birtokos fn és mn 

I. fn 4A

1. (Jog is) ’vmely dolog felett tényleges, közvetlen hatalmat gyakorló, ill. azzal tulajdonosként v. más jogcímen rendelkezni jogosult személy’ ❖ A képzelődés, odahelyheztet, ahová kívánkozol, kastélyokat épít számodra, melyek még a királyi palotákat is felülhaladják […]. Mondd meg tehát, miben előznek meg tégedet a valóságos birtokosok (1786 Verseghy Ferenc ford.–Dusch 7373008, 237) | [aki] egy ezer arannyal tele zacskót talált, és azt birtokosának visszaadja, száz aranyot kap érte jutalmúl (1828 Fazekas Mihály ford. 8138020, 260) | Az olly birtokos, a ki valamelly jószágot régóta folytonosan békével bír, a nélkül hogy ahoz alapos jogát ki tudná mutatni, arra új adományt kérhet, azon okon, hogy a jószágot már régóta békével birja (1845 Kovách László 8574001, 22) | [a haszonbérlő és a bérlő] nem birtokosok, […] mert a dolog fölötti tényleges hatalmat nem saját, hanem a tulajdonos nevében gyakorolják (1893 PallasLex. CD02) | [az első sorban] a tűzoltó felesége ült, a férjétől szerzett tiszteletjegy büszke birtokosaként (1961 e. Darvas Szilárd 9102006, 192).

2. ’földbirtokkal rendelkező, azt műveltető, ill. azon gazdálkodó személy’ ❖ miképp lessz a’ fejedelmi jus, az alvalókrúl az általok birtt földre is kiterjedvén, egyszersmind dologi és személyi jussá, melly a’ birtokosokot nagyobb függedelembe hozza, és saját tehetségeket hűségek iránt való kezessé teszi (1794 Szentmarjay Ferenc ford.–Rousseau 7033009, 988) | [A várost] megyei háza, csinos casinója, télen német-szinháza a’ környékbeli birtokosok lak- ’s mulató-helyévé tevék (1841 Ormós Zsigmond 8341001, 16) | Nagyobb birtokosok megtehetik, hogy […] egy-két hold termését feláldozzák, de a kisemberek nem (1936 Veres Péter 9771011, 13) | A 100 holdon felüli birtokosokat 526 család képviselte 1930-ban (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. (Nyelvt) ’〈grammatikai birtokviszonyt kifejező jelzős szerkezetben:〉 a bővítmény(ben kifejezett fogalom)’ ❖ Kell-e nek a birtokoshoz? vagy nem? ha kell, miért nincs? Ha nem kell, miért van? (1860 Mátyás Flórián 8301008, 7) | Jelzői szerepű, azaz szerkezettag lévén, a birtokos a birtokszava előtt áll […]: A Kovácsék háza leégett; Kovácséknak a háza leégett (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

II. mn 15A2

1. (rég) ’vmi felett tulajdonjoggal rendelkező 〈személy〉’ ❖ a’ ki annak a’ lónak birtokos Ura lett: az mind ſzerentsétlen lett, és eröſzakos halállal hólt-meg (1796 Hatvany Pál ford. C2036, 114) | a’ Polgárok Javait tárgyazó Törvények minden birtokos Polgárt köteleznek (1798 Nánásy Benjámin C3301, VI) | [a nemzeti vagyon értékének megbecsülésekor] arra törekedtek, hogy a birtokos személyekre való tekintet nélkül maguknak a konkrét vagyonalkatrészeknek értékeit összegezhessék (1896 PallasLex. CD02).

1a. (rég) ’tehetős, gazdag, jómódú 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző’ ❖ ha egybe teſzi elttök a’ Polgároknak oſtoba, luſta, korhely, és ſzegény voltokat a’ Próteſtánsoknak alkalmatos, ſzorgalmatos, józan, és birtokos voltokkal (1793 Sándor István 7287028, 256) | Tibor valamivel birtokosabb, Fellegi takarékosabb volt (1858 Vajda János C4647, 150).

2. ’földbirtokkal rendelkező 〈személy, csoport v. társadalmi osztály〉’ ❖ [Hider-Ali-Kán] az Ánglusokkal való ellenkezésének némelly ánglus Tiſztek az okai; úgy-mint a kik az ottan bírtokos Keresked Társaſágnak ſzolgálatjában lévén, annak-eltte az  tartományjait minden helyes ok nélkl fel-dúlták és el-puſztították (1782 Magyar Hírmondó C0270, 378) | a’ birtokos, és birtoktalan nemesség köztt (1831 Dessewffy József 8104003, 239) | mikor 1865-ben követválasztás volt, engemet, aki birtokos gazda vagyok, nem eresztettek be a szavazáshoz (1886 Jókai Mór CD18) | a társadalom birtokos osztályai (1903 Prohászka Ottokár 8378004, 210) | Péczeli elszegényedő birtokos családból származott (1959 Kókay György 2056048, 140).

3. (Nyelvt) ’grammatikai birtokviszonyt jelölő, kifejező 〈szerkezet〉, ill. arra utaló, abban haszn., annak részét képező’ ❖ Birtokos határzók: repti-be (1794 Gyarmathi Sámuel C1946, 131) | birtokos ragozás (1890 Akadémiai Értesítő C0011, 222) | [Ady] pregnáns hatásokra törekvő [költői] nyelve szereti a birtokos szerkezet mellett a jelzőst is (1909 Laczkó Géza CD10) | a birtokos -nak, -nek rag elmaradását nem kell régiesen hiányjellel pótolni (1987–1988 Horváth Károly 2019006, 638) | a kutyáját ellopják valakinek (birtokos részeshatározó) (2000 Balogh Judit C6282, 198) • birtokos eset (Nyelvt) ’a névszónak birtokviszonyt, ill. elöljárószó, ige stb. vonzataként másfajta összetartozást kifejező esete; genitivus’ ❖ Ki rontaná el a’ névszó birtokos esetét (1817 Hasznos Mulatságok C0176, 280) | azt hiszem, hogy litiscarius, vagy többes birtokos esetben litiscariorum tizedbér-fizetőt jelenthetett (1875 Balássy Ferenc CD57) | tárgy- és birtokos esetet vonzó igék [az orosz nyelvben] (1997 Új Könyvek CD29) | Genitivusi alak, azaz birtokos eset a magyarban nincs, hiszen a magyar főnévnek nincs olyan esetalakja, tipikus esetragja, amely egyértelműen a genitivusi értéket mutatná, és a genitivusi funkció jelölésére szolgálna (a birtokviszonyra nem a birtokoson megjelenő esetrag, hanem a birtokszón kötelezően jelen levő birtokos személyjel utal egyértelműen) (2000 Balogh Judit C6282, 192) • birtokos jelző (Nyelvt) ’〈grammatikai birtokviszonyt kifejező jelzős szerkezetben:〉 a birtokost jelölő bővítmény’ ❖ [egybeforrhat] a főnévvel: […] – 3. birtokos jelző: napkelte, vásárfia, lábszár, éjfél (1895 Balassa József 8407011, 350) | A birtokos jelző kérdése: Kinek a…?, Minek a…?; amihez hozzáteendő a föléje rendelt birtokszó: Kinek a háza?, Minek a gyümölcse? (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | a birtokos jelző lehet [-nak/-nek] ragos és ragtalan is (2000 Balogh Judit C6282, 450) • birtokos névmás (Nyelvt) a) ’〈grammatikai birtokviszonyt kifejező szerkezetben:〉 vminek a szám-személy paradigmával jelzett személyhez tartozását kifejező főnévi névmás’ ❖ Birtokos névmások: enyém, tied, övé; mienk, tietek, övék (1864 Árvay József 8017002, 119) | Közös sajátságuk a finnugor nyelveknek az is, hogy a birtokos személyét nem birtokos névmással, hanem birtokos személyjelekkel fejezik ki (1986 Lakó György CD30) | A személyes névmás […] birtokjeles alakja […] rendhagyó módon jön létre: enyém, tiéd, övé, miénk, tiétek, övék. Ezek tehát nem külön birtokos névmások, ahogy nem az a valakié, azé stb. sem, hanem csak részei az alapvető szófaji kategória alakrendszerének (2000 Kugler Nóra–Laczkó Krisztina C6282, 161) b) ’〈bizonyos nyelvekben grammatikai birtokviszony kif-ére:〉 a birtokos számát és személyét jelölő névmás’ ❖ Dame […] a. m. urnő, leggyakrabban „ma” birtokos névmással összetéve (madame) (1893 PallasLex. CD02) | [Az eszperantóban] a személynévmások a következők: én: mi, te: ci, ön, maga: vi, ő: hímnem li, nőnem ŝi és semleges ĝi, mi: ni, ti: vi, ők: ili; […] a birtokos névmás ezeknek melléknévi, vagyis a-val végződő alakja: mia, via, lia stb. (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 205) c) (rég, Nyelvt) ’birtokos személyjel’ ❖ megkívánja ő [ti. Révai Miklós], hogy […] a’ bírtt magánértőhöz ragasztatni szokott birtokos névmás is a’ többes számban legyen, valamint a’ bíró magánértő p. o. a’ Magyarok Királynéjok, a’ Szegények inségek, vagy inségök (1816 Teleki József² 8471012, 246) | szorosan török jellemet árul el a magyar genitivus képzése, hogyha az csak harmadik személyű birtokos-névmással együtt fordúl elő; pl. ataniñ evi, atyának háza; azonban a genitivus ragja elmaradván, atya háza – ata evi is mondható (1882 Vámbéry Ármin 8507010, 471) • birtokos személyjel (Nyelvt) ’〈grammatikai birtokviszonyt kifejező szerkezetben:〉 a birtokszóhoz járulva a birtokos számát és személyét jelölő toldalék’ ❖ a birtokos személyének jelölésére – ellentétben a germán nyelvek birtokos névmásaival – mind a lappban, mind a magyarban végződések, azaz birtokos személyjelek használatosak (1973 Lakó György CD30) | A toldalékmorfémák besorolásában a birtokos személyjelek jelenthetnek problémát annyiban, hogy korábban ragoknak tartották őket. Tény, hogy teljes szám- és személyparadigmájuk van […], ami a személyragok jellemzője, ám nem zárómorfémák, hiszen következhet utánuk jel és rag (férj-em-é-ből), valamint nem jelölnek ki mondatrész szerepet, így jelmorfémának tekintjük őket (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) • birtokos személyrag (kissé rég, Nyelvt) ’ua.’ ❖ a névszók közti viszonyt jelölő ragokkal (minő a genitivus ragja s a birtokos személyragok) (1895 Simonyi Zsigmond 8407012, 640) | [a -dik sorszámnévképzőben] az -ik voltaképpen az -uk, -ük birtokos személyrag változata (1937 Zsirai Miklós 9805002, 27) | csodás az Énem, a Világom, a Mindenségem. A jelződömpingben itt már a jelzett szó, illetve a birtokos személyrag is jókora hangsúlyt kap (1972 B. Nagy László 9474004, 216) | a toldalékok egy része (a birtokos személyragok és az igei személyragok) nem is különböznek (1989 Prószéky Gábor 1126009, 495).

Ö: föld~, kis~, köz~, közép~, nagy~, társ~, törpe~.

ÖU: bánya~, ház~, kert~, szőlő~, telek~, tőke~, váltó~.

Sz: birtokosi.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bír; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.