borzol ige 1a
1. ts ’〈hajat, szőrt〉 összekuszál(va borzassá, kócossá tesz vkit)’ ❖ tűkör elé ugrik, s borzolja magát (1844 Szigligeti Ede C3996, 102) | a vén szabó föllelkesedve borzolta ritkás kender haját (1889 Mikszáth Kálmán 8312005, 225) | A szellők jöttek már, talán a világ minden tájáról, hogy borzolják a kupé ablakán kihajló diákfej üstökét (1926 Babits Mihály 9014128, 365) | Már négy óra, mikor Fleischerné fölkel. Sápadtan, lomposan s borzolt hajjal, ásítva lép ki a ház elé (1934 Nagy Lajos 9472007, 136) | Bűnös-Sing […] betúr a bankjegyek közé, mintha egy nő haját borzolná roppant élvezettel (1980 Sebeők János 1139003, 323).
1a. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈hajba〉 vmi úgy hatol be, hogy annak szálait összekuszálja’ ❖ egyet borzolt a kurta hajában az öt körmével (1884 Jókai Mór CD18) | Érzed-e a hó szagát, a friss telet, a kis szelet, mely hajadba borzol […]? (1931 Dsida Jenő CD01) | a fiú száját vállához szorította, másik kezével meg a hajába borzolt és gépiesen simogatta (1967 Gábor Áron 9813001, 46).
1b. ts (tárgy n. is) ’〈állat a szőrét, tollát stb.〉 égnek mereszti’ ❖ a ló serényét borzalva kapálja a földet (1855 Fáncsy-album C1668, 40) | a tüskés disznó [= sündisznó] nem borzolja úgy a sertéit, mint ahogy az én hajam meredezett (1907 Gárdonyi Géza C1827, 25) | kutyám borzol, fölmordul s elrohan (1936 Radnóti Miklós 9543076, 7) | [Ge-Og farkasa] borzolt nyakszőrrel állhatatosan a földet szimatolta (1937 Szentiványi Jenő 1145003, 122) | Fürkészve nézte a nedves kövön tollukat borzoló verebeket (1997 Magyar Hírlap CD09).
1c. ts ’〈hajat, szőrzetet〉 úgy fésül vmerre, hogy az abban az irányban megálljon’ ❖ hajzata magosan köröskörűl volt borzolva (1845 Jósika Miklós C2390, 214) | kétfelé borzolva: a szakáll (1910 Rippl-Rónai József CD10) | [A vitéznek] rövidre nyírott, fekete szakálla volt, felfelé borzolt bajusza (1911 Krúdy Gyula CD54).
2. ts (vál) ’〈szél, szellő stb.〉 vminek a felületén végigfutva v. vmibe belekapva finoman megmozgatja, fodrozza, ill. megremegteti azt’ ❖ a szél is simogatja, nem hogy borzolná a hullámokat (1883 Mikszáth Kálmán C3121, 50) | szellők se borzolták a pázsitot (1920 Babits Mihály 9014084, 60) | Karcsú, magas fák állanak sűrűn egymás mellett, tetejüket enyhe szellő borzolja (1934 Nagy Lajos C5089, 19) | förgeteges szél borzolta a vizeket és cibálta a rügybeduzzadó fák ágait (1937 Egri Viktor 9119001, 6) | Szavaihoz madárcsicsergés, alkonyi szellőtől borzolt levelek susogása adta a kísérőzenét (1995 Hárs József CD52).
3. ts (irod) ’〈szél, hideg v. erős lelki hatás vkinek az egész testét〉 megremegteti, ill. 〈bőrét〉 libabőrössé teszi’ ❖ Az erős hajnali szél a ruhán keresztül is borzolta a testét (1919 Kassák Lajos 9314004, 62) | Szörnyű volt a csalódás és az undor érzete a bőrét borzolta (1920 Nagy Lajos CD10) | borzolja bőrömet a fagy lehellete, a széltől fútt fagyos hó (1943 Radnóti Miklós ford.–Du Bellay 9543225, 55).
4. ts ’〈vmely kellemetlen, bosszantó v. felháborító, ill. rémítő dolog〉 (folyamatosan) ingerel, izgat’ ❖ [Ady] verseiben persze benne vannak a jelek, mi veri az idegrendszerét, mely fantomok borzolják a képzeletét (1921 Révész Béla CD10) | Az emberek fészkelődni kezdenek a kerítésnél, borzolja őket a telt, lassú zene (1960 Tabák András 9691001, 6) | a hiúságát borzolta az ő mellőzése (1966 Tamási Áron 9701014, 84) | Az adófizető a pénzéért […] idegeket borzoló horrort, húscafatok véres párharcából álló akciófilmeket [nézhet] (1998 Országgyűlési Napló CD62).
Ö: fel~, meg~, össze~.
ÖU: el~, szét~, végig~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. borzad; ÉKsz.