bájos mn és fn
I. mn 15A
1. ’kedves, helyes, vonzó, bájjal teli (külsejű, természetű, egyéniségű) 〈kül. nő v. gyermek, ritk. állat〉’ ❖ Egy bájos szerető megejthetéséért Eladják (óh szegény) a szűz igazságot (1804 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Kotzebue CD01) | tekintete az előtte ülő bájos alak tökélyein végig szaladt (1877 Wohl Janka C4560, 43) | a bájos matróna (1898 Jókai Mór CD18) | Az egyik gödröcskében egy bájos kis sün szaladgált kétségbeesetten (1913 Babits Mihály C0694, 190) | Mindketten elámultunk, milyen bájos ez a gyerek (1931 Kosztolányi Dezső 9359227, 221) | bájos teremtés (1956 Füst Milán C0091, 1085) | kecses, légies, és bájos, no és bravúros és tiszta technikájú cseh balerinapalánta (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’bájt, kedvességet tükröző, megnyerő 〈testrész, ill. fizikai megnyilvánulás〉’ ❖ Szerelme bádgyadó szemében melly bájos tűzzel tsillogott! (1793 Verseghy Ferenc CD01) | egy csinos karcsu leánykát látunk a’ sátrak közűl kilopódzni. Mint a’ híg szellőé, könnyű ’s bájos mozdúlata (1836 Jósika Miklós 8212005, 153) | ha bájosan mosolyg rád asszonya, Tudd, hogy szivében bosszú les reád (1860 Madách Imre 8284014, 808) | Az arca pedig keskeny, bájos arc, amelyen két kis gödör támadt, ha mosolygott (1908 Hegedűs Gyula CD10) | Ó, ismerem én jól a bájos, ideges fehér ujjakat (1938 e. Dsida Jenő ford.–Musset CD01).
1b. ’ilyen emberre, ritk. állatra jellemző 〈tulajdonság, ill. magatartás, viselkedés〉’ ❖ Julisnak bájos alázatossága […], a kegyesség, mellyel minden emberhez viseltetett, a’ tetetett férjbl csak hamar valóságos szerett neveltek (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger C4424, 227) | bájos zavarba’ vált szép arcza (1886 Radó Antal ford.–Dante 8383002, 12) | ezek a szép állatok [ti. a hattyúk] bájos butaságban andalognak e csöndes vizeken (1909 Ignotus CD10) | A férfi mosolyosan nézi a bájos ügyetlenkedést (1912 Móricz Zsigmond C3211, 113) | megismertetésre a legismertebb fajt, a bájos szépségéért már az ókor óta sokat dicsőített […] nagy dorkász gazellát választottuk ki (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a dilettáns szövegírók bájos bumfordisága többnyire komikus hatást vált ki ma már (1994 Magyar Hírlap CD09).
2. ’(természetességében) üde szépségű, kedves (és így megragadó, vonzó) 〈(természeti) dolog, jelenség〉’ ❖ És a képzelés nemde segíti kívánságaidat? Egyszerre általhelyeztet tégedet bájos mezejére (1786 Verseghy Ferenc ford.–Dusch 7373008, 236) | Ha ezen kimondhatatlan bájos dal fordításom által minden naívságából ki nem lőn vetkőztetve, örűlnöm kell (1827 Toldy Ferenc 8481036, 216) | A’ Szamos partjain állok, […] körültem a’ bájos völgy, az édes tünde táj, melly ifjuságom bimbóhajnalára emlékeztet (1848 Sepsy Károly 8406001, 21) | [Pierre Veber] bájos és pajkos darabját játszották most (1904 Ady Endre 9003004, 133) | Oly bájos utca ez (1940 Radnóti Miklós ford.–Apollinaire 9543197, 22) | bájosan ódon írói fogás (1994 Magyar Hírlap CD09) | bájos, karakteres rajzok (1998 Új Könyvek CD29).
3. (rég) ’igéző, bűbájos, ill. varázserejű v. -hatású’ ❖ Néki mind azok a’ miket látott … tsudálatosaknak … bájosoknak tetszettek (1796 Vitéz Imre ford.–Spiess C4519, 83) | Én hát Nagyságtoknak Sándor’ paripáját […] ide leczitálom bájos mesterséggel (1806 Verseghy Ferenc C4441, 189) | Vonzd oh bájos ital, vonzd-vissza lakomhoz ez ifjat (1824 Guzmics Izidor ford.–Theokritosz C1922, 30) | legottan bájos erőjü füvekkel békötözé sebeim (1826 Debreczeni Márton C1372, 177).
II. fn 4A (rég)
’kuruzslással, bűbájossággal foglalkozó, ördöngös ember; bájoló’ ❖ Bájos: bvös, ördöngös, kurusló (1792 Kisded szótár C0816, 15) | Bájos: Incantator, incantatrix, veneficus (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 175).
Ö: bű~, bűvös-~.
Vö. CzF. ~, bájosan; ÉrtSz.; TESz. báj; ÉKsz.; ÚMTsz.