fejvétel fn 4B

’a fej levágásával végrehajtott kivégzés, lefejezés (mint ítélet, büntetés), ill. annak veszélye, fenyegetése; fejvesztés’ ❖ [a muzsikusok országában] a’ kik valami gonoſzságban tapaſztaltatnak, törvény ſzerint az ö vonójoktól való meg-foſztatás fej vétel gyanánt tartatik (1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg 7129002, 290) | [A bej] a jelen amrával [= rendelettel] megtiltja minden zsidónak, hogy gyapot-sipkával a fején jelenjék meg Tunis utcáin, fejvétel terhe alatt (1890 Pesti Hírlap júl. 2. C5638, 3) | a haditörvényszék Hardegget és Berlini Miklóst kötél általi halálra itélte, de azt a császár fejvételre enyhítette (1940 Bánlaky József CD16) | Magyarországon sosem voltak pogromok, alig volt népítélet, még csak nyilvános akasztások és fejvételek sem voltak szokásban (1999 Magyar Nemzet márc. 6. C6108, 14).

a. (biz) ’〈elhomályosult jelentéstartalommal szigorú büntetés (fenyegetésének) jelölésére〉’ ❖ Nagy szerencse volna, ha a Reichsrath pártjai a Körber-kormány fejvételét elfogadnák ár gyanánt [a politikai szolgálatért] (1900 Budapesti Hírlap dec. 13. C0055, 1) | kritikus időben okosan, szépen mellébeszélnek, a [művészi] technikákat megejtően alkalmazzák, és közben kikerülik mindazt a csapdát, amelyért fejvétel jár „felülről” és közöny „oldalról”, a szakma belsejéből (1986 Népszabadság nov. 29. C7836, 15) | Úgy látszik, az edző fejvétele volt a legkisebb vérveszteséggel járó művelet Újpesten [ti. a futballcsapatban] (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

fejvétel főnév 4B
a fej levágásával végrehajtott kivégzés, lefejezés (mint ítélet, büntetés), ill. annak veszélye, fenyegetése; fejvesztés
[a muzsikusok országában] a’ kik valami gonoſzságban tapaſztaltatnak, törvény ſzerint az ö vonójoktól való meg-foſztatás fej vétel gyanánt tartatik
(1783 Győrffy József¹ ford.Holberg)
[A bej] a jelen amrával [= rendelettel] megtiltja minden zsidónak, hogy gyapot-sipkával a fején jelenjék meg Tunis utcáin, fejvétel terhe alatt
(1890 Pesti Hírlap júl. 2.)
a haditörvényszék Hardegget és Berlini Miklóst kötél általi halálra itélte, de azt a császár fejvételre enyhítette
(1940 Bánlaky József)
Magyarországon sosem voltak pogromok, alig volt népítélet, még csak nyilvános akasztások és fejvételek sem voltak szokásban
(1999 Magyar Nemzet márc. 6.)
a. (biz)
〈elhomályosult jelentéstartalommal szigorú büntetés (fenyegetésének) jelölésére〉
Nagy szerencse volna, ha a Reichsrath pártjai a Körber-kormány fejvételét elfogadnák ár gyanánt [a politikai szolgálatért]
(1900 Budapesti Hírlap dec. 13.)
kritikus időben okosan, szépen mellébeszélnek, a [művészi] technikákat megejtően alkalmazzák, és közben kikerülik mindazt a csapdát, amelyért fejvétel jár „felülről” és közöny „oldalról”, a szakma belsejéből
(1986 Népszabadság nov. 29.)
Úgy látszik, az edző fejvétele volt a legkisebb vérveszteséggel járó művelet Újpesten [ti. a futballcsapatban]
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások