bizserget ts ige 5b

1. ’apró tűszúrásokra emlékeztető bizsergő érzést keltve ingerel vmi vmit’ ❖ a kikeleti napsugár bizsergető csiklandozása (1888 Bársony István C0833, 5) | Lehelete a nyakamat bizsergeti (1922 Füst Milán CD10) | rám másztak a különböző bogarak és csuklómat bizsergették a hangyák (1932 Kosztolányi Dezső C5083, 11) | mintha villanyáram bizsergetné egész bőrömet (1960 Ignácz Rózsa 9269001, 194) | Miért bizsergetik a szénsavas italok az ember nyelvét? (2000 Természet Világa CD50).

2. ’〈vért〉 a szokásosnál gyorsabb áramlásra késztet, ill. 〈vkit v. vmely testrészt〉 erős érzelmi hatásra v. nemi izgalom miatt ezzel járó v. ehhez hasonló fizikai állapotba juttat’ ❖ Ha innen nézte emlékeit, csecsebecséit, ránevettek, szívét csiklandozták, vérét bizsergették, ha amonnan nézte, rávigyorogtak gúnyosan és a hideg futott végig a hátgerincén (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | Lázadnék: nem leszek rabszolga már! Halált! S csípőm körül már isteni Álnok tüzekkel bizserget a vágy: Élni s uj rabszolgákat nemzeni! (1923 Tóth Árpád C5092, 255) | Gyuluci! Megszólításod a szívem bizsergeti! (1985 Sütő András 9620022, 36).

2a. ’〈gondolat, érzés stb.〉 izgatottságot, nyugtalanságot okozva, folyamatosan fel-felbukkanva ingerel vkit, vmit’ ❖ egy nagy, bizsergető szabadsághangulatot (1901 Ady Endre C0534, 487) | Zsiga önérzetét kellemesen bizsergeti az a jóleső tudat, hogy ennek a nyelvnek milyen különös, milyen sajátos és milyen ősi eredetiségei vannak (1927 Hatvany Lajos 9229004, 77) | Véleményem van az életről s a társadalomról, könyveim ezt képviselik s ennek érdekében szólongatják az olvasót, ösztökélik lelkiismeretüket, bizsergetik ízlésüket (1952 Déry Tibor 9107005, 248) | Féltem is, kíváncsiság is bizsergetett (1989 Szeberényi Lehel 2025069, 118) | az embert óhatatlanul bizsergeti a kérdés (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. bizsereg; ÉKsz.; ÚMTsz.

bizserget tárgyas ige 5b
1.
apró tűszúrásokra emlékeztető bizsergő érzést keltve ingerel vmi vmit
a kikeleti napsugár bizsergető csiklandozása
(1888 Bársony István)
Lehelete a nyakamat bizsergeti
(1922 Füst Milán)
rám másztak a különböző bogarak és csuklómat bizsergették a hangyák
(1932 Kosztolányi Dezső)
mintha villanyáram bizsergetné egész bőrömet
(1960 Ignácz Rózsa)
Miért bizsergetik a szénsavas italok az ember nyelvét?
(2000 Természet Világa)
2.
〈vért〉 a szokásosnál gyorsabb áramlásra késztet, ill. 〈vkit v. vmely testrészt〉 erős érzelmi hatásra v. nemi izgalom miatt ezzel járó v. ehhez hasonló fizikai állapotba juttat
Ha innen nézte emlékeit, csecsebecséit, ránevettek, szívét csiklandozták, vérét bizsergették, ha amonnan nézte, rávigyorogtak gúnyosan és a hideg futott végig a hátgerincén
(1894 Mikszáth Kálmán)
Lázadnék: nem leszek rabszolga már! Halált! S csípőm körül már isteni Álnok tüzekkel bizserget a vágy: Élni s uj rabszolgákat nemzeni!
(1923 Tóth Árpád)
Gyuluci! Megszólításod a szívem bizsergeti!
(1985 Sütő András)
2a.
〈gondolat, érzés stb.〉 izgatottságot, nyugtalanságot okozva, folyamatosan fel-felbukkanva ingerel vkit, vmit
egy nagy, bizsergető szabadsághangulatot
(1901 Ady Endre)
Zsiga önérzetét kellemesen bizsergeti az a jóleső tudat, hogy ennek a nyelvnek milyen különös, milyen sajátos és milyen ősi eredetiségei vannak
(1927 Hatvany Lajos)
Véleményem van az életről s a társadalomról, könyveim ezt képviselik s ennek érdekében szólongatják az olvasót, ösztökélik lelkiismeretüket, bizsergetik ízlésüket
(1952 Déry Tibor)
Féltem is, kíváncsiság is bizsergetett
(1989 Szeberényi Lehel)
az embert óhatatlanul bizsergeti a kérdés
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. bizsereg; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások