cáfolat fn 3A

1. ’az a cselekvés, ill. eljárás, amellyel vmely állítást, vélekedést cáfol, igazságában tévesnek ítél vki’ ❖ Tzélom nem lévén, hogy az illyen költeményes gondolatok’ tzáfolatába ereſzkedjem (1788 Decsy Sámuel 7078005, 1) | czáfolat nélkűl maradtak a’ legparadoxusabb [= legképtelenebb] állítások is (1834 Bajza József C0240, 108) | Szeretném látni azt az embert, ki merne czáfolatra vállalkozni (1881 Vajkay Károly C4676, 50) | A téves történelmi nézetek elleni küzdelem csakis azok pontos, tudományos cáfolatával képzelhető el (1972 Sütő András 9620020, 131) | Az eldöntendő kérdés egy teljes, de bizonytalan ítélet megerősítését vagy cáfolatát igényli a partnertól (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

1a. ’állítás, vélemény bírálata, hibás, alaptalan voltának bizonyítására kifejtett (írásbeli) ellenvélemény’ ❖ szavaim nem nyertenek hitelt, […] és heves czáfolatokat szültenek (1839 Bajza József C0717, 216) | ezen lapban közöltetnek az igazolások, czáfolatok (1845 Irinyi József C2177, 307) | Fölment a budapesti lapok számára a félhivatalos cáfolat is (1901 Ady Endre C0535, 222) | a [magánéletét illető] rágalmak szerzői és terjesztői nem akarták Jókai Mór ajakáról a czáfolatot meghallani. Nem akarták, hogy kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal tárja fel […] ama hiresztelések hazug voltát (1904 Vészi József 9777001, 8) | [Görgey Artúr] 1852-ben fordult először a nyilvánosság elé, működéséről való beszámolásul s az ellene emelt hazaárulási vád czáfolatául szánt német emlékiratával (1922 Berzeviczy Albert 8053001, 191) | a doktori disszertációnak készült Bizonyítások és cáfolatok [Lakatos Imre magyar születésű angol tudományfilozófus munkája] ( Új Könyvek CD29).

2. (rendsz. birtokszóként) ’vmely dolog, állítás stb. téves v. hamis voltának tanújele, bizonyítéka, ill. vmely vele ellentétes, vele szembenálló dolog igazolása’ ❖ A „Hármas Könyv” tekintélye maga volt a leghathatósb czáfolata ugyanazon könyv egy veszélyes állitásának (1889 Salamon Ferenc 8402004, 218) | A Vadkacsa teljes és tökéletes cáfolata Sarcey dramaturgiájának, amely a klasszikai dogmák alapján azt vallotta, hogy a drámában soha nincsen és nem lehet szó valódi élethűségről (1935 Hevesi Sándor 9247003, 96) | Ez a város [ti. Eger] élő cáfolat a parlagi Gvadányiak irigy-hazafias legendájára, hogy mágnásaink csak a falánk bécsi Szirénre költöttek (1937 Cs. Szabó László 9093016, 168) | Nincs, semmi bajom sincs! Elgyötört arca eleven cáfolata kijelentésének (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 548).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cáfol; ÉKsz.

cáfolat főnév 3A
1.
az a cselekvés, ill. eljárás, amellyel vmely állítást, vélekedést cáfol, igazságában tévesnek ítél vki
Tzélom nem lévén, hogy az illyen költeményes gondolatok’ tzáfolatába ereſzkedjem
(1788 Decsy Sámuel)
czáfolat nélkűl maradtak a’ legparadoxusabb [= legképtelenebb] állítások is
(1834 Bajza József)
Szeretném látni azt az embert, ki merne czáfolatra vállalkozni
(1881 Vajkay Károly)
A téves történelmi nézetek elleni küzdelem csakis azok pontos, tudományos cáfolatával képzelhető el
(1972 Sütő András)
Az eldöntendő kérdés egy teljes, de bizonytalan ítélet megerősítését vagy cáfolatát igényli a partnertól
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
1a.
állítás, vélemény bírálata, hibás, alaptalan voltának bizonyítására kifejtett (írásbeli) ellenvélemény
szavaim nem nyertenek hitelt, […] és heves czáfolatokat szültenek
(1839 Bajza József)
ezen lapban közöltetnek az igazolások, czáfolatok
(1845 Irinyi József)
Fölment a budapesti lapok számára a félhivatalos cáfolat is
(1901 Ady Endre)
a [magánéletét illető] rágalmak szerzői és terjesztői nem akarták Jókai Mór ajakáról a czáfolatot meghallani. Nem akarták, hogy kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal tárja fel […] ama hiresztelések hazug voltát
(1904 Vészi József)
[Görgey Artúr] 1852-ben fordult először a nyilvánosság elé, működéséről való beszámolásul s az ellene emelt hazaárulási vád czáfolatául szánt német emlékiratával
(1922 Berzeviczy Albert)
a doktori disszertációnak készült Bizonyítások és cáfolatok [Lakatos Imre magyar születésű angol tudományfilozófus munkája]
( Új Könyvek)
2. (rendsz. birtokszóként)
vmely dolog, állítás stb. téves v. hamis voltának tanújele, bizonyítéka, ill. vmely vele ellentétes, vele szembenálló dolog igazolása
A „Hármas Könyv” tekintélye maga volt a leghathatósb czáfolata ugyanazon könyv egy veszélyes állitásának
(1889 Salamon Ferenc)
A Vadkacsa teljes és tökéletes cáfolata Sarcey dramaturgiájának, amely a klasszikai dogmák alapján azt vallotta, hogy a drámában soha nincsen és nem lehet szó valódi élethűségről
(1935 Hevesi Sándor)
Ez a város [ti. Eger] élő cáfolat a parlagi Gvadányiak irigy-hazafias legendájára, hogy mágnásaink csak a falánk bécsi Szirénre költöttek
(1937 Cs. Szabó László)
Nincs, semmi bajom sincs! Elgyötört arca eleven cáfolata kijelentésének
(1974 Galgóczi Erzsébet)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cáfol; ÉKsz.

Beállítások