ápol ts ige 1a
1. ’〈beteg v. magatehetetlen embert, ritk. állatot〉(gyógyulásán munkálkodva) gondoz, testi szükségében ellát’ ❖ gondosan átnézvén az egész paripának erőtlen tagjait, ápollyák, törlik, friss vízzel itattyák (1806 Verseghy Ferenc CD01) | feleségem patikából vett szerekkel, étellel, itallal ápolja a’ házaiknál felkeresett betegeket (1809 Kazinczy Ferenc C2559, 227) | kórházban ápolják [a szabót] (1894 Hazánk 8634001, 6) | többek között ezekben a házakban ápolták 1849 tavaszán a szabadságharc sebesült honvédeit (1981 Grendel Lajos 1060001, 39) | otthon ápolják az öregeket (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈sebet, sérülést stb.〉 ellát, kezel’ ❖ Nyugodj, hogy ápoljam sebes fejed (1840 Ney Ferenc 8335001, 20) | friss sebeit ápolja (1985 Krasznahorkai László 1084003, 161).
2. (átv is) ’〈embert, állatot, növényt〉 gondoz, ill. róla gondoskodva nevel’ ❖ Itt Ámor ápol ’s Píeri gyenge Szűz Nectárpohárt nyujt ’s ambroziás kebelt (1799 k. Berzsenyi Dániel 8054017, 27) | Nem kis mesterség a’ virágokat ápolni. Első dolog, jó magot venni, azután azt kellő földbe vetni (1834 Vajda Péter 8504017, 97) | Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az ’s majdan sírod is, Melly ápol ’s eltakar (1836 Vörösmarty Mihály 8524251, 210) | Igaz szeretettel ápold Mindig nődet s gyermekedet (1883 Várossy Mihály 8513013, 106) | Ápolták is a malackát, kényét és kedvét megadták, éjjelre szűrbe takarták, viszkető hátát vakarták (1954 Nagy László² 9473052, 68).
2a. ’〈helyet, tárgyat, testrészt, külső megjelenést〉 rendben, ill. tisztán tart’ ❖ hiúságig ápolt barna szakálla (1841 Kovács Pál² 8251004, 312) | gondosan ápolt fehér kezét (1886 Tolnai Lajos 8483021, 41) | [Szonja] megtanulta ápolni magát, fehérségét, örökölt, rejtőző és kiütött finomságát (1910 Ady Endre C0533, 32) | Ezeket a sírokat különös figyelemmel ápolta Anna, mintha csak kárpótolni akarná a családi kegyhelyről kiszorult halottakat (1937 Márai Sándor 9421009, 4) | Ha a gépet ápoljuk, nem hagy bennünket cserben a legnagyobb munkában sem (1961 Népszava júl. 15. C4825, 3).
3. ’fennmaradásában, fejlődésében, gyarapodásában segít, támogat vmit’ ❖ Hányat találsz, kik édes nyelvünket Híven kegyelnék és buzgón ápolnák (1809 Berzsenyi Dániel CD01) | a’ keresztény erényt bennünk erösítik, ápolják ’s tökéletesítik (1842 Szilasy János 8450017, 2) | e műfajt ápoló honi szerzőkről (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a vadászati kultúrát és hagyományokat ápoló vérbeli vadászok (1943 Csekonics Endre 1026001, 30) | Magyarnak lenni nem öncél. Azért ápoljuk magunkban magyarságunkat, mert emberségünk magyarul szólal meg bennünk (1982 Bodor Pál 1019049, 485).
3a. ’〈érzelmet, viszonyt, emléket〉 őriz, fenntart’ ❖ ez az Ifjúság’ szokott ábrándozása, melly […] a’ csintalan románok [= regények] és költeményes munkák’ meg nem választott öszveolvasása által mindegyre ébresztetik és ápoltatik (1825 Edvi Illés Pál 8618001, 416) | Gondosan ápolta mindenik nemzetnek másik elleni féltékenységét, irigységét, sőt gyülölségét is (1843 Wesselényi Miklós 8528007, 125) | Rebesgették, hogy Angyalossi nem is e mulya medve, hanem csinos s kacér s gyermektelen felesége miatt ápolja a nagy barátságot (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Az „európai őshazáról” a valódinál jóval szebb emlékeket ápolnak (1990 Koltai Ágnes 2011010, 35).
4. (rég) ’csókol’ ❖ Ápolni. Osculari [= csókolni] (1808 Sándor István C1536, 9) | Ápolom: Basio [= csókolom] (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 110).
J: apol, ápolgat.
Ö: le~, meg~.
Sz: ápolat.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.