halászbárka fn
1. ’halászáshoz, halászok által haszn., deszkából bordázatokra épült széles, lapos fenekű(, fedeles) hajó v. csónak, ill. annak legénysége’ ❖ Egy Marokói Korsár hajó el fogott egy halász bárkával lév 18 Spanyolokat (1790 Magyar Kurír C0316, 1296) | [San Pedróban] a kikötő rosz, és hozzá még ellenkező szél fúván, nem mehetett a gőzös közel a parthoz; egy kis vitorlás halászbárka jött hozzánk a partról, s azon indultam kifelé (1858 Xantus János 8531006, 167) | [Chioggiának] hires a halászata; a halászbárkái Korfuig eleveznek és egész felső Olaszországot ellátják halakkal (1893 PallasLex. CD02) | az amerikai halászbárkáknak joguk van New-Foundland egész partvidékén halászni (1905 Budapesti Hírlap okt. 19. C4693, 6) | még ugyanebben az évben [ti. 1917-ben], amidőn a szárazföldi hadsereg a bomlás jeleit még nem mutatta, egy kellemetlen incidens zavarta meg a hajóhad eddigi jó hírnevét és nyugalmát, amidőn egyes emberek halászbárkákon szökdösni kezdtek a hadihajókról (1942 Bánlaky József CD16) | hajózhatunk egy halászbárkán, és miközben a fogásra várunk a halász furulyával szórakoztat bennünket (2006 Metal Hammer 3235002, 39).
2. (kissé rég, Hal) ’a kifogott élő halak vízi tárolására haszn., lyukakkal ellátott oldalú, ládaszerű fedeles csónak’ ❖ Zsuzsi mátkája a’ halászbárkát lóditá apjához a’ vizszinen, melly nem egyéb, mint gyalutlan láda, keresztül furkálva diónyi lyukakkal. Cziriák elövevé kétfülű, héjjas rakottyából fonott kosarát; ’s kezdődék a’ halosztályozás (1846 Kuthy Lajos C2856, 225) | [reggel] a Dunán megmozdul a hajók sokasága: fürge kis gőzösök ide-oda szaladva a két part közt; előkelő útazó és helyi közlekedésre szánt könnyű hajók; karcsú vontató-művek, nyakig a vízbe merűlt rakodó és halászbárkák, s gyümölcs- és zöldség-szállító könnyű falusi sajkák raja (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [A bárka] hossza 60–70 cm-től több méterig terjedhet, s ehhez mérten változó a szélessége, magassága, merülése. A legkisebbet, az ún. nyargaló bárkát halászat közben a ladik után kötve vontatták magukkal, a nagyobbakat, az ún. álló-, illetve halászbárkát többnyire a halpiacok közelében kötötték ki, benne fajta szerint rekeszekbe osztva tárolva a halakat (1999 Magyar néprajz CD47).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.