búsong ige 3a10 (vál)

1. tn ’(hosszan, mélyen) bánkódik, szomorkodik (vmi miatt)’ ❖ A’ Fogoly-madár azért magában búsong és azt mondja vala (1776 Esopus meséi ford. C1642, 72) | Alpár messze terűlt síkján búsongva körűl néz A’ fejedelmi Zalán (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524375, 52) | [Mauriac] szivesen busong mindenen, az életen, környezetén és főképpen önmagán (1927 Gyergyai Albert CD10) | A bizonytalanba távozó férfi (talán katona) búsong benne [ti. a búcsúénekben] kedvesétől való elválása miatt (1964 Stoll Béla CD53).

1a. tn búsong vki után ’〈távol levő v. elveszett személy után〉 szomorúan, fájdalommal vágyakozik’ ❖ Jer, ne busúlj, megtér, ki után búsongasz (1822 Vörösmarty Mihály CD01) | a tárogató méla zenéje mellett … még sokáig búsongtak, várakoztak a nagy fejedelem után [a kurucok] (1900 Móricz Pál² C3210, 65) | [a csanádi káptalan] hálával fogadta a király kegyelmét, hogy az egyházmegyét nem hagyta elárvulni és korunk viharai közt biztos és erélyes kormányzó után búsongani (1917 Márki Sándor CD55).

1b. ts (rég) ’sirat, ill. keseregve emleget vkit v. vmit’ ❖ mélyen búsongá komoly hangjain párja’ hamvait (1824 Szigethi Gyula Mózes C3980, 30) | hol mások az enyészetet busongják, Mi ott is pezsgő életet lelünk (1856 Lévay József C2913, 206).

2. tn ’〈hangszer, ének stb.〉 fájdalmasan, panaszosan szól’ ❖ Az őszibogárnak busongó hangjai Felköltik lelkemnek minden érzéseit (1804 u. Berzsenyi Dániel 8054061, 73) | a ligetben exoticus czigányzene búsong (1854 Jókai Mór C2244, 268) | [a kövirigó] hallatta szép, mélázó, búsongó énekét (1899 Chernel István CD34) | ismeretlen gyönyörű búsongó dallamokat (1911 Malonyay Dezső CD07) | Zongorahúr zsong, Aléltan búsong (1915 Tóth Árpád ford.–Samain CD01).

3. tn (rég) ’aggódik, gondban van (vki v. vmi miatt)’ ❖ a’ király, és a’ Kalocsai érsek, kik búsongának ’s félének, sem fenyegetés, sem ígéret, sem intés által nem vehetének hadakozásra valakiket (1808 Virág Benedek 8522061, 457) | Érted busongok, és te félre fordúlsz? Fiam, fiam, nem jókat sejtek én (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 144) | csupa ömledzés, melly a hon jövendője fölött busong s el van telve aggódó előrelátással (1843 Széchenyi István CD1501) | ne busongjatok, hogy elveszett Rouen: Oly dologért, mi nem másitható, A gond emészt, epeszt, de nem hegeszt (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11).

4. tn ’használatlanul v. magában áll, van, árválkodik vhol vmi’ ❖ Ezüst habú patakcsa folydogál; Partján busongó árvafűzfa áll (1857–1867 Szulik József 8455003, 28) | Szép batárja összetörve, sebesülten búsongott az udvaron (1919 Oláh Gábor 9487061, 27) | a lila orrú mandarinok, ferdeszemű muzsikok s gyapjas hajú négerek álorcái ott busongtak eladatalanul (1933 Gelléri Andor Endre CD10) | ahol néhány éve csak egy méla csorgókút, a Marton-kút, s árva erdőőri házacska búsongott, ott most hatalmas, új lakótelep fehérlik (1958 Magyar Nemzet aug. 19. C0354, 5).

ÖU: el~.

Sz: búsongás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bú¹; ÉKsz.; SzT. ~, búsongat, búsongó

búsong ❖ ige ◦ 3a10 ◦ (vál)
permalink
1. tárgyatlan
(hosszan, mélyen) bánkódik, szomorkodik (vmi miatt)
A’ Fogoly-madár azért magában búsong és azt mondja vala
(1776 Esopus meséi ford.)
Alpár messze terűlt síkján búsongva körűl néz A’ fejedelmi Zalán
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
[Mauriac] szivesen busong mindenen, az életen, környezetén és főképpen önmagán
(1927 Gyergyai Albert)
A bizonytalanba távozó férfi (talán katona) búsong benne [ti. a búcsúénekben] kedvesétől való elválása miatt
(1964 Stoll Béla)
1a. tárgyatlan búsong vki után
〈távol levő v. elveszett személy után〉 szomorúan, fájdalommal vágyakozik
Jer, ne busúlj, megtér, ki után búsongasz
(1822 Vörösmarty Mihály)
a tárogató méla zenéje mellett … még sokáig búsongtak, várakoztak a nagy fejedelem után [a kurucok]
(1900 Móricz Pál²)
[a csanádi káptalan] hálával fogadta a király kegyelmét, hogy az egyházmegyét nem hagyta elárvulni és korunk viharai közt biztos és erélyes kormányzó után búsongani
(1917 Márki Sándor)
1b. tárgyas (rég)
sirat, ill. keseregve emleget vkit v. vmit
mélyen búsongá komoly hangjain párja’ hamvait
(1824 Szigethi Gyula Mózes)
hol mások az enyészetet busongják, Mi ott is pezsgő életet lelünk
(1856 Lévay József)
2. tárgyatlan
〈hangszer, ének stb.〉 fájdalmasan, panaszosan szól
Az őszibogárnak busongó hangjai Felköltik lelkemnek minden érzéseit
(1804 u. Berzsenyi Dániel)
a ligetben exoticus czigányzene búsong
(1854 Jókai Mór)
[a kövirigó] hallatta szép, mélázó, búsongó énekét
(1899 Chernel István)
ismeretlen gyönyörű búsongó dallamokat
(1911 Malonyay Dezső)
Zongorahúr zsong, Aléltan búsong
(1915 Tóth Árpád ford.–Samain)
3. tárgyatlan (rég)
aggódik, gondban van (vki v. vmi miatt)
a’ király, és a’ Kalocsai érsek, kik búsongának ’s félének, sem fenyegetés, sem ígéret, sem intés által nem vehetének hadakozásra valakiket
(1808 Virág Benedek)
Érted busongok, és te félre fordúlsz? Fiam, fiam, nem jókat sejtek én
(1826 Vörösmarty Mihály)
csupa ömledzés, melly a hon jövendője fölött busong s el van telve aggódó előrelátással
(1843 Széchenyi István)
ne busongjatok, hogy elveszett Rouen: Oly dologért, mi nem másitható, A gond emészt, epeszt, de nem hegeszt
(1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare)
4. tárgyatlan
használatlanul v. magában áll, van, árválkodik vhol vmi
Ezüst habú patakcsa folydogál; Partján busongó árvafűzfa áll
(1857–1867 Szulik József)
Szép batárja összetörve, sebesülten búsongott az udvaron
(1919 Oláh Gábor)
a lila orrú mandarinok, ferdeszemű muzsikok s gyapjas hajú négerek álorcái ott busongtak eladatalanul
(1933 Gelléri Andor Endre)
ahol néhány éve csak egy méla csorgókút, a Marton-kút, s árva erdőőri házacska búsongott, ott most hatalmas, új lakótelep fehérlik
(1958 Magyar Nemzet aug. 19.)
ÖU: elbúsong
Sz: búsongás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bú¹; ÉKsz.; SzT. ~, búsongat, búsongó
ÚESz: ↪bú (búsong)

Beállítások