bizodalom fn 7A (/vál)bizadalom (rég)

1. ’az a tény, ill. az a lelkiállapot, érzés, hogy vki általában a jövőben v. vmely meghatározott ügyben számára előnyös, kedvező, jó dolgot vár, remél’ ❖ tellyes bizodalommal reménlvén, hogy ezen tſekély munkám Excellentziád ſzárnyai alatt meg-nyúgodván, ki-terjedett nagy nevétl nem kevés fényeſſéget fog magának kltſönözni (1772 Marikovszky Márton C3033, [X]) | Meghagyatik Önnek, hogy Miskolczot a meddig csak lehet tartani ügyekezzék, s a lakosságot lelkesítse, öntsön az emberekbe bizodalmat (1848 Kossuth Lajos C2749, 758) | Valami kimondhatatlan hívő bizodalom él a kor [ti. a felvilágosodás] legjobb emberei lelkében (1927–1930 Thienemann Tivadar 9707003, 153) | Nincs többé bizodalma, senkihez sem köti az életét, meghúzódik abban a kis albérletben (1985 Szakonyi Károly 9635002, 20).

2. ’vkinek, vminek a segítségéről v. értékeiről, lehetőségeiről, képességeiről való meggyőződés, abba vetett hit, ill. arra való ráhagyatkozás’ ❖ az aſzſzony rendhez még nagyobb bizodalman [!] vagyon, mint a’ ferjfiakhoz (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 16) | a’ beteg bizodalommal van Orvosa eránt (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Molière 7163001, 43) | kivánatos volna, ha a városi tanács, mely […] a polgárság bizadalmát átalában nem birja, minélelőbb – több város példájára – leköszönne (1860 Vasárnapi Újság CD56) | szerelmed állandóságában volt ingó lelkem bizodalma (1918 Balázs Béla 9019002, 22) | minden bizodalmukat, hitüket egyedül bátyámba vetik (1963 Illyés Gyula 9274055, 249) | nem a lovakban és a harci szekerekben lesz a [nép] bizodalma, […] ehelyett az Úr lesz minden reménye (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2a. (birtokszóként) ’az a személy v. dolog, akiben v. amelyben bízik, akire v. amelyre ráhagyatkozik vki’ ❖ Te vagy immár bizodalmam! Te reményem! Te maradj tárgya szerelmemnek örökre Juli kintsem! (1787 Főldi János 7112010, 138) | legyen isten erős bizodalmunk (1879 Szabó Dávid C3764, 177) | szemünk nem egyszer pillant fel az árbócokra, amelyek között egy hosszu sodronyparallelogramát ringat a szél. A Marconi-készülék felfogó drótjait. Legerősebb és legbiztosabb bizodalmunkat (1911 Pásztor Árpád 9519013, 208) | Édesapja volt a fő bizodalma (1974 Szabó István² 2025011, 576).

3. (rég, ritk) ’annak (indokolatlan) megnyilvánulása, kifejeződése beszédben, modorban, viselkedésben stb., hogy vki bizalmas, közeli kapcsolatban van vkivel’ ❖ Erzsit, a szobaleányt megkérik, a leánynak kedve van, s ő [ti. Sárosyné] nem engedi, hogy gyűrűt váltson […]. Kémélve s bizodalommal, nem tanító, feddő hangon, éreztetém a cselekedet igazságtalanságát (1812 Kazinczy Ferenc 7163016, 326) | magyarnál szokásban levő bizodalommal töltete magának egy itcze bort a fiatal úrfi contójára (1855 e. Obernyik Károly 8339005, 208).

J: bizalom.

ÖU: köz~, ön~.

ÖE: ~gerjesztő, ~hiány, ~nyilvánítás, ~teljes, ~vesztés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bízik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bizodalom főnév 7A (/vál)
bizadalom 7A (rég)
1.
az a tény, ill. az a lelkiállapot, érzés, hogy vki általában a jövőben v. vmely meghatározott ügyben számára előnyös, kedvező, jó dolgot vár, remél
tellyes bizodalommal reménlvén, hogy ezen tſekély munkám Excellentziád ſzárnyai alatt meg-nyúgodván, ki-terjedett nagy nevétl nem kevés fényeſſéget fog magának kltſönözni
(1772 Marikovszky Márton)
Meghagyatik Önnek, hogy Miskolczot a meddig csak lehet tartani ügyekezzék, s a lakosságot lelkesítse, öntsön az emberekbe bizodalmat
(1848 Kossuth Lajos)
Valami kimondhatatlan hívő bizodalom él a kor [ti. a felvilágosodás] legjobb emberei lelkében
(1927–1930 Thienemann Tivadar)
Nincs többé bizodalma, senkihez sem köti az életét, meghúzódik abban a kis albérletben
(1985 Szakonyi Károly)
2.
vkinek, vminek a segítségéről v. értékeiről, lehetőségeiről, képességeiről való meggyőződés, abba vetett hit, ill. arra való ráhagyatkozás
az aſzſzony rendhez még nagyobb bizodalman [!] vagyon, mint a’ ferjfiakhoz
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
a’ beteg bizodalommal van Orvosa eránt
(1830 Kazinczy Ferenc ford.Molière)
kivánatos volna, ha a városi tanács, mely […] a polgárság bizadalmát átalában nem birja, minélelőbb – több város példájára – leköszönne
(1860 Vasárnapi Újság)
szerelmed állandóságában volt ingó lelkem bizodalma
(1918 Balázs Béla)
minden bizodalmukat, hitüket egyedül bátyámba vetik
(1963 Illyés Gyula)
nem a lovakban és a harci szekerekben lesz a [nép] bizodalma, […] ehelyett az Úr lesz minden reménye
(1989 HaagLex. ford.)
2a. (birtokszóként)
az a személy v. dolog, akiben v. amelyben bízik, akire v. amelyre ráhagyatkozik vki
Te vagy immár bizodalmam! Te reményem! Te maradj tárgya szerelmemnek örökre Juli kintsem!
(1787 Főldi János)
legyen isten erős bizodalmunk
(1879 Szabó Dávid)
szemünk nem egyszer pillant fel az árbócokra, amelyek között egy hosszu sodronyparallelogramát ringat a szél. A Marconi-készülék felfogó drótjait. Legerősebb és legbiztosabb bizodalmunkat
(1911 Pásztor Árpád)
Édesapja volt a fő bizodalma
(1974 Szabó István²)
3. (rég, ritk)
annak (indokolatlan) megnyilvánulása, kifejeződése beszédben, modorban, viselkedésben stb., hogy vki bizalmas, közeli kapcsolatban van vkivel
Erzsit, a szobaleányt megkérik, a leánynak kedve van, s ő [ti. Sárosyné] nem engedi, hogy gyűrűt váltson […]. Kémélve s bizodalommal, nem tanító, feddő hangon, éreztetém a cselekedet igazságtalanságát
(1812 Kazinczy Ferenc)
magyarnál szokásban levő bizodalommal töltete magának egy itcze bort a fiatal úrfi contójára
(1855 e. Obernyik Károly)
J: bizalom
ÖU: közbizodalom, önbizodalom
ÖE: bizodalomgerjesztő, bizodalomhiány, bizodalomnyilvánítás, bizodalomteljes, bizodalomvesztés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bízik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások