eredendő bűn l. szókapcsolatként az alábbi szócikkben
eredendő mn-i ign és mn
I. mn-i ign → ered.
II. mn 17C3
’kezdetben v. kezdettől fogva, eleve meglevő, létező, ill. alapvető fontosságú, lényegi 〈tulajdonság, állapot stb.〉’ ❖ az els Ember ſzabad akarva meg-ſzegvén az Iſtentl adatott parantsolatot, egy alma’ ételért el-adá lelkét, és az eredend igazságot mind magáért, ’s mind maradékiért el-veſzté (1789 e. Stankovátsi Leopold 7297004, 65) | [a kormány által benyújtott] hat. javaslat abban az eredendő hibában szenved, hogy nincs szankciója (1889 Pesti Hírlap febr. 28. C5637, 4) | a kezdetleges ember, tehát a kezdetleges diszítő művészet is, legszívesebben azokat a formákat alkalmazza, amelyek legeredendőbb szükségleteivel vannak összefüggésben s amelyekben, ennélfogva, legősibb örömét is lelte (1907 Malonyay Dezső CD07) | Az emberek már bizonyos eredendő ingerültséggel állnak a [villamos]megállónál és fokozódó ingerültséggel nyomakodnak fel rá... (1958 Magyar Nemzet júl. 15. C0354, 5) | A kárpótlás eredendő célja az volt, hogy akiket megfosztottak a vagyonuktól, azokat, ha részlegesen is, az elvett vagyon töredékével, de kárpótolni lehessen (1998 Magyar Hírlap CD09) | ember és természet eredendő egységét (2002 Bohár András 3056001, 33) • eredendő bűn (Vall, átv is) ’〈a keresztény tanítás szerint:〉 az isteni parancsolatnak az első emberpár általi megszegése, az ún. ősbűn, ill. az annak következtében megromlott, gyarló, rosszra hajló emberi természet bűnös volta, amely utódaikra is átszáll’ ❖ [Keresztelő Szent János] már az Annya méhében meg-ſzenteltetett; ’s az eredendö bünböl ki-tiſztittatott (1777 Molnár János C3195, 453) | az emberi nem eredendő bűne – a hiúság nem csalta őt (1855 Jósika Miklós C2379, 67) | az első emberpár vétke, az eredendő bűn, minden utódaikra átszállt, és ennél fogva kell minden embernek meghalnia (1873 Táncsics Mihály 8463011, 131) | Mi ugyanis általában – ez zenei nevelésünk eredendő bűne – igen rosszul tudunk [kottát] olvasni (1945–1947 Kodály Zoltán 9341005, 169) | Az önmagával szembenéző ember Pál apostollal elmondhatja, hogy „nem azt teszem, amit akarok, hanem amit nem akarok: a rosszat” […]. Ez a minden emberrel közös gyarlóság egyidős az emberiséggel: „egy ember által jött a bűn a világba” (Róm 5,14), és ezt nevezzük az egyház nyelvén eredendő bűnnek (1993 BibliaiLex. CD1207).
a. (-n v. -leg raggal, hsz-szerűen) ’eredeti állapotában, eredeti természeténél fogva, eleve’ ❖ [az állatvilágban] a lélek eredendőleg rab, és ennélfogva nem esik rabúl se az erkölcsi rosznak, se magában fejlő kóros megháborodásnak (1858 Greguss Ágost C7515, 360) | A mocsárláz elnevezés sokakat arra a téves gondolatra vezet, hogy a betegség is eredendőleg a mocsárból származnék (1933 Az állatok világa CD46) | Itt [a városban] vagyok otthon. Ez az erdőm. Ide születtem eredendőn (1961 e. Havas Ervin 9231032, 54) | [Domenico Fisichella] úgy tartja, hogy a politika nem azonosítható a politikai konfliktussal, hanem a politika eredendően ambivalens jellege mellett tör lándzsát, ami így magában foglalja a barát-ellenség dichotómiáját (2009 Frivaldszky János 3060001, 23).
Sz: eredendőség.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ereget; ÉKsz.; SzT.