bú¹ fn 8A18 (vál)
1. (/irod) ’levertség, szomorúság, bánat, mély lelki fájdalom’ ❖ keseregj, és gyáſzt búba merlve viselj (1773 Révai Miklós ford.–Catullus 7283003, 12) | [az ember] búvába pipázik (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1329, 357) | Ez a’ fejedelem szűntelen nőjének hűtlenségén tépelődött, ’s mély búnak adta magát (1829 Vörösmarty Mihály ford. 8524424, 143) | A Jancsi majd búnak eresztette a fejét a nagy megbánástól (1885 Jókai Mór C2314, 57) | Bár megkinozta így a bú szivem már, azt hittem én, e szörnyű fájdalom a könnyeimben és jajomban elszáll (1939 Rónay György ford.–Michelangelo 9573158, 59) | most halk bút érzel, mély hiányokat (1966 Fodor József 9149012, 7).
1a. (irod) ’ennek külső megnyilvánulása, jele, kül. az arcon’ ❖ ortzáján bú vala (1790 Verseghy Ferenc CD01) | Ekkor Micz bán, szeme lángba, Arcza búba borúlva (1836 Kisfaludy Sándor CD01) | szemében láttad a bú remegését (1938 e. Dsida Jenő 9114053, 24).
2. (rég) ’levertséget v. fájdalmat okozó, nehezen megoldható, kilátástalan helyzet, gond, ill. veszteséggel járó esemény, baj’ ❖ Ezernyi búk és bajok alá vettettem (1776 Klein Efraim 7182001, 253) | Az itt való népnek most legnagyobb búja a 10% adó minden értéktől (1810 Csehy József C2560, 452) | munkás osztályunk kizárólag az eke-vas, a kasza, a kapa után is bú és aggodalom nélkűl el tud élni (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Gondolja meg, hányan széledtek el, mennyien szenvednek bút, gondot, éhséget, szomjúságot, mindenféle nyomorúságot (1910 Márki Sándor CD55).
2a. (rég) ’rossz következmény, kedvezőtlen eredmény’ ❖ nem jó dologba elegyítettem magamat, és már búját vallottam (1776 Esopus meséi ford. C1642, 191) | Búját látta tsalárd mesterségének (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 198) | Levelemet, legalább ezen utolsó lapot, ne közöld mindennel, […] mert azért bút vonhatnék fejemre (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 510).
Ö: honfi~, méla~.
ÖE: ~-baj, ~felhő, ~felleg, ~kergető, ~könny, ~özön.
Sz: bútalan.
Vö. CzF. bú¹; ÉrtSz. bú²; SzólKm.; TESz. bú¹; ÉKsz. bú¹; SzT.; ÚMTsz. bú¹