ángyó fn 1A (/nyj)

1. ’〈megszólításként is:〉 vkinek (idősebb) sógornője, ill. nagynénje, es. más (idősebb) asszonyrokona’ ❖ Fél hóltan a’ fldre estek, el-ájúltak, A’ sok Nénék, Húgák, Ángyók szint’ így húltak (1793 Gvadányi József C1940, 96) | a’ sógoréknak, ángyónak … pecsenye’ küldetik (1844 Életképek C0100, 552) | Elég türelmesen beszélt a bátyó [ti. a beszélő fiú bátyja], köszönhette ángyó, hogy én ott voltam, mert már lezuhogott volna egy pár pofon (1940 Veres Péter 9771006, 22) | [Nagyapám] legyintése nem tekinthető éppen dicséretnek. Erzsi ángyóm a védelmébe vesz (1970 Sütő András 9620009, 52) | [A szólító a] nála idősebb vagy fiatalabb sógornőit a szólítás módjával is megkülönbözteti, pl. az idősebb testvérének feleségét ángyomasszonynak, sógorasszonynak, magázva szólítja, míg a fiatalabbat ángyikának, ángyónak, öcsémasszonynak vagy keresztnéven, tegezve (1981 NéprajziLex. CD47).

2. ’〈rendsz. megszólításként:〉 a beszélőnél (jóval) idősebb nő, néni’ ❖ Hanem Hartsás Ángyó még is hébe hóba El-látogat egy Nap tízszer is fonóba (1800 u. Farkas András C1671, 15) | Gyüjön be, ha akar! Úgy, nohát má nézze meg a mü kücsüd házunkat es, mondja az öreg ángyó (1909 Malonyay Dezső 8292013, 98) | – Mit mond ángyó? – Csak ásítottam (1941 Móricz Zsigmond 9462008, 112).

Sz: ángyóka.

Vö. CzF.; TESz. ángy; SzT.; ÚMTsz.

ángyó főnév 1A (/nyj)
1.
〈megszólításként is:〉 vkinek (idősebb) sógornője, ill. nagynénje, es. más (idősebb) asszonyrokona
Fél hóltan a’ fldre estek, el-ájúltak, A’ sok Nénék, Húgák, Ángyók szint’ így húltak
(1793 Gvadányi József)
a’ sógoréknak, ángyónak … pecsenye’ küldetik
(1844 Életképek)
Elég türelmesen beszélt a bátyó [ti. a beszélő fiú bátyja], köszönhette ángyó, hogy én ott voltam, mert már lezuhogott volna egy pár pofon
(1940 Veres Péter)
[Nagyapám] legyintése nem tekinthető éppen dicséretnek. Erzsi ángyóm a védelmébe vesz
(1970 Sütő András)
[A szólító a] nála idősebb vagy fiatalabb sógornőit a szólítás módjával is megkülönbözteti, pl.például az idősebb testvérének feleségét ángyomasszonynak, sógorasszonynak, magázva szólítja, míg a fiatalabbat ángyikának, ángyónak, öcsémasszonynak vagy keresztnéven, tegezve
(1981 NéprajziLex.)
2.
〈rendsz. megszólításként:〉 a beszélőnél (jóval) idősebb nő, néni
Hanem Hartsás Ángyó még is hébe hóba El-látogat egy Nap tízszer is fonóba
(1800 u. Farkas András)
Gyüjön be, ha akar! Úgy, nohát má nézze meg a mü kücsüd házunkat es, mondja az öreg ángyó
(1909 Malonyay Dezső)
– Mit mond ángyó? – Csak ásítottam
(1941 Móricz Zsigmond)
Sz: ángyóka
Vö. CzF.; TESz. ángy; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások