garád¹ fn 3A1 (nyj)  garát (ritk) , gerád (ritk)

1. ’olyan kerítés v. határoló építmény v. képződmény, amely rendsz. felhányt földből, trágyából v. egyéb anyagból, ill. (erre telepített) sövényből v. vesszőfonadékból, venyigéből stb. készül(, és amelyet vízelvezetésre is szolgáló árok vesz körül)’ ❖ Garád Sepes ex foſſa, & aggeſto ſtramineo [= kerítés gyepűárokból és felhalmozott szalmából] (1786 Pázmándy Sámuel C6200, 177) | [a barátposzáta] sövényekben, kertekben, tövises garádokban, bokrokban, gazos árokpartokon ’s más illy helyeken legörömestebb tartózkodván, esztendőnkint kétszer költ (1829 Pák Dienes 8346010, 199) | [a palócoknál] garâd v. garât (kerítés) (1892 Bartha József C0359, 310) | Fijatal korábo ja falat is átugrotta, mos mëg a gërádot së birgya (1915 Magyar Nyelvőr C5972, 332) | A bekerítésig a területet garád vette körül, orgonabokrok és eperfák (1978 Jung Károly 1073002, 124) | A kiskunsági négyszögletes vagy kör alaprajzú karámok (karán, karány, haráng stb.) vagy garádok ugyancsak befelé dűlő nádból, néha dudvából, ízékből, rőzséből vagy szalmából készültek (1999 Magyar néprajz CD47).

1a. ’az ezt körülvevő árok v. általában határolási, elkerítési céllal ásott árok’ ❖ [Hogy a marhák] kárt ne tegyenek a szllben, […] jó széles mély garadot kell ásattatni, a’ fldet a garád felett fel kell hányattatni (1780 Prónay Pál C3538, 43) | Garád, keritték, árkolat (1816 Vocabularium C1948, 21) | Aszódon a mezőváros alatti garátban hétfőn délután egy eléktelenített összemarczangolt férfihullát találtak (1868 Vasárnapi Újság C7382, 444) | megcsusztam s egy mély, száraz garádba zuhantam. A sáncból nem találván egyhamar kijárást, annak mentén folytattam utamat (1878 Mikszáth Kálmán C3144, 127) | Akit nem körösztűnek mëg, azt a pap nem temeti el, azt csak kiviszik a temetőbe, és ott a gorádba eltemetik ëgy skatujába (1978 Jung Károly 1073002, 163).

2. (rég) ’ásott kút nyílását körülvevő(, vesszőből v. deszkából készült) védőfal, kútkáva’ ❖ A napokban egy idevaló lakos lovait akarván itatni, a vízhuzáskor kútgéme beszakadván, a szerencsétlen – garád nélküli kútjába bezuhant, s ott találá fel halálát (1852 Pesti Napló jan. 2. C8634, [3]) | Garád, garádja, gárgya a. m. […] gémes kut kerítése (1894 PallasLex. CD02) | a pártaszalagok ott röpködtek a kút garádja fölött (1907 Vasárnapi Újság C7421, 1033).

3. (ritk) ’a kaszálón hosszú sorba rakott szénahalom, amelyből a kisebb-nagyobb boglyákat alakítják ki’ ❖ Gyűjtéskor a szénarendeket egymásra forgatták, „garádra hajtották” s az egymásra hányt rendekből nőtt „garád”-ból rakták a petrenczéket (1916 Vargha Gyula C7704, 141) | Különösen a Dunántúl, a Felföld és Erdély tájain szokás, hogy a szénát előbb ágyásokba, hosszú sorokba gyűjtik. A hóstátiak (Kolozsvár) a szénagyűjtést összeverések, a kaszálón végighúzódó szénasorok készítésével kezdik […]. Székelyföldön boglyahely, boglyafenék a nevük, a Felföldön a gát, garád, hurka, kolbász, zsinór, sír stb. elnevezésekkel találkozunk (1999 Magyar néprajz CD47).

J: garágya.

ÖU: föld~, kert~, szalma~, szőlő~.

Sz: garádol.

Vö. CzF. garád¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. garád¹

garád² l. garat

garat fn  garad (rég) , garád (rég) , garagy (rég)

1. (Anat is) ’〈gerincesekben:〉 az orr-, a szájüreg és a gégebemenet mögött húzódó, a gégébe torkolló, a táplálékfelvételben és légzésben részt vevő testüreg’ ❖ Kérdi, honnat jöttek, kik moſt ö magokat Kint múlattyák, ’s-borral töltik garattyokat? (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 7) | A garat nem egyébb, mintsem egy ürös fölül tágabb, alol lassanként kikeskenyedő és végre a bárzsingba végződő, kivül húsos, belöl hártyás cső (1828 Bugát Pál ford.–Hempel C1210, 51) | A garat (pharynx) tulajdonkép a szájüregnek leghátsó, s a lágy íny és a gégefedő közé eső része. Ezen keresztül haladva jut a levegő a szájüregbe; ez részint mint hangképző, részint mint csupán hangmódosító működik beszéd közben (1895 Balassa József 8407007, 5) | [Az orrszarvú] a szájba vett táplálékot rögtön szétmorzsolja, de csak nagyjából, mert garatja elég tágas, hogy nagyobb falatok is lecsússzanak rajta (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A kóros horkolóknál alvás alatt a belélegzett levegő oly mértékben összeszívja az ellazult garatfalat, hogy ezzel tulajdonképp elzárja a garatot (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (Biol) ’〈alsóbbrendű állatokban:〉 a szájnyílás és bél között elhelyezkedő testüreg’ ❖ Azoknál a férgeknél, melyeknél a bélcsatorna megvan, megkülönböztethetünk izmos falazatu garatot, gyomrot és végbelet (1894 PallasLex. CD02) | [a tengeriuborkáknak] legterjedelmesebb mészképződményük a garatjuk körül kialakult mészgyűrű (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a májmétely lárvája] a hangya garat alatti idegdúcába nyomul be (1995 Magyarország állatvilága CD14) | A piócák garatának falában vannak a hirudintermelő mirigyek, amelyek váladéka megakadályozza a vér megalvadását (1999 MagyarNagyLex. C5821, 479).

2. ’〈vmely gép, berendezés, építmény stb. részeként:〉 tölcsérszerű alkatrész, amelyen keresztül a termény v. nyersanyag a feldolgozás v. a tárolás helyére jut, ill. amelyen keresztül a feldolgozott nyersanyag a gépből, berendezésből távozik’ ❖ fel-kell önteni a’ Mólnárnak a’ garadba (1789 Magyar Kurír C0315, 243) | megállítá a gépezetet, melynek garadjából éppen semmi lisztféle sem látszott előkerülni (1860 Jókai Mór CD18) | Mária Magdolna! Nė mönny a malomba, mer’ ott van a mó’nár, Fölönt a garagyba! (1872 Csongrád megyei gyűjtés C2999, 273) | [A szelelőrosta használatakor] a gabonát a-val jelzett garatba töltik; innen tolóajtóval szabályozható b nyiláson át hull a c felső szitaszekrénybe (1897 PallasLex. CD02) | a szállítószalag a faaprító üzem gépeinek garatjához viszi a nyersanyagot (1964 Élet és Tudomány C4915, 2368) | [a cementet szállító tartálykocsi] beáll egy garat alá, a sofőr kiszáll, bedugja a kártyát, fölmászik a magasba, a lelógó gombokkal néhány perc alatt telitölti a kocsit, lekászálódik, elmegy a kapuhoz, fizet s mehet (2002 Népszabadság aug. 24. C7850, 29).

3. (Föld) ’sziklafalban erózió folytán keletkezett, hosszan elnyúló, tölcsérszerű bemélyedés’ ❖ a sziklák mély redőiből roppant kőzuhany omlik le, nagy halmazba rakott kavicstömegével nem egy helyt torlaszolva el a szorost […]. Hol a sziklák e roppant törmelékhalmaza a szirtek nagyszerű garádjain lepereg, visszamarad a finom örletű, hófehérségű kőliszt (1889 Vasárnapi Újság C7403, 383) | garat: […] meredek, elnyúló, lefelé szűkülő bemélyedés a sziklafalak tövében felhalmozódó törmelékkúpok fölött. Hegységekben a gyakori omlások helyén a sziklafal pereme lecsorbul, gyorsan hátrál, karéjosan bemélyed. A lehulló aprózódott törmelék a garaton át éri el a törmelékkúpot (1999 MagyarNagyLex. C5821, 480).

Ö: orr~.

ÖU: malom~.

ÖE: ~fal, ~hártya, ~izom, ~nyílás, ~reflex, ~üreg.

Sz: garatos.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.