eperfa fn és mn 6A

I. fn

1. (Növ is) ’főként Ázsiában őshonos, tömött füzérvirágzatú, a szederre emlékeztető termésű lombhullató cserje v. fa, kül. az ún. fehér eperfa (Morus alba) fajba tartozó, (rózsaszínes árnyalatú) fehér és édes gyümölcsöt termő növény; szederfa’ ❖ Szala Vármegyében, hól 1782-ben sem eper fát, sem sejemereszt bogarat nem lehet vala találni, Járen Pál Urnak vígyázatja alatt annyira ment a’ sejem mivelés dolga, hogy 1786-ban 2800 font ereſztetlen sejmet tsináltanak, és ſok ezer eper (ſzeder) fákat ltettenek (1787 Magyar Kurír C0312, 408) | Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja (1851 Arany János CD01) | A tornácon ült, nézte az udvar eperfáját, hogy hull érett fekete gyümölcse, s loccsan szét a földön (1923 Török Sophie CD10) | A gáton akácbokrokkal és csalánnal takart csapás futott, felülről mogyoró- és eperfák lombja tetőzte be (2008 Grecsó Krisztián 3123001, 16).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen fás szárú növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Morus nigra. Hung. Fekete Eperj-fa (1780 Benkő József C0290, 423) | Eperfa (növ., dudafa, szederfa, Morus Tourn.), a róla nevezett család génusza (1894 PallasLex. CD02) | Morus L. – Eperfa, szederfa (2009 Új magyar füvészkönyv 1. C7807, 104).

2. ’az ilyen fás szárú növények vmelyikének faanyaga, kül. az ún. fehér eperfa sárgásbarna színű, rugalmas, jól faragható v. esztergálható fája (mint asztalosipari alapanyag)’ ❖ angol tollkéssel, egy darabka eperfából, remetét faragott (1837 Regélő C0461, 829) | fűz vagy eperfából font kerítést csak újabban alkalmaznak a szöllők körül (1939 Benkő László C6946, 358) | [Járomfaragásnál] az Alföldön gyakran kiegyeztek diófával, eperfával, de a hegyvidékek népe jobban szerette a könnyű, szívós fanemeket (1999 Magyar néprajz CD47).

II. mn

’ebből az anyagból készült 〈tárgy〉’ ❖ eperfaasztal (1937 Budapesti Hírlap ápr. 4. C4725, [1]) | csináltattam egy eperfahordót is, amelyben a szilvapálinkát tartom (2001 Lakáskultúra CD39).

ÖE: ~levél.

Vö. CzF. epėrfa · epėrjfa; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

eperfa főnév és melléknév 6A
I. főnév
1. (Növ is)
főként Ázsiában őshonos, tömött füzérvirágzatú, a szederre emlékeztető termésű lombhullató cserje v. fa, kül. az ún. fehér eperfa (Morus alba) fajba tartozó, (rózsaszínes árnyalatú) fehér és édes gyümölcsöt termő növény; szederfa
Szala Vármegyében, hól 1782-ben sem eper fát, sem sejemereszt bogarat nem lehet vala találni, Járen Pál Urnak vígyázatja alatt annyira ment a’ sejem mivelés dolga, hogy 1786-ban 2800 font ereſztetlen sejmet tsináltanak, és ſok ezer eper (ſzeder) fákat ltettenek
(1787 Magyar Kurír)
Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja
(1851 Arany János)
A tornácon ült, nézte az udvar eperfáját, hogy hull érett fekete gyümölcse, s loccsan szét a földön
(1923 Török Sophie)
A gáton akácbokrokkal és csalánnal takart csapás futott, felülről mogyoró- és eperfák lombja tetőzte be
(2008 Grecsó Krisztián)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az ilyen fás szárú növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉
Morus nigra. Hung.Hungaris ’magyaroknál’ Fekete Eperj-fa
(1780 Benkő József)
Eperfa (növ.növény, dudafa, szederfa, Morus Tourn.Tournefort), a róla nevezett család génusza
(1894 PallasLex.)
Morus L.LinnaeusEperfa, szederfa
(2009 Új magyar füvészkönyv 1.)
2.
az ilyen fás szárú növények vmelyikének faanyaga, kül. az ún. fehér eperfa sárgásbarna színű, rugalmas, jól faragható v. esztergálható fája (mint asztalosipari alapanyag)
angol tollkéssel, egy darabka eperfából, remetét faragott
(1837 Regélő)
fűz vagy eperfából font kerítést csak újabban alkalmaznak a szöllők körül
(1939 Benkő László)
[Járomfaragásnál] az Alföldön gyakran kiegyeztek diófával, eperfával, de a hegyvidékek népe jobban szerette a könnyű, szívós fanemeket
(1999 Magyar néprajz)
II. melléknév
ebből az anyagból készült 〈tárgy〉
eperfaasztal
(1937 Budapesti Hírlap ápr. 4.)
csináltattam egy eperfahordót is, amelyben a szilvapálinkát tartom
(2001 Lakáskultúra)
ÖE: eperfalevél
Vö. CzF. epėrfa · epėrjfa; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások