bugyborékol ige 1a 

1. tn ’〈mozgásban levő folyadék〉 halk, loccsanásszerű hangokat adva felszínén buborékokat vet’ ❖ Buborékolni, v. bugyborékolni (1792 Kisded szótár C0816, 25) | [az üstökben] bugyborékoló szurok fortyogott (1842 Jablanczy Ignác C2711, 27) | Fent szürke égbolt, szakgatott fellegekkel, alant fehérbe játszó viztömeg, melynek felülete halkan bugyborékol (1884 Endrődi Sándor 8125102, 43) | bugyborékolva és gőzölögve forrong a víz (1989 Nádas Péter 2001004, 10).

1a. ’〈edény, tartály〉 ilyen folyadékot tartalmaz, ill. ezáltal halk, loccsanásszerű, bugyogó hangokat hallat’ ❖ Olyan mint a hévizi ember, a bugyborékoló korsótól is megijed (1868 Orbán Balázs C3352, 198) | kácsa, csirke, pulyka fő, bugyborékol a fazék (1907 Kosztolányi Dezső C2752, 25) | a fűtőtest néha percegett és bugyborékolt (1986 Nádas Péter 9466002, 40).

2. tn ’〈folyékony anyag szűk nyíláson át〉 bugyogva, buborékokat vetve, halk, loccsanásszerű hangok kíséretében előtör vhonnan’ ❖ a kifagyott helyébe Ferenczfa viríthatott volna. E miatt kelle fekete vérnek bugyborékolni (1831 Pázmándi Horvát Endre C4938, 743) | Hogy szeretné ilyenkor [az ügyvédet] egy éles, keskeny és hosszú tőrrel leszúrni, hogy a vérét lássa bugyborékolni a száján (1918 Molnár Ferenc² 9453002, 121) | a Rézangyal előredől a csillogó eszpresszógépnél. Fortyog, bugyborékol a kávé (1969 Mándy Iván 9420025, 175) | [a] slaugból bugyborékol a víz (1970 Mészöly Miklós 9439002, 728).

2a. ’〈nyílás〉 így távozó folyadékot enged ki magából’ ❖ lemossa az arcát, szája bugyborékol (1905 Ady Endre 9003023, 17) | bugyborékolnak a lefolyók (1972 Domonkos István ford.–Kommenić 2054009, 442).

3. tn (átv is) ’〈kül. állat vízbe, es. más folyékony anyagba merülve mozgásával, ill. levegő kibocsátásával〉 folyamatosan buborékokat képez, és halk, loccsanásszerű hangokat ad’ ❖ A’ sertés turja a’ fertöt, bugyborrékol [!] benne (1794 Magyar nyelvmester C1947, 276) | a’ vízen bugyborékoló, öt anyányi kacsafi ült (1826 Hébe C2045, 25) | Ni, hogy erőködik [a szellem], hogy gomolyog, hogy bugyborékol, míg kénytelen megadni magát, s lerakni a kincseit az üst fenekére (1872–1874 Jókai Mór CD18) | a sok szódavíztől már békák bugyborékolnak a gyomrában (1978 Galgóczi Erzsébet 9168001, 177).

3a. (rég, átv is) ’〈vmilyen érzésben, élvezetben stb.〉 elmerül, tobzódik’ ❖ olly emberek vóltak, Gyönyörségekben kik bugyborékóltak (1790 Mindenes Gyűjtemény C0368, 351) | az eretnekség’ fertőjében bugyborékoló székelynép’ (1847 Kemény Zsigmond C2597, 67) | a haladás áldásaiban bugyborékoló század (1897 Kenedi Géza C2620, 34).

4. tn ’〈hang, beszéd stb.〉 folyadékból távozó buborékok halk, loccsanásszerű hangjához hasonló, arra emlékeztető módon hangzik’ ❖ erőtlenűl bugyborékoló előadásával (1831 Bajza József C0715, 171) | csak a jobboldalon bugyborékoltak hegyes, nyúlánk, sovány „helyesek” (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | édes nevetés bugyborékol nyomában (1920 Karinthy Frigyes CD10) | Apró horkolások, bugyborékoló neszek jelezték, hogy a szakácsnő már alszik (1964 Berkesi András 9050001, 126).

4a. tn ’ilyen hangot bocsát ki vki v. vmi, ill. ilyen hangon beszél vki’ ❖ ? Az Isten sokáig engedje még zengeni és énekelni, „ki immár fél száz és nyolcz évet bugyborékol éltével e próbatéren vagy is földön.” (1857 Vasárnapi Újság CD56) | ő bugyborékol gúnyos nevetéssel (1910 Karinthy Frigyes CD10) | A pertlis meg csak bugyborékolt. – Ott voltak a bódék a téren, a Földesé, a Liszaueré, a Sperberé… mind el tudom mondani (1969 Mándy Iván 9420038, 546) | Menj fel szívem a Firenzébe, ott találkozik az egész társaság, Jó? Jó. Cuppanások, bugyborékol a kagyló (1973 Baránszky-Jób László 2042014, 207).

4b. ts (irod) ’ilyen hangon mond vmit’ ❖ svung-metaforák, hasonlatok s más egyebek gerezdjeit lehetőleg vulkanikusan bugyborékolom az előttem álló felé (1913 Szabó Dezső CD10) | Évtizedes vetélkedések keserű utóíze csordult a nyelvére és végehosszítlan sugárban bugyborékolta az asszony felé (1925 Németh László² CD10) | örömhíreket adtunk tudtul a világnak, betűnként külön bugyborékolva az egyes hangokat (1935 Szabó Dezső 9623024, 116).

5. tn ’〈érzés, gondolat, ill. annak megnyilvánulása〉 elevenen, buzogva jelentkezik, megállíthatatlanul előtör’ ❖ haragtól bugyborékoló kedéllyel (1862 Jókai Mór 8209011, 31) | bugyborékoló jókedvét valami szelid borongás váltotta fel (1893 Mikszáth Kálmán C3146, 158) | Belsejében hangos ujjongás bugyborékolt (1909 Kádár Endre CD10) | bolondos mondatok […] bugyborékoltak belőle (1937 Németh László² 9485005, 148).

J: bugyborog.

Vö. CzF. bugyborékol · bugyburékol, bugyburékoló; ÉrtSz.; TESz. bugyborék; ÉKsz.; SzT. bugyborékoló; ÚMTsz.