borotvál ts ige 1a
1. (tárgy n. is) ’〈szőrzetet〉 borotvával (rendszeresen) eltávolít, ill. 〈szakállat, bajuszt〉 a körülötte levő fölösleges szőrt borotvával eltávolítva formál, igazít’ ❖ mint Borbély tudok borotválni Odvas, fájós, reves fogat vondogálni (1780 e. Protestáns iskoladrámák 7467001, 245) | szakálla amerikai módra borotválva (1872 Toldy István 8482001, 5) | a kezefején is észrevettem, hogy borotváltatja róla a szőrt, fuj (1920 Szép Ernő 9665042, 46) | keskenyre borotvált bajszú férfi (1968 Göncz Árpád 1059001, 123) | az operáció előtti szőrtelenítéskor borotválnak (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈vmely testrészt, ill. vkit〉 a szőrzet(é)től így megfoszt’ ❖ Ez illyen Szakálnak [ti. az álszakállnak] a’ fel-találója egy Spanyol vala, kinek a’ találmánnyát a’ Hazájafiai leg-ottan annyira meg-ſzerették, hogy ki-ki az ortzáját borotváltatta, hamis Szakált viselt (1795 Sándor István 7287064, 61) | a város egyik borbélya, kinek ő házi ügyvéde, honorárium fejében minden harmadik nap ingyen beretválja (1875 Reviczky Gyula 8392099, 339) | [a lókötők között voltak] törökök, akik a fejüket borotválták és szakállt hagytak (1941 Tersánszky Józsi Jenő 9706012, 27) | elöl a Lagerältester [ti. a lágerrangidős, a foglyok közül kinevezett lágerparancsnok], feketében, frissen borotválva, kackiás bajusszal, illatosan, mögötte szorosan a német kápóval (1975 Kertész Imre² 1078002, 178).
1b. ’〈állati szőrzetet vmilyen vágóeszközzel〉 eltávolít, ill. 〈állatbőrt〉 a szőrtől így megtisztít’ ❖ Másik a malacot láng felett hintálja, Szőrit kés fokával bőrig borotválja (1846 Arany János 8014001, 104) | a nyers bőröket nem meszezik, hanem beretválják s a készen cserzett bőröket meleg faggyúval itatják (1925 RévaiNagyLex. C5714, 275) | a csizmaszárból elővont hegyes, éles disznóölő késsel borotválni kezdte a disznó nyakán azt a helyet, ahol majd a szúrást megejti (1933 Krúdy Gyula CD54).
2. (kissé vál) ’〈növényzetet vmilyen vágóeszközzel〉 levág, lenyír, es. visszavág, ill. 〈föld(terület)et〉 növényzettől így megtisztít’ ❖ [ősapámnak] legfényesebb, legpengőbb kaszája volt mindenek között, melyek valaha földet borotváltak (1829 Vörösmarty Mihály C4538, 12) | Egy hold erdőt 4-5 óra alatt tövig borotválnak [motoros fűrésszel] (1958 Magyar Nemzet ápr. 29. C0354, 5) | Így, szárazon, sokkal könnyebb a kitermelés. Tolókaszával „beretváljuk” [a nádat], halad szaporán (1961 Népszava jan. 24. C4825, 1) | nyírt ugrató-sövény süvölvény fűben; susog, mered a borotvált bokorfal (1971 Petri György 9530026, 72).
3. (kissé vál) ’〈állat(ok csoportja), kül. juh(nyáj) füvet〉 legelve leeszik, elfogyaszt, ill. 〈legelőt, rétet〉 fűtől így megtisztít, megszabadít’ ❖ Juhotskái … A’ mezket beretválják, És nevelik tölgyöket [= tőgyüket] (1779 e. Faludi Ferenc C1663, 43) | feles nyáj Jár ſzabadon, ’s ki-terltt rétet kedvére borotvál (1788 Magyar Múzeum ford. 7448002, 57) | [a legelő] füvét juhnyájak borotválták (1939 e. Györffy István C4973, 8) | néhány szomorú birka borotválta finom kis ajkával a száraz, silány gyepet (1955 Antalffy Gyula 1004011, 116).
Ö: ki~, le~, meg~.
Sz: borotvált.
Vö. CzF. bėrėtva · bėrėtvál; ÉrtSz.; TESz. borotva; ÉKsz.; SzT. beretváltat; ÚMTsz.