ápol ts ige 1a

1. ’〈beteg v. magatehetetlen embert, ritk. állatot〉(gyógyulásán munkálkodva) gondoz, testi szükségében ellát’ ❖ gondosan átnézvén az egész paripának erőtlen tagjait, ápollyák, törlik, friss vízzel itattyák (1806 Verseghy Ferenc CD01) | feleségem patikából vett szerekkel, étellel, itallal ápolja a’ házaiknál felkeresett betegeket (1809 Kazinczy Ferenc C2559, 227) | kórházban ápolják [a szabót] (1894 Hazánk 8634001, 6) | többek között ezekben a házakban ápolták 1849 tavaszán a szabadságharc sebesült honvédeit (1981 Grendel Lajos 1060001, 39) | otthon ápolják az öregeket (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈sebet, sérülést stb.〉 ellát, kezel’ ❖ Nyugodj, hogy ápoljam sebes fejed (1840 Ney Ferenc 8335001, 20) | friss sebeit ápolja (1985 Krasznahorkai László 1084003, 161).

2. (átv is) ’〈embert, állatot, növényt〉 gondoz, ill. róla gondoskodva nevel’ ❖ Itt Ámor ápol ’s Píeri gyenge Szűz Nectárpohárt nyujt ’s ambroziás kebelt (1799 k. Berzsenyi Dániel 8054017, 27) | Nem kis mesterség a’ virágokat ápolni. Első dolog, jó magot venni, azután azt kellő földbe vetni (1834 Vajda Péter 8504017, 97) | Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az ’s majdan sírod is, Melly ápol ’s eltakar (1836 Vörösmarty Mihály 8524251, 210) | Igaz szeretettel ápold Mindig nődet s gyermekedet (1883 Várossy Mihály 8513013, 106) | Ápolták is a malackát, kényét és kedvét megadták, éjjelre szűrbe takarták, viszkető hátát vakarták (1954 Nagy László² 9473052, 68).

2a. ’〈helyet, tárgyat, testrészt, külső megjelenést〉 rendben, ill. tisztán tart’ ❖ hiúságig ápolt barna szakálla (1841 Kovács Pál² 8251004, 312) | gondosan ápolt fehér kezét (1886 Tolnai Lajos 8483021, 41) | [Szonja] megtanulta ápolni magát, fehérségét, örökölt, rejtőző és kiütött finomságát (1910 Ady Endre C0533, 32) | Ezeket a sírokat különös figyelemmel ápolta Anna, mintha csak kárpótolni akarná a családi kegyhelyről kiszorult halottakat (1937 Márai Sándor 9421009, 4) | Ha a gépet ápoljuk, nem hagy bennünket cserben a legnagyobb munkában sem (1961 Népszava júl. 15. C4825, 3).

3. ’fennmaradásában, fejlődésében, gyarapodásában segít, támogat vmit’ ❖ Hányat találsz, kik édes nyelvünket Híven kegyelnék és buzgón ápolnák (1809 Berzsenyi Dániel CD01) | a’ keresztény erényt bennünk erösítik, ápolják ’s tökéletesítik (1842 Szilasy János 8450017, 2) | e műfajt ápoló honi szerzőkről (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a vadászati kultúrát és hagyományokat ápoló vérbeli vadászok (1943 Csekonics Endre 1026001, 30) | Magyarnak lenni nem öncél. Azért ápoljuk magunkban magyarságunkat, mert emberségünk magyarul szólal meg bennünk (1982 Bodor Pál 1019049, 485).

3a. ’〈érzelmet, viszonyt, emléket〉 őriz, fenntart’ ❖ ez az Ifjúság’ szokott ábrándozása, melly […] a’ csintalan románok [= regények] és költeményes munkák’ meg nem választott öszveolvasása által mindegyre ébresztetik és ápoltatik (1825 Edvi Illés Pál 8618001, 416) | Gondosan ápolta mindenik nemzetnek másik elleni féltékenységét, irigységét, sőt gyülölségét is (1843 Wesselényi Miklós 8528007, 125) | Rebesgették, hogy Angyalossi nem is e mulya medve, hanem csinos s kacér s gyermektelen felesége miatt ápolja a nagy barátságot (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Az „európai őshazáról” a valódinál jóval szebb emlékeket ápolnak (1990 Koltai Ágnes 2011010, 35).

4. (rég) ’csókol’ ❖ Ápolni. Osculari [= csókolni] (1808 Sándor István C1536, 9) | Ápolom: Basio [= csókolom] (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 110).

J: apol, ápolgat.

Ö: le~, meg~.

Sz: ápolat.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

ápol tárgyas ige 1a
1.
〈beteg v. magatehetetlen embert, ritk. állatot〉 (gyógyulásán munkálkodva) gondoz, testi szükségében ellát
gondosan átnézvén az egész paripának erőtlen tagjait, ápollyák, törlik, friss vízzel itattyák
(1806 Verseghy Ferenc)
feleségem patikából vett szerekkel, étellel, itallal ápolja a’ házaiknál felkeresett betegeket
(1809 Kazinczy Ferenc)
kórházban ápolják [a szabót]
(1894 Hazánk)
többek között ezekben a házakban ápolták 1849 tavaszán a szabadságharc sebesült honvédeit
(1981 Grendel Lajos)
otthon ápolják az öregeket
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
〈sebet, sérülést stb.〉 ellát, kezel
Nyugodj, hogy ápoljam sebes fejed
(1840 Ney Ferenc)
friss sebeit ápolja
(1985 Krasznahorkai László)
2. (átv is)
〈embert, állatot, növényt〉 gondoz, ill. róla gondoskodva nevel
Itt Ámor ápol ’s Píeri gyenge Szűz Nectárpohárt nyujt ’s ambroziás kebelt
(1799 k. Berzsenyi Dániel)
Nem kis mesterség a’ virágokat ápolni. Első dolog, jó magot venni, azután azt kellő földbe vetni
(1834 Vajda Péter)
Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az ’s majdan sírod is, Melly ápol ’s eltakar
(1836 Vörösmarty Mihály)
Igaz szeretettel ápold Mindig nődet s gyermekedet
(1883 Várossy Mihály)
Ápolták is a malackát, kényét és kedvét megadták, éjjelre szűrbe takarták, viszkető hátát vakarták
(1954 Nagy László²)
2a.
〈helyet, tárgyat, testrészt, külső megjelenést〉 rendben, ill. tisztán tart
hiúságig ápolt barna szakálla
(1841 Kovács Pál²)
gondosan ápolt fehér kezét
(1886 Tolnai Lajos)
[Szonja] megtanulta ápolni magát, fehérségét, örökölt, rejtőző és kiütött finomságát
(1910 Ady Endre)
Ezeket a sírokat különös figyelemmel ápolta Anna, mintha csak kárpótolni akarná a családi kegyhelyről kiszorult halottakat
(1937 Márai Sándor)
Ha a gépet ápoljuk, nem hagy bennünket cserben a legnagyobb munkában sem
(1961 Népszava júl. 15.)
3.
fennmaradásában, fejlődésében, gyarapodásában segít, támogat vmit
Hányat találsz, kik édes nyelvünket Híven kegyelnék és buzgón ápolnák
(1809 Berzsenyi Dániel)
a’ keresztény erényt bennünk erösítik, ápolják ’s tökéletesítik
(1842 Szilasy János)
e műfajt ápoló honi szerzőkről
(1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
a vadászati kultúrát és hagyományokat ápoló vérbeli vadászok
(1943 Csekonics Endre)
Magyarnak lenni nem öncél. Azért ápoljuk magunkban magyarságunkat, mert emberségünk magyarul szólal meg bennünk
(1982 Bodor Pál)
3a.
〈érzelmet, viszonyt, emléket〉 őriz, fenntart
ez az Ifjúság’ szokott ábrándozása, melly […] a’ csintalan románok [= regények] és költeményes munkák’ meg nem választott öszveolvasása által mindegyre ébresztetik és ápoltatik
(1825 Edvi Illés Pál)
Gondosan ápolta mindenik nemzetnek másik elleni féltékenységét, irigységét, sőt gyülölségét is
(1843 Wesselényi Miklós)
Rebesgették, hogy Angyalossi nem is e mulya medve, hanem csinos s kacér s gyermektelen felesége miatt ápolja a nagy barátságot
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
Az „európai őshazáról” a valódinál jóval szebb emlékeket ápolnak
(1990 Koltai Ágnes)
4. (rég)
Ápolni. Osculari [= csókolni]
(1808 Sándor István)
Ápolom: Basio [= csókolom]
(1810 Végtagokra szedett szótár)
Sz: ápolat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások