fegyverbíró mn és fn 1A
I. mn
1. ’fegyveres szolgálatra, katonáskodásra alkalmas 〈személy, csoport〉; fegyverfogható’ ❖ 25 évi béke után a’ franczhoni népesség mintegy nyolczvanadrésze, ’s a’ fegyverbiró ifjuság (20–27 évesek) negyedrésze katona (1841 Pesti Hírlap CD61) | [az egri vár védőinek nagy része] tönkrejutott földműves volt, ki családját törökmentes vidékre küldte, míg ő, ha fegyverbíró volt, felcsapott zsoldosnak (1885 Thallóczy Lajos CD55) | a gyárakban, üzemekben, hivatalokban dolgozó minden fegyverbíró embert, katonai szolgálatra nem alkalmasokkal fognak helyettesíteni (1916 Fekete Miklós CD10) | A városok polgársága, amelyre rendszerint a város megvédelmezésének terhe hárult, igyekezett a fegyverbíró férfiakat korábban a számszeríj, később a tűzifegyverek használatában kiképezni (1935 RévaiNagyLex. C5717, 562) | szinte minden fegyverbíró – tehát minden munkaképes, kenyérkereső – férfi hadbavonult, majdnem minden család fő-kenyérkereső nélkül maradt (1964 Környei Attila CD52) | a zsidó lakosság fegyverbíró részének és a Róma ellen felvonuló csapatoknak a létszámát Josephus nyilvánvalóan eltúlozza, amikor csak Galileában több mint százezer fős hadseregről beszél (1997 Komoróczy Géza CD17).
2. (kissé rég) ’〈vki katonai alkalmasságának kif-ére:〉 fegyvert elbíró, szükség esetén fegyvert fogó 〈kéz, kar〉’ ❖ saját tűzhelyetek biztonsága forog veszélyben; védjétek azt erős fegyverbiró kézzel (1859 Budapesti Hírlap jún. 17. C7817, 1) | akik szívük melegével, kezük, elméjük munkájával, fegyverbiró karjuk erejével a nemzet élő testét és hatalmas lelkét alkotják (1896 Pesti Hírlap máj. 10. C5644, 1) | a magyar gazdák fegyverbíró és hűséges karja (1915 Budapesti Hírlap júl. 5. C4703, 9).
II. fn (ritk)
’fegyveres szolgálatra, katonáskodásra alkalmas, fegyverfogható személy’ ❖ [Az 1285-ös tatár betörés alkalmával] nem is tudtak sok embert megölni, kivált urat, nemest, fegyverbírót; ami szegényt, parasztot, beteget megöltek, azt valami 7000 lélekre becsülték (1893 Pauler Gyula CD16) | Nyárádi Miklós szintén a kastélyba gyüjtötte a környékből a fegyverbirókat (1897 Kazár Emil C2513, 74).
J: fegyverképes.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.