borzongat ts ige 5a8
1. ’〈láz, hideg v. erős (lelki) hatás〉 reszketős, fázós érzetet okoz vkinek, folyamatosan v. ismételten megremegtet vkit’ ❖ Ezen gondolatra, borzongató hideg futottael [!] minden tetemeit [= testrészét, különösen csontját] (1787 Gelei József ford.–Campe C1870, 288) | Milly titkos rettegés borzongat engem (1837 Kovács Pál² C2771, 155) | [Viola testét] láz borzongatá (1849 Madách Imre 8284057, 462) | Mily égi kéj borzongat. Itt elidőzném óra-hosszat (1909 Palágyi Lajos ford.–Goethe 8348030, 95) | Küntről beszitál, borzongat a köd s az esti szél bezúg, besír a végtelen fjordok felől (1928 Dsida Jenő 9114043, 67) | A hajnalok hűse kellemesen borzongatta [az asszonyt] (1966 Sipkay Barna 9606001, 28) | Törölköző. Nyirkos frottír borzongató simításai (1980 Sebeők János 1139001, 83).
1a. ’(reszketést okozva) rémületet, félelmet kelt’ ❖ Őszintén megvallva, kissé borzongat a gondolat, gonosztevők közé keveredni (1903 Molnár Ferenc² 9453010, 29) | borzongató segélykiáltások hallatszottak valahonnan a sötét mellékutcákból… (1928 Kassák Lajos 9314005, 171) | a zászlót vivő munkás, lépéseit se gyorsítva, se lassítva, borzongató nyugalommal […] ment a rendőrök elé (1972 Várkonyi Nándor 2021054, 1042) | ezek a mozzanatok […] borzongató, kísérteties, lidérces légkört teremtenek (1985 Radnóti Sándor 1127002, 277).
1b. (vál) ’〈szél, szellő stb.〉 vminek a felületén végigfutva v. vmibe belekapva finoman megmozgatja, fodrozza, ill. megremegteti azt’ ❖ a tengerről keletkező szél gyanusan kezdé a tágas hullámokat borzongatni (1863 Birly István C1118, 6) | Szél borzongatja az erdőket (1947 Szabad Föld okt. 12. C1537, 2).
2. (rég, átv is) ’〈állat a tollát, szőrét stb.〉 ismételten felborzolja, égnek mereszti’ ❖ már a’ hatodik éj borzongatá búgonddal-terhes szárnyait Opor felett (1832 Nefelejcs C3313, 170) | a’ ragadozó hyéna egy juhczombon rágódva borzongatá serényét (1833 Nefelejcs C3314, 240) | egy parányi madárka ugrott elő; minden tolla zománcragyogású; az is elkezdett énekelni, mint a fülemüle, s aközben a tollait borzongatta a csőrével (1892 Jókai Mór CD18).
Sz: borzongatós.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. borzad; ÉKsz.; SzT.