bizodalom fn 7A (/vál) bizadalom (rég)
1. ’az a tény, ill. az a lelkiállapot, érzés, hogy vki általában a jövőben v. vmely meghatározott ügyben számára előnyös, kedvező, jó dolgot vár, remél’ ❖ tellyes bizodalommal reménlvén, hogy ezen tſekély munkám Excellentziád ſzárnyai alatt meg-nyúgodván, ki-terjedett nagy nevétl nem kevés fényeſſéget fog magának kltſönözni (1772 Marikovszky Márton C3033, [X]) | Meghagyatik Önnek, hogy Miskolczot a meddig csak lehet tartani ügyekezzék, s a lakosságot lelkesítse, öntsön az emberekbe bizodalmat (1848 Kossuth Lajos C2749, 758) | Valami kimondhatatlan hívő bizodalom él a kor [ti. a felvilágosodás] legjobb emberei lelkében (1927–1930 Thienemann Tivadar 9707003, 153) | Nincs többé bizodalma, senkihez sem köti az életét, meghúzódik abban a kis albérletben (1985 Szakonyi Károly 9635002, 20).
2. ’vkinek, vminek a segítségéről v. értékeiről, lehetőségeiről, képességeiről való meggyőződés, abba vetett hit, ill. arra való ráhagyatkozás’ ❖ az aſzſzony rendhez még nagyobb bizodalman [!] vagyon, mint a’ ferjfiakhoz (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 16) | a’ beteg bizodalommal van Orvosa eránt (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Molière 7163001, 43) | kivánatos volna, ha a városi tanács, mely […] a polgárság bizadalmát átalában nem birja, minélelőbb – több város példájára – leköszönne (1860 Vasárnapi Újság CD56) | szerelmed állandóságában volt ingó lelkem bizodalma (1918 Balázs Béla 9019002, 22) | minden bizodalmukat, hitüket egyedül bátyámba vetik (1963 Illyés Gyula 9274055, 249) | nem a lovakban és a harci szekerekben lesz a [nép] bizodalma, […] ehelyett az Úr lesz minden reménye (1989 HaagLex. ford. CD1208).
2a. (birtokszóként) ’az a személy v. dolog, akiben v. amelyben bízik, akire v. amelyre ráhagyatkozik vki’ ❖ Te vagy immár bizodalmam! Te reményem! Te maradj tárgya szerelmemnek örökre Juli kintsem! (1787 Főldi János 7112010, 138) | legyen isten erős bizodalmunk (1879 Szabó Dávid C3764, 177) | szemünk nem egyszer pillant fel az árbócokra, amelyek között egy hosszu sodronyparallelogramát ringat a szél. A Marconi-készülék felfogó drótjait. Legerősebb és legbiztosabb bizodalmunkat (1911 Pásztor Árpád 9519013, 208) | Édesapja volt a fő bizodalma (1974 Szabó István² 2025011, 576).
3. (rég, ritk) ’annak (indokolatlan) megnyilvánulása, kifejeződése beszédben, modorban, viselkedésben stb., hogy vki bizalmas, közeli kapcsolatban van vkivel’ ❖ Erzsit, a szobaleányt megkérik, a leánynak kedve van, s ő [ti. Sárosyné] nem engedi, hogy gyűrűt váltson […]. Kémélve s bizodalommal, nem tanító, feddő hangon, éreztetém a cselekedet igazságtalanságát (1812 Kazinczy Ferenc 7163016, 326) | magyarnál szokásban levő bizodalommal töltete magának egy itcze bort a fiatal úrfi contójára (1855 e. Obernyik Károly 8339005, 208).
J: bizalom.
ÖU: köz~, ön~.
ÖE: ~gerjesztő, ~hiány, ~nyilvánítás, ~teljes, ~vesztés.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bízik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.