bolygó fn 1A

’a Nap, ill. vmely csillag körül keringő, saját fény nélküli égitest’ ❖ [Kopernikusz] megtanitotta az emberiséget, hogy a nap a bolygók középpontja, a föld pedig nem egyéb egy egyszerü bolygónál (1846 Hetilap CD61) | A nehézkedő erő, mely alapja a bolygók középpont körül forgásának, alapja azon jelenségnek, hogy egy, a levegőben szabadon bocsátott tárgy a földre visszaesik (1870 Mentovich Ferenc 8304001, 34) | Az ember egy közepes galaxis szélén elhelyezkedő közepes csillag egyik kisebb bolygójáról szemléli az egész Univerzum életének isteni színjátékát (1978 Simonyi Károly 1142004, 454).

Ö: kis~, mellék~, mű~.

ÖU: iker~, kettős~, nagy~, óriás~.

Vö. CzF. bolygó¹; ÉrtSz.; TESz. bolyong; ÉKsz.

bolygó főnév 1A
a Nap, ill. vmely csillag körül keringő, saját fény nélküli égitest
[Kopernikusz] megtanitotta az emberiséget, hogy a nap a bolygók középpontja, a föld pedig nem egyéb egy egyszerü bolygónál
(1846 Hetilap)
A nehézkedő erő, mely alapja a bolygók középpont körül forgásának, alapja azon jelenségnek, hogy egy, a levegőben szabadon bocsátott tárgy a földre visszaesik
(1870 Mentovich Ferenc)
Az ember egy közepes galaxis szélén elhelyezkedő közepes csillag egyik kisebb bolygójáról szemléli az egész Univerzum életének isteni színjátékát
(1978 Simonyi Károly)
ÖU: ikerbolygó, kettősbolygó, nagybolygó, óriásbolygó
Vö. CzF. bolygó¹; ÉrtSz.; TESz. bolyong; ÉKsz.

Beállítások