bürü fn 1C

1. (rég v. nyj) ’vmely mélység, kül. patak, árok felett átvezető, főként gyalogosok számára készült kisebb áthidalás, palló, ill. kezdetleges híd’ ❖ palló: […] gyalog híd, bürü (1784 Kisded szótár C0815, 63) | egy dobogót, egy bürüt se raktak még, mindjárt egy Buda ’s Pest-közti hiddal akarják kezdeni meg praxisukat (1833 Andrássy György–Széchenyi István CD1501) | [az 1644-es törvénykönyvben] szigoruan parancsolják, hogy minden ember háza elé árkot ásson és reá bürüt építsen (1867 Pesty Frigyes CD57) | [a katona] azt nézi, hogy e keskeny bürűn hogyan törhetne át az ellenséges hajóra (1874 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1976, 216) | Kéményseprő-palló, szűkszádu kémények tisztogatása miatt az épület fedelén készített egyszerü bürü, melyen állva a kéményseprő a kéménybe a tisztító vasgolyót leereszti (1895 PallasLex. CD02) | A Közép-Tisza vidékén, a Nagykunságban, a Sárréten a bürü úgy készült, hogy a határt barázdáló ereken a víz tükrére nádkévéket fektettek, majd az egész alkotmányt összekötözték gyékénnyel, fűzfagúzzsal (1977 NéprajziLex. CD47).

1a. (ritk) ’vmely egyéb áthidalás’ ❖ A hengerelt lemezből készített A oszlopokon van a szegecselt tartóból alkotott B bürü, mely a C öntöttvas bürüvel egyetemben az L vezető oszlopokat tartja. A C bürün áll a H henger (1895 PallasLex. CD02) | [A lovas] lába talpközéppel a kengyel bürüjén nyugszik (1973 Fehér Dezső et al. 1038002, 86).

2. (rég, Föld) ’két tengert elválasztó keskeny szárazföld, földszoros, ill. a tengerbe benyúló keskeny félsziget’ ❖ A’ Korintusi tengernek bürüjét, szárazból álló köz-földét (isthmum) az hajózás kedvéért fel akarták ásatni (1783 Molnár János C0293, 244) | Bür: A’ földnek a’ két tenger között szorúlatja (1787 Szigvárt C0791, [721]) | A’ fldnek azt a’ részét, melyly … meszszire a’ tengerbe bényúlik, Bürnek szokták hívni (1787 Gelei József ford.–Campe C1870, 134).

3. (rég, ritk) ’〈mocsaras területen:〉 összefüggő, az összetömörülő növényzet által alkotott, járásra alkalmas út’ ❖ Ezen vízi birodalom széléből több ezer lépésnyire nyúlik be egy partos nyelv, söppedékes bürüje hajlik a ritkán látogató vadászok és csíkászók léptei alatt (1846 Jókai Mór CD18) | bürü következik; így hívják azt a nádgyökerekből, zsombékból, szederinda szövevényből századon át összetömörült pallót, mely mintha ruggyantából volna, lóbálódik a rajta járó teher alatt (1884 Jókai Mór CD18).

Vö. CzF. börü, bürü · bürű; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

bürü ❖ főnév ◦ 1C ◦
permalink
1. (rég v. nyj)
vmely mélység, kül. patak, árok felett átvezető, főként gyalogosok számára készült kisebb áthidalás, palló, ill. kezdetleges híd
palló: […] gyalog híd, bürü
(1784 Kisded szótár)
egy dobogót, egy bürüt se raktak még, mindjárt egy Buda ’s Pest-közti hiddal akarják kezdeni meg praxisukat
(1833 Andrássy György–Széchenyi István)
[az 1644-es törvénykönyvben] szigoruan parancsolják, hogy minden ember háza elé árkot ásson és reá bürüt építsen
(1867 Pesty Frigyes)
[a katona] azt nézi, hogy e keskeny bürűn hogyan törhetne át az ellenséges hajóra
(1874 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra)
Kéményseprő-palló, szűkszádu kémények tisztogatása miatt az épület fedelén készített egyszerü bürü, melyen állva a kéményseprő a kéménybe a tisztító vasgolyót leereszti
(1895 PallasLex.)
A Közép-Tisza vidékén, a Nagykunságban, a Sárréten a bürü úgy készült, hogy a határt barázdáló ereken a víz tükrére nádkévéket fektettek, majd az egész alkotmányt összekötözték gyékénnyel, fűzfagúzzsal
(1977 NéprajziLex.)
1a. (ritk)
vmely egyéb áthidalás
A hengerelt lemezből készített A oszlopokon van a szegecselt tartóból alkotott B bürü, mely a C öntöttvas bürüvel egyetemben az L vezető oszlopokat tartja. A C bürün áll a H henger
(1895 PallasLex.)
[A lovas] lába talpközéppel a kengyel bürüjén nyugszik
(1973 Fehér Dezső et al.)
2. (rég, Föld)
két tengert elválasztó keskeny szárazföld, földszoros, ill. a tengerbe benyúló keskeny félsziget
A’ Korintusi tengernek bürüjét, szárazból álló köz-földét (isthmum) az hajózás kedvéért fel akarták ásatni
(1783 Molnár János)
Bür: A’ földnek a’ két tenger között szorúlatja
(1787 Szigvárt)
A’ fldnek azt a’ részét, melyly … meszszire a’ tengerbe bényúlik, Bürnek szokták hívni
(1787 Gelei József ford.–Campe)
3. (rég, ritk)
〈mocsaras területen:〉 összefüggő, az összetömörülő növényzet által alkotott, járásra alkalmas út
Ezen vízi birodalom széléből több ezer lépésnyire nyúlik be egy partos nyelv, söppedékes bürüje hajlik a ritkán látogató vadászok és csíkászók léptei alatt
(1846 Jókai Mór)
bürü következik; így hívják azt a nádgyökerekből, zsombékból, szederinda szövevényből századon át összetömörült pallót, mely mintha ruggyantából volna, lóbálódik a rajta járó teher alatt
(1884 Jókai Mór)
Vö. CzF. börü, bürü · bürű; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪bürü

Beállítások