cafrang fn 3A1 

1. ’〈ruházaton, lószerszámon, bútoron stb.:〉(lelógó) cifra dísz(ítés), kül. rojt, bojt’ ❖ [a farizeusok] ſok tzafrangokat, és tzölönköket, mint annyi ſzent ereklyéket, aggatnák a’ paláſtyoknak ſzárnyaira (1774 Vajda Sámuel 7365003, 110) | lássuk a hintót. Öt telivér ménló van eléje fogva, csak úgy hányja-veti a cifra cafrangot mindegyik a fején (1853 Jókai Mór CD18) | [a muzulmán szobában] csak pamlagok és kerevetek vannak divatban, mellyek nappal ülőhelynek, éjszaka ágynak használtatnak, s ezek mindenféle czafrangokkal és drága szőnyegekkel ékesittetnek (1854 Fényes Elek 8141002, 208) | Magyar ember jobban szereti a pipát, mint a szivart; dohányát mindig magával hordja a dohányzacskóban, melynek díszes sallangjai, cafrangjai kilógnak zsebéből (1911 Malonyay Dezső CD07) | Horatius arra tanít Ars poeticá-jában (14–19. sor), hogy ünnepi köntöshöz nem illik a bíbor cafrang, mely messze virít róla (1992 Dávidházi Péter 2016009, 338).

1a. (/nyj) ’(díszes, hímzett, rojtos) nyeregtakaró v. lótakaró’ ❖ ha ülnek paripalovakon, Igmándi, füredi nyereg lesz hátokon, fecskefarku czafrang fog függni farokon (1788 Gvadányi József C5115, 116) | Aztán ríni kezde, vastag férfi hangon, Keresé a kengyelt lábbal a cafrangon (1853 Arany János CD01) | Czapragnak, czafrangnak a nyereg alatti lótakarót nevezték. […] rendesen vörös színű kelméből, bársonyból, atlaszból, skarlátból készült oly módon, hogy alja és hátulja lehetett más kelme is, például sárga vagy fehér atlasz, és diszítve volt skófiummal tűzött, selyemmel hímzett virágokkal, aranyozott ezüst pillangókkal, boglárokkal, arany rojttal (1900 Nagy Géza CD20) | nyeregtakaró, cafrang: díszes takaró, amit a nyeregre, a nyeregbunda alá vagy a nyereg alá terítettek (1981 NéprajziLex. CD47).

1b. (ritk) ’〈emberi v. állati szervben:〉 szálas v. rojtszerű képződmény(ek együttese)’ ❖ [az erecske] 10 ágakra oszolva bojtokat vagy czafrangokat képez (1848 Pólya József 8371001, 13) | [a medúzák] az érintésnél égetnek cafrangjaikkal, mint a darázscsípés (1904 Jókai Mór CD18) | [A méhkürt végén] a cafrangok állandó mozgásban vannak és a cafrangjaik körül és között található nedvben örvénylő áramlást idéznek elő, amely elkapja a petét és besodorja a méhkürt belsejébe (1930 TolnaiÚjLex. C5735, 285) | [Az ún. kis sziklahal] testét igen apró halpénzek burkolják be. Bőréből csak kevés és rövid cafrang lóg le (1933 Az állatok világa ford. CD46).

2. (pejor) ’tartalmatlan, haszontalan v. felesleges (díszítő)elem, cifrázat, sallang, ill. 〈szövegben, előadásban stb.:〉 függelék, toldalék’ ❖ poetai czafrangokkal ékeskedik (1826 Kölcsey Ferenc C5247, 215) | A rendek és méltóságok ezen elősorolása […] stereotyp czafrangja a tizenegyedik és tizenkettedik század okleveleinek (1861 Szalay László 8419003, 121) | [a nagy emberek műveiben] létük legjava ölt testet, mindennapi életükben azonban sok minden egyéb is, és ettől félek én: cafrangtól, salaktól, affektációtól… (1956 Füst Milán 9161047, 331) | az illúziótlan (de mindenféle illúziótól egyaránt irtózó) keserű és cafrangok, önáltatások nélküli látásmód [ti. Örkényé] (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (nyj) ’viseltes, elnyűtt, elrongyolódott ruhadarab’ ❖ honnan van az, hogy minden szinésznő rosszul öltözködik?! … Hogy ha szegény, egy korona értékü czafranggal akarva, nem akarva, föl kell tünnie (1908 Ambrus Zoltán C0598, 28) | az a Rozi akármilyen cafrangban, tiszta volt mindig és a tagja olyan puha, fehér, friss, mint a nyári felleg (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | S valahol fönt a Kárpátokon innen, mécsfénynél, almon fetrengő bakák cafrangban, étlen-szomjan, átlőtt ingben várják a búcsú csapzott angyalát (1944 Dudás Kálmán 9116018, 60).

3a. (rendsz. tbsz-ban) ’vminek leszakadt darabja, ill. foszlány, cafat’ ❖ karjairól az ing letépve egészen, s délceg testéről is cafrangokban lógott a ruha (1882 Mikszáth Kálmán C3112, 88) | Sötét ruhátok cafrangokra válott (1907 Kosztolányi Dezső 9359025, 13) | A hálóból csak a felső kötél és néhány cafrang maradt meg (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a haldokló] talán még egyszer kikelne az ágyból…, hogy… száz cafrangra tépje bosszúból a végrendeletét (1957 Rónay György C3638, 96).

4. (nyj, durva) ’〈becsmérlésként is:〉 könnyűvérű, feslett nő, ill. prostituált, szajha’ ❖ [lánya] összeállt egy kertésszel, … teherbe esett tőle, világszégyene lett, országcsúfja, cafrang! (1957 Rónay György C3638, 211).

ÖE: ~bojt, ~dísz.

Sz: cafrangol, cafrangoz.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. cafrag · cafrang; ÚMTsz.