkéket csak az emelheti föl
(1885 Tolnai Lajos)
Válaszolok elég röviden benne [ti. a Szilágyság című hetilapban] a zilahi Független Újság egy névtelen emberkéjének, ki oktalanul és kicsinyesen engem próbál bántani
(1906 Ady Endre)
egyetlen szerelmem se volt oly drága, mint te. Hány kedvesemen adtam túl a kedvedért, köztük a legtitkosabbon: lelkiatyámon. Vajon megérdemled ezt a nagy áldozatot, te emberke?
(1922 Krúdy Gyula)
Svejk, az egyszerű küszködő emberke
(1958 Magyar Nemzet márc. 6.)
Bolondos emberke vagy te
(1961 Katkó István)
Ha tőlem a Kolossy tér sarkán megkérdezi egy szimpatikus emberke, hogy a Kovács vagy a Nagy, akkor azt válaszolom neki, hogy egyik sem, de legyen a Rigó a polgármester
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ember; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások