bársony fn és mn 4A8
I. fn
1. (Textil is) ’felületére merőleges fonaltakaróval ellátott, puha, finom tapintású, bolyhos szövött v. kötött kelme’ ❖ Finum bárſonyt adott hitván rongyos fóltért (1792 Etédi Sós Márton 7296001, 88) | violás színnel lát festve Tarentomi bársonyt (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1547, 245) | Gazdag ajándékokat hozott az aga: drága kínai selyemszöveteket a királyné számára; egy vég fekete bársonyt (1892 Jókai Mór CD18) | a drága nankingot, bársonyt eltépi kapcának (1952 Áprily Lajos ford.–Gogol 9008072, 31) | a professzor felpattant trónusnak is beillő, vörös bársonnyal kárpitozott karosszékéből (1989 Szepes Erika 2039022, 75).
1a. ’ebből készült, ritk. ezzel bevont dolog, kül. ruhadarab (mint a gazdagság, előkelőség jelképe)’ ❖ Jártatlak pompássan, bíborban, bársonyban (1776 Kónyi János ford.–Gellert C2737, 30) | a belső ínségek, gyötrelmek és bűnök dicsőségekké, szerencsévé és jóságos cselekedetekké lehetnek-é bennünk, ha testünket arannyal, bársonnyal öltöztetjük? (1779 Bessenyei György¹ C1083, 60) | cserélj Bársonyt e koldusrongy helyett (1843 Petőfi Sándor 8366015, 35) | [Szondinak] két dalnoka is volt, két árva fiú: Öltözteti cifrán bársonyba puhába (1856 Arany János 8014081, 263) | [A Charlotte Corday-t alakító színésznő] kezébe egy bársonytok kerül, s amikor a tempó már fokozhatatlan, a bársony elrepül, s kezéből már a gyilkos tőr acélja mered (1989 Erdei János 2046010, 26).
2. (rendsz. birtokszóként) ’〈metaforikus megnevezésként:〉 olyan (puha, lágy) dolog, ill. vmely (elvont) dolog olyan tulajdonsága, sajátossága, amely e szövetre v. annak vmely jellegzetességére emlékeztet, ill. vminek ilyen volta’ ❖ A’ zld mezségnek bársonyán sétálok (1779 e. Faludi Ferenc C1663, 113) | Úgy ragyog mint tsillag két szeme’ Bársonnya (1800 Farkas András C1685, 89) | Egész teste’ bőre merő bársony (1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások C1477, 261) | törleszkedni az előfizetők kegyének puha bársonyához (1863 Arany János C6505, 403) | Az életem oly szép s bús, mint egy emlék: A hangod bársonyára gondolok (1919 Juhász Gyula¹ 9284508, 193) | a sötétség ezer-árnyalatú bársonya (1935 Szentkuthy Miklós 9664008, 80) | bizsergő melegség bársonyával bomlanak az esték (1958 Garamkövesdi Szabó László 2025114, 721) | a dicséret bársonyába elrejtett tőr! (1961 e. Bókay János 9065002, 292) | A szabad természet látványa nála a csend bársonyává alakul, szinte simogat (1991 László Gyula¹ CD52).
3. (ritk) ’bíborszín’ ❖ [régen] a’ bársonyt, vagy a’ leg szebb veres színt bizonyos tsigákból készitettek, mellyeket erről bársonytsigáknak neveztenek (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 153) | Világító szőke haja volt, mely bőre mellett kissé fénytelenebb lett; ez az arisztokratikus bőr alig rózsállott, – könnyű pihék a halvány bársony árnyalatát lopták rá (1954 Illés Endre ford.–Maupassant 9273005, 17).
II. mn
1. ’ebből a puha, finom tapintású, bolyhos kelméből készült 〈kárpit, ruhadarab stb.〉, ill. ezzel borított v. bevont 〈tárgy〉; bársonyos’ ❖ bárſony kar-ſzékére (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 179) | bársony főkötős (1816–1824 Kazinczy Ferenc 8228111, 149) | bársony imazsámolyok (1894 Mikszáth Kálmán 8312006, 109) | bársony neszfogó (1915 Juhász Gyula¹ 9284382, 97) | zöld bársony fényképalbum (1919 Szép Ernő 9665041, 102) | Ott ül Zápolya, Báthory és a többi nemes, magas támlájú székeken, sujtásos, bársony díszruhában (1972 Csoóri Sándor 9090027, 77).
2. ’olyan 〈(puha, lágy) dolog〉, ill. 〈vmely (elvont) dolog〉 olyan 〈tulajdonsága, sajátossága〉, amely e szövetre v. annak vmely jellegzetességére emlékeztet, ill. vminek ilyen volta; bársonyos’ ❖ bársony hajával (1800 Csokonai Vitéz Mihály C1324, 16) | az ég tündöklik Ollyan piros bársony fénnyel (1833 Áltöltöztetett Aeneis ford. C4641, 83) | Bársony füvet, sarjút tenyéssz a réten (1855 Arany János 8014067, 236) | És vannak nők […] Akik bársony szemükkel simogattak (1910 Juhász Gyula¹ 9284224, 255) | Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog (1937 József Attila 2045029, 3) | álmos kedvét a bársony estében égre írta egy röppenő pacsirta (1943 Radnóti Miklós 9543177, 83) | kék bársony csönd surran a tájon át (1961 Kónya Lajos 9352001, 51).
ÖE: ~borítás, ~drapéria, ~fekete, ~kárpit, ~nyereg, ~palást, ~színű, ~szőnyeg.
Sz: bársonyi, bársonylik, bársonyoz.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.