boszorkány fn 4A

1. ’〈a népi hiedelemben és a középkori, kora újkori (vallásos) felfogásban:〉 az ördöggel való kapcsolata miatt természetfölötti hatalmúnak (és ártó szándékúnak) tartott személy, kül. nő’ ❖ a gyermekeket kicsiny koruktól fogva nem ijesztgetnék ördögökkel, boszorkánnyal, szakálas farkassal, lidérccel (1778 Bessenyei György¹ 7044012, 18) | mind a’ ketten Baszorkányok voltanak (1785 Magyar Hírmondó C0273, 387) | Megakadt a szeme… a kiáltás torkán, Mint azé, kit éjjel nyom nehéz boszorkány (1851 Arany János CD01) | Éjféli misén a luczaszékre állók […] meglátják, ki a boszorkány (1886 Sirisaka Andor 8408012, 74) | Négyszázharminc vádlott állt a vésztörvényszék előtt. Mi volt a bűnük? Az, hogy a „boszorkány” valakinek az orrára fujt és az nyomban kiegyenesedett, vagy hogy a „homor” gyökerével gyógyítgat (1931 Kosztolányi Dezső 9359219, 120) | [a boszorkányperek jegyzőkönyveiből] az egyéni vagy közösségi önbíráskodás számos esetére is fény derül: például megverték a boszorkányt, nyilvános bűnvallásra kényszerítették, vagy a község hatóságai által vízpróbának vetették alá (1990 Magyar néprajz CD47).

1a. ’〈(nép)mesében:〉 vénasszony alakjában megjelenő gonosz lény’ ❖ Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen, Boszorkányok szálltak arra seprőnyélen (1844 Petőfi Sándor 8366136, 214) | [a népmesékben] a királylány szép és jó, a boszorkány csúnya és gonosz, a mesélő sem a szereplők jellemének, sem lélektani motivációjuknak ecsetelésére nem tér ki (1976 Kibédi Varga Áron 2030018, 33) | Az óvodában egy kisfiú a vasorrú bábákról és más boszorkányokról beszélt (1978 Török Sándor 1157002, 74).

2. ’gonosz (vén)asszony, szipirtyó’ ❖ az ocsmány Clorist szép szinnel festi le, mikor az egyűgyű Dorottyát boszorkánnyá teszi (1804 Fazekas Mihály C1701, 17) | ha valaki elvesz egy vén boszorkányt, csak azért, hogy eltartassa magát vele, […] az ilyen úr nem valami nagy jellem (1906 Ambrus Zoltán C0592, 121) | Péntek Verát az anyja kizavarta a házból. Megtette ezt máskor is a vén boszorkány, de főleg nyáron (1986 Gion Nándor 9190002, 12).

3. (kedvesk) ’〈temperamentumos, hamis(kodó), csintalan, gyakr. kacér fiatal nő v. serdülő lány megnevezéseként〉’ ❖ – No Isten neki; leszek násznagyod, te utálatos kis boszorkány (1857 Vasárnapi Újság CD56) | ha be hagytam magam fonatni annak a ravasz kis boszorkánynak a hálójába, hát most csak eviczkéljek benne (1900 Vértesi Arnold 8520008, 108) | azt akarom, ha este parfőmtől illatosan belépsz a ragyogó étterembe, szép, kivágott ruhában… mindenki csak téged nézzen… és mindenki engem irígyeljen… te… te… isteni kis boszorkány! (1937 Molnár Ferenc² 9453012, 51).

J: boszor, boszorka.

Fr: böjti.

ÖE: ~asszony, ~bíró, ~éj, ~gyökér, ~gyűlés, ~lövet, ~pogácsa.

Sz: boszorkányi.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

boszorkány főnév 4A
1.
〈a népi hiedelemben és a középkori, kora újkori (vallásos) felfogásban:〉 az ördöggel való kapcsolata miatt természetfölötti hatalmúnak (és ártó szándékúnak) tartott személy, kül. nő
a gyermekeket kicsiny koruktól fogva nem ijesztgetnék ördögökkel, boszorkánnyal, szakálas farkassal, lidérccel
(1778 Bessenyei György¹)
mind a’ ketten Baszorkányok voltanak
(1785 Magyar Hírmondó)
Megakadt a szeme… a kiáltás torkán, Mint azé, kit éjjel nyom nehéz boszorkány
(1851 Arany János)
Éjféli misén a luczaszékre állók […] meglátják, ki a boszorkány
(1886 Sirisaka Andor)
Négyszázharminc vádlott állt a vésztörvényszék előtt. Mi volt a bűnük? Az, hogy a „boszorkány” valakinek az orrára fujt és az nyomban kiegyenesedett, vagy hogy a „homor” gyökerével gyógyítgat
(1931 Kosztolányi Dezső)
[a boszorkányperek jegyzőkönyveiből] az egyéni vagy közösségi önbíráskodás számos esetére is fény derül: például megverték a boszorkányt, nyilvános bűnvallásra kényszerítették, vagy a község hatóságai által vízpróbának vetették alá
(1990 Magyar néprajz)
1a.
(nép)mesében:〉 vénasszony alakjában megjelenő gonosz lény
Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen, Boszorkányok szálltak arra seprőnyélen
(1844 Petőfi Sándor)
[a népmesékben] a királylány szép és jó, a boszorkány csúnya és gonosz, a mesélő sem a szereplők jellemének, sem lélektani motivációjuknak ecsetelésére nem tér ki
(1976 Kibédi Varga Áron)
Az óvodában egy kisfiú a vasorrú bábákról és más boszorkányokról beszélt
(1978 Török Sándor)
2.
gonosz (vén)asszony, szipirtyó
az ocsmány Clorist szép szinnel festi le, mikor az egyűgyű Dorottyát boszorkánnyá teszi
(1804 Fazekas Mihály)
ha valaki elvesz egy vén boszorkányt, csak azért, hogy eltartassa magát vele, […] az ilyen úr nem valami nagy jellem
(1906 Ambrus Zoltán)
Péntek Verát az anyja kizavarta a házból. Megtette ezt máskor is a vén boszorkány, de főleg nyáron
(1986 Gion Nándor)
3. (kedvesk)
〈temperamentumos, hamis(kodó), csintalan, gyakr. kacér fiatal nő v. serdülő lány megnevezéseként〉
– No Isten neki; leszek násznagyod, te utálatos kis boszorkány
(1857 Vasárnapi Újság)
ha be hagytam magam fonatni annak a ravasz kis boszorkánynak a hálójába, hát most csak eviczkéljek benne
(1900 Vértesi Arnold)
azt akarom, ha este parfőmtől illatosan belépsz a ragyogó étterembe, szép, kivágott ruhában… mindenki csak téged nézzen… és mindenki engem irígyeljen… te… te… isteni kis boszorkány!
(1937 Molnár Ferenc²)
Fr: böjti
ÖE: boszorkányasszony, boszorkánybíró, boszorkányéj, boszorkánygyökér, boszorkánygyűlés, boszorkánylövet, boszorkánypogácsa
Sz: boszorkányi
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások