bús mn és fn 

I. mn 15A

1. (vál) ’bánatos, szomorú állapotú, ill. ilyen természetű 〈ember〉’ ❖ El-vagy hagyattatva mint egy ſzegény árva, Bús és halavány vagy mind ülve ’s mind járva (1777 Kónyi János 7190026, 201) | Pihenj, fiam! nem áll ugyan Kevély márvány álmod felett; De bús anyád, fájdalmival, Sirodnak élő szobra lett (1841 Tompa Mihály 8484024, 65) | Míg a vonatra várakoztak, míg egyre búsabban nézegetett visszafelé (1913 Lengyel Géza CD10) | a bús férfinak az önarcképe (1984 Cs. Szabó László 9093006, 542).

1a. (vál) ’a bánat, szomorúság érzését tükröző 〈arc, tekintet stb.〉, ill. ezt az érzést kifejező 〈megnyilatkozás, mű stb.〉’ ❖ El kellett nyomnom bús panaſzinkat (1774 Révai Miklós ford.–Révai 7283005, 17) | Bús Verseim (1788 Ravazdy András 7276002, 267) | Leſzegezett bús Tekíntetét fggeſztette kis Gyermekére, eggy Könny reſzketett Szemében (1794 Kármán József² 7165014, 214) | bús ábrázatot ’s csüggedt elmét tettetvén – elbeszélé neki is gyászos esetét (1840 Horváth Zsigmond¹ 8190002, 62) | Nem szenveleg, nem áradozik, csak bús sötét szeme csillan meg, csak bajusza alatt mormog valamit (1905 Juhász Gyula¹ 9284806, 29) | Csorog bús könyeim patakja (1945 Heltai Jenő ford.–Grévin 9239049, 104) | Húzd, cigány, vén cigány, ezen a bús muzsikán egy-két korhely fennakad, kint már lesben áll a fagy (1981 Majtényi Erik 9416015, 43).

1b. (vál) ’szomorúsággal vegyes 〈érzés, lelkiállapot〉’ ❖ Nagy bús kedvetlenségbe és tétovázó gondolkodásban eſtem miattatok (1776 Klein Efraim 7182001, 240) | Szent Isten! mit tennék bús aggodalmamban? (1792 Péteri Takáts József 7448024, 480) | Máskor is ha jövök bus kedélylyel: Szívborúmat oszlassátok szélyel! (1841–1857 Losonczy László 8277036, 62) | Nincsenek rokonaim, – mondta bús makacssággal (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 64) | [Zelk Zoltán,] akit korábbi köteteiből a bús rezignáció halk költőjének ismertünk (1948 Vargha Kálmán 2052037, 122).

2. (rég, vál) ’szomorúságot, bánatot v. gondot okozó, kínnal, gyötrelemmel járó 〈esemény, helyzet stb.〉’ ❖ iſmét Trágédiát kezd’nek; Hol édes fájdalmat oszt’nak érzéſeknek. […] Tsak azért tettek-vólt, illyen bús változáſt, Hogy jobban érezzék a’ tbbi vídúláſt (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 10) | [a tudományoknak] ezernyi Bús akadályok köztt kell által törni Hazánkban (1791 Verseghy Ferenc 7373035, 12) | a’ bús nyavalyáknak […] orvoslást nyújtanak (1806 Verseghy Ferenc 8518008, 40) | Szakadár visszatér Hubához azon bús hírrel, hogy Hajnát meg nem találta (1826–1827 Toldy Ferenc 8481034, 26) | bus özvegység (1847 Tompa Mihály CD01) | Árvaságra itélt bús végzetem (1876 e. Tóth Ede 8486009, 99) | a Kollégyom körül latin-szag, szaga bús tanulási kínnak s száz régesrégi enyedi diáknak (1939 Jékely Zoltán 9278007, 10).

2a. (vál) ’szomorú érzelmeket keltő, bánatos hangulatot árasztó’ ❖ Verd-ki a’ fejedbl, elmédbl ezen bús gondolatidat (1776 Klein Efraim 7182001, 247) | Még a bús gerliczék is tán Vígabb éneket zengnek (1811 k. Dukai Takách Judit 8117018, 74) | eljő az a bús hervadás (1869 Tóth Ede 8486021, 116) | [A harang hangjai] megszállják a bús őszi tarlót (1908 Kemény Simon CD10) | A szürke fűzfák egyre komorabban Guggolnak a bús víz holt ága mellett (1973 Simon István 9601034, 255).

2b. (rég) ’borús, sötét 〈éjszaka, felhő, köd stb.〉’ ❖ Gyakran íjedelmes barlangok ürege Rejtekem; ott titkol az éj bús fellege (1790 Dayka Gábor ford.–Abaelardus 7075010, 66) | Itt a’ bús rengeteg, ott a’ Kormos agyú sziklák, rettentőn kelnek előmbe (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 154) | De a nappal ködös, bús; Az éj deres, hideg (1855 Tompa Mihály 8484088, 207) | Bús esti köd rémít s borul rám (1906 Ady Endre 9003108, 94) | [Venus] a bús égről tovahajtja a felhőt (1982 e. Kerényi Grácia ford.–Tibullus 9324051, 140).

2c. (rég) ’kevés világosságot adó, halvány 〈fény(forrás)〉’ ❖ Szomorú tsillagzat! melly bús súgárokkal Játſzol a’ tsendesen tserg patakokkal (1780 Ányos Pál 7012003, 68) | a’ bús hold’ sugárai A’ vizeken reszketnek (1797–1799 Berzsenyi Dániel 8054012, 23) | A’ gyertya előtte búsan pislokolván Gyászt látszott viselni elkonyúló hamván (1844 Vörösmarty Mihály 8524321, 84) | a férj bús lámpa fénye mellett Pusztult hazája sorsán elmereng (1846 Petőfi Sándor 8366294, 71) | A hold reá bús fényt vete (1857 Arany János ford.–Frankl 8014093, 279).

3. (rég, vál) ’(sok) szomorúsággal, bánattal, ill. gonddal, bajjal teli 〈hely, időszak stb.〉’ ❖ Örökös vendégem bús házamnál legyél (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 193) | enyhíts, óh kegyelmes Isten! e’ bús sorsokon! (1800 Csokonai Vitéz Mihály 7069069, 168) | Megérjük boldogabb korát A bús magyar hazának (1844 Petőfi Sándor 8366113, 159) | jöhet a bús jelen, Bajait könnyü szívvel viselem (1902 Csizmadia Sándor¹ 9089006, 24) | bús gyermekkoromban (1929 Juhász Gyula¹ 9284706, 80).

4. (rég, irod) ’bősz, dühös, vad 〈indulat〉’ ❖ követvén haragod első bús hevét (1791 Batsányi János CD01) | Káldor erős volt Bús dühödésében (1830–1831 Vörösmarty Mihály CD01) | bús mérgében, haragjában Szeme sürű szikrát hányt (1836 Kisfaludy Sándor CD01) | Teste béburkolva őszi nap ködével, Lelke bús haragnak sötét fellegével (1847–1848 Arany János CD01).

4a. (rég, irod) ’ilyen indulattól vezérelt 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Kérjed Leónidást ’s a’ bús Isteneket, Engeszteld ha lehet, értem az Egeket (1772 Bessenyei György¹ C1075, 115) | a’ bús férjfiak megrázván lánczokot, hasztalan’ forralták titkos bosszújokot (1806 Verseghy Ferenc CD01) | nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára (1823 Kölcsey Ferenc 8253013, 101) | mint hulla el szörnyű csapás alatt Ákos a had feje, a bús vitéz előtt (1846 Tompa Mihály C4235, 163).

4b. (rég, irod) ’(ilyen indulattól fűtött,) nagy erővel, lendülettel végrehajtott 〈tevékenység〉’ ❖ Harcol ő, de bús harcában Keble s arca sebesűl (1823 Kölcsey Ferenc 8253014, 105) | bús csaták (1828 Vörösmarty Mihály CD01).

4c. (rég) ’felbőszült, dühös 〈állat〉’ ❖ bús bika módjára (1790 Főldi János C1759, 228) | A’ Secláverekkel ott úgy megütközött, Mint a’ bús oroszlány a’ több vadak között (1793 Gvadányi József C1940, 478) | a két bús bikának türökje [= tülke, szarva], homloka, Dühöngve összeütvén, keményen csattoga (1846 Tompa Mihály 8484078, 54).

4d. (rég, irod) ’nagy erővel megnyilvánuló, vad 〈(természeti) elem v. jelenség〉’ ❖ Ah menny-drgj bús Ég! (1772 Bessenyei György¹ C1075, 120) | Forr a’ világ’ bús tengere oh Magyar! Ádáz Erynnis’ lelke uralkodik (1807 Berzsenyi Dániel 8054063, 74) | láttuk a bús, nemzetölő veszélyt (1830 Vörösmarty Mihály CD01) | Szembe haladni a széllel, ázni, ha bús zivatar vág, megszáradni, ha nap süt (1938 e. Dsida Jenő 9114054, 26).

5. ’〈indulatos beszédben, kül. szitkozódásban〉’ ❖ Megyek ám már, kamerádok! – Hova a bús fenébe? – kérdi Ignác (1932 Gelléri Andor Endre CD10) | még egyik se hozta ki annyira a sodrából, hogy káromkodni kezdjen és elküldje őket a bús fenébe (1978 Galgóczi Erzsébet 9168001, 176) | akinek nem tetszik, az menjen a bús francba (2000 Magyar Hírlap CD09).

II. fn 25A15 (szépítő)

’〈indulatos beszédben, szitkozódásban〉’ ❖ Eredj a búsba a földrajzoddal! – mondta egy kövér, öreg spiné (1958 Szekeres György ford.–Sabatier C3925, 42) | nem bántam volna, ha elmegy onnan a búsba (1989 Bólya Péter 1023007, 84) | generációm több mint fele biztosan darabokra tépi ezt az oldalt, és elküld a búsba (2000 Magyar Hírlap CD09).

Ö: édes-~, méla~.

ÖE: ~édes, ~fenyő, ~-haragos, ~kórság, ~méla, ~mogorva.

Vö. CzF. ~, búsan; ÉrtSz.; TESz. bú¹; ÉKsz.; SzT.