boltozat főnév 3A2
1. (Ép is)
oszlopokkal, pillérekkel v. fallal kerített térség, helyiség fölé rendsz. kőből v. téglából szerkesztett íves kiképzésű fedél, mennyezet
4 adat
1a.
falnyílást áthidaló v. oszlopokat, pilléreket összekötő ív alakú építmény; boltív
4 adat
2. (rendsz. birtokszóként) (átv is)
vmely nem épített dolognak domború, gömbölydeden kiemelkedő v. ilyennek látszó teteje, borítása, ill. ilyen alakú, felületű képződmény, tárgy stb.; bolthajtás
6 adat
2a. (jelzővel) (rég, irod)
az ég kupolának tetsző teteje, égbolt
3 adat
3. (rég, ritk)
félkört v. többé-kevésbé szabályos görbét mutató vonal, ív; bolthajtás
2 adat
4. (rég)
íves kiképzésű fedéllel, mennyezettel fedett, boltozatos, bolthajtásos helyiség; bolthajtás
5 adat
J: bolt¹
ÖU: kupolaboltozat, mennyboltozat, pinceboltozat, téglaboltozat
ÖE: boltozatkő
Sz: boltozatú
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bolt²; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.