🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

farkcsigolya fn (Anat)

’a gerinc keresztcsont v. keresztcsigolyák után következő(, a farok vázát alkotó) csigolyáinak vmelyike; farokcsigolya’ ❖ [ha az ősi forma gorillára hasonlított, akkor a] typusmajom orra a szájától megkülönböztetlenebbé vált s kúpformálag elényult mint a rókáé; szőre megszaporodott, hogy úgy mondjam megbundásodott; a hátgerinczéhez farkcsigolyák járultak s az igy származott farkizmok alkalmazásával az állat mozgásait segítő taggá, úgynevezett fogódzó farkká tökélyesült (1863 Thewrewk József C4154, 387) | Farkcsikcsont (os coccygis), a gerincoszlop alsó végét záró csontocska, maradványa az emlős-állatok farkcsigolyáinak. Az emberben 4, ritkábban 3 vagy 5 csenevészes és egymással összeforradt csigolyamaradványból áll (1894 PallasLex. CD02) | A képesség, hogy [bizonyos gyíkféléknél] a farok kár nélkül letörik (öncsonkítás, autonómia), azon alapszik, hogy a farkcsigolyák közepén alakulnak ki törési helyek (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a pusztai ménesre menő csikó sörényét tövig, a farka szőrét pedig 3–4 grádicsban a farkcsigolyáig ollóval lenyírják (1977 NéprajziLex. CD47) | [a gerinc működését] az egymáshoz pontosan illeszkedő csontos csigolyák, valamint az azokat szervesen összekötő porcok, inak és izmok biztosítják. Testtájak szerinti elnevezésben van hét nyaki, tizenkét háti, öt ágyéki és már a medenceövhöz tartozó öt keresztcsonti csigolya és legalul a csökevényes háromnégy farkcsigolya (1998 Magyar Nemzet febr. 5. C6508, 11).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
farkcsigolya főnév (Anat)
a gerinc keresztcsont v. keresztcsigolyák után következő(, a farok vázát alkotó) csigolyáinak vmelyike; farokcsigolya
[ha az ősi forma gorillára hasonlított, akkor a] typusmajom orra a szájától megkülönböztetlenebbé vált s kúpformálag elényult mint a rókáé; szőre megszaporodott, hogy úgy mondjam megbundásodott; a hátgerinczéhez farkcsigolyák járultak s az igy származott farkizmok alkalmazásával az állat mozgásait segítő taggá, úgynevezett fogódzó farkká tökélyesült
(1863 Thewrewk József)
Farkcsikcsont (os coccygis), a gerincoszlop alsó végét záró csontocska, maradványa az emlős-állatok farkcsigolyáinak. Az emberben 4, ritkábban 3 vagy 5 csenevészes és egymással összeforradt csigolyamaradványból áll
(1894 PallasLex.)
A képesség, hogy [bizonyos gyíkféléknél] a farok kár nélkül letörik (öncsonkítás, autonómia), azon alapszik, hogy a farkcsigolyák közepén alakulnak ki törési helyek
(1933 Az állatok világa ford.)
a pusztai ménesre menő csikó sörényét tövig, a farka szőrét pedig 3–4 grádicsban a farkcsigolyáig ollóval lenyírják
(1977 NéprajziLex.)
[a gerinc működését] az egymáshoz pontosan illeszkedő csontos csigolyák, valamint az azokat szervesen összekötő porcok, inak és izmok biztosítják. Testtájak szerinti elnevezésben van hét nyaki, tizenkét háti, öt ágyéki és már a medenceövhöz tartozó öt keresztcsonti csigolya és legalul a csökevényes háromnégy farkcsigolya
(1998 Magyar Nemzet febr. 5.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások