bőszül tn ige 1c1
1. (kissé rég) ’〈(hergelt v. megijedt) állat〉 féktelenül vaddá, ill. ilyen állapotban vmivé v. vmilyenné válik’ ❖ bszl [=] vadúl, bolondúl, (a’ marháról) (1784 Kisded szótár C0815, 11) | ordított a’ vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg (1850–1851 Vörösmarty Mihály 8524361, 180) | [A bisztróban nekem támadtak a barátaim.] A bárány is tigrissé bőszült volna hasonló helyzetben (1964 Népszabadság jan. 19. C1501, 10).
1a. (átv is) ’〈természeti jelenség (ereje)〉 fokozódik, ill. tombol’ ❖ azon kicsapongó szószaporitást, […] a’ hyperpurismusig bőszült Neologomaniát, mellyet néhány eszelősnél mint p. o. F-nél tapasztalunk, valóban kaczagásra méltónak itélem (1831 Széchenyi István 8429008, 251) | [keblemben az] indulat csak olly orkán, melly este felé megszáll, hogy annál borzalmasabb viharrá bőszüljön éjjel! (1841 Kovács Pál² C2765, 361) | A szél folyton bőszülő erővel suhog és süvölt a tájékon végig s betölti az ég és föld közét dühös forgásaival (1922 e. Gárdonyi Géza C1848, 218) | [az építészek egyre nagyobb létszámban hagyták el az állami] cégstruktúrát, amelyet azután az egyre „bőszülő” recesszió véglegesen tönkretett (1995 Magyar Hírlap CD09).
2. (kissé rég) ’(vmitől) nagyon dühössé válik, ill. éktelenül haragszik vkire v. haragjában vki ellen fordul’ ❖ Ezen szókat Klárika bszlve, az ég felé emelt öszve-kaptsolt kezekkel mondá ki (1792 Szűts István ford.–Naubert C4077, 156) | Az asszony is, szelíd nemét tagadva, Bőszül: kezekkel asszonyt gyilkola (1841–1847 Garay János CD01) | nem dicsérni, igazat mondani: egy egész generatio ellenem bőszűl (1858 Arany János C0642, 450) | Nem értem: mért bőszülsz rám? mit ordítozol, mintha én ettem volna meg a feleségedet! (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 454) | az egyik köti a hálót, a másik felbontja, eltépi, összezavarja s azon kacag, hogy a bősz bőszül ezen (1939 Móricz Zsigmond C5087, 216).
2a. bőszül vmire (ritk) ’dühében vmely állapotba kerül, vmely indulatra gerjed’ ❖ a’ szív, ha fanatismusra bőszül, még könyörületet sem ismer (1841 Széchenyi István CD1501) | Nem kisebb író bőszült haragra, mint Füst Milán (1992 Bikácsy Gergely 2016011, 351).
2b. bőszül vmire (rég) ’dühös, vad indulattal készül vmire, ill. fog bele vmibe’ ❖ Erre több török lóra kapott ’s Peti’ elfogására bőszűlt (1826 Aurora C0034, 101) | Nagy a’ vitéz indulata, Mikor csatára bszül (1828 Guzmics Izidor C0421, 43) | Pöröltek, mellyikök igyék előbb, miből egymás megölésére bőszültek (1845 Szabó István¹ ford.–Aiszóposz C3777, 251).
Ö: bele~, fel~.
ÖU: meg~, neki~.
Sz: bőszülés, bőszület.
Vö. CzF. bőszűl · bőszül, bőszült; ÉrtSz.; TESz. bőszít