csal¹ ige 1a6 

1. tn ’úgy viselkedik vki, hogy vmely minőségében v. helyzetben másokat tudatosan félrevezet, (folyamatosan) becsap(, és így megkárosít)’ ❖ legyél, ha játék Kell, ſzemesbb! és, hogy vele bóldogúljál, Csalni tanúljál (1788 Édes Gergely 8119003, 108) | a’ világ azomban tsak úgy mégyen, hogy az ember tsalatik és tsal (1821 Mátyási József 7221008, 189) | minden kereskedő csal, másként nem tudna nyerni (1881 Ábrányi Kornél² 8003001, 13) | én magam soha nem csaltam a kártyán (1928 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | nem szeretem a bűvészeket. Csalnak (1939 Radnóti Miklós 9543003, 25) | Butch, a bukott bokszoló csal: megbundázza a bundás meccset (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts (/ritk) ’tudatosan félrevezet, folyamatosan becsap vkit’ ❖ Azt a’ ki engem csal, nekem sem vétek csalni (1812 Kazinczy Ferenc C2562, 314) | A kormány látja, hogy a részvénytársaság-alakítási engedélyeket világot csaló svindlerek öngazdagodásukra használják (1878 Mikszáth Kálmán C3119, 31) | A papok a túlvilági boldogsággal csalják a megcsalatást áhítozó embereket, a technokrata, a gépmániákus meg a földi boldogsággal (1956 Veres Péter 2005082, 741).

1b. ts ’〈házastársat v. szeretőt〉 a házastársi, ill. szerelmi hűséget többször megszegve becsap’ ❖ Nagy dolog ám egy könnyen-hivőt meg-tsalni! s ez által Benned hív-szeretőt kell vala nyerni nekem. Egy epedő szívet tsaltál, s eggy gyenge leányzót! (1788 Dayka Gábor CD01) | Fiatalkori élete tele van kalandokkal: virágról virágra szállt, földi asszonyok közt ő csalt, meg őt csalták, de az égi asszonyhoz [ti. a Múzsához] hű volt utolsó leheletéig (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Most már rendszeresen és zavartalanul csalta a feleségét. Néha két nővel egyszerre (1918 Kosztolányi Dezső 9359126, 63) | Elnézem magam körül a sok rossz házasságot, hogyan csalják egymást, hogyan hazudnak egymásnak össze-vissza (1989 Fel a kezekkel! 1024022, 139).

1c. ts ’megtévesztéssel v. vmivel kecsegtetve szerez, ill. kicsal vkitől vmit’ ❖ holmi könyvekkel csalják a pénzt s a becsületet (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 628) | A czigánynők többnyire szerencsemondók, mi által a könnyenhivőktől élelmiszereket, pénzt csalnak (1846 Hetilap CD61) | Lánykám ül anyja ölében Csókot csalva csókra készen, Véle játszik, enyeleg (1881 Hegedűs István C2048, 161) | Hazánkban lehet milliárdokat csalni és milliárdos csalással vádolni – következmények nélkül (1997 Magyar Hírlap CD09).

1d. ts ’〈vminek a mértékét v. mennyiségét〉 haszonszerzés céljából csalással csökkenti v. növeli’ ❖ Kicsalja az [ti. az árus] a lelket az emberből. A mértéke is rövidebbet mutat. […] húsz centit csal [a csipke] métere után (1915 Szabó Dezső CD10) | Csaltam neked egy kifli árát. Csak hármat mondtam be [a pincérnek fizetésnél] (1936 Nagy Lajos 9472003, 86) | A főbérlők többsége adót csal (1998 Magyar Hírlap CD09).

1e. ts (rég) ’〈időt, időszakot〉 vmely kellemes tevékenységgel tölt, múlat’ ❖ Örömeſt úti tárſatok léſzek. […] Járjunk hát együtt, és tsaljuk az idöt avagy rövidítsük, épületes beſzélgetéſſel? (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353006, 113) | együtt járkáljunk: […] énekelve csaljuk a napot (1794 k. Csokonai Vitéz Mihály C1328, 482) | Fa-faragással csaltuk a hosszú napokat (1879 Teleki Sándor C4112, 261).

2. tn ’〈jelenség, dolog, ill. érzékelés v. értelmi tevékenység〉 hamis kép(zet)et kelt, tévedést okoz’ ❖ Nints állandó ſorſunk, vagyon tsak reményünk, Ha tsal, jobbat várunk, ez leg föb törvényünk (1784 Bálintitt János ford.–Cronegk 7026001, 12) | Ha a hír nem csal, úgy Besze úr e fontos kérdést financiális szempontból is szándékozik megvilágítani (1869 Toldy István 8482006, 267) | Ha ítéletünk nem csal, Vértessy Gyula […] a költői nemzedék e tiszteletreméltó gárdájának egyik szerény katonája (1909 Lengyel Menyhért CD10) | A látszat csalhat. Egy balkörmű csirkefogó esetleg nemesebb, mint az, aki börtönbe csukatja (1935 Kosztolányi Dezső 9359444, 114) | – Jól látok-é? – kiáltja az egyik kapás. – Vagy a szemem csal? A Bató Dani vagy-é? (1954 Hollós Korvin Lajos 9252001, 118) | ha emlékezetem nem csal, meg is hívtunk egy papot, hogy tartson vitanyitó előadást (1985 Szász Imre 9639001, 76).

2a. ts (irod) ’〈jelenség, dolog, ill. érzékelés v. értelmi tevékenység〉 tévedésbe ejt, megtéveszt vkit v. vmit’ ❖ Azt mondják, hogy ő nem volt Báró; hanem egy korhel, kártyás, csaló, ki városról városra jár, ’s külömböző álorczák alatt csal. Óvári.: Látod léányom, te a’ külső színt szeretted, a’ külső szín pedig csak csalja a’ világot (1829 Fogarasi Nagy Pál 8326004, 107) | tán a képzelődés csalja szemeimet (1856 Szigeti József 8445003, 77) | A délibáb, midőn vizet csinál, Melyben torony, fa kettészelve áll, Lebegve orma, tótágast az alja: Hát nem szemed, szomjad ingerli, csalja?… (1861 Arany János 8014107, 304) | Sok emberi fenevadat és szörnyeteget láttam már közvetlen közelből. […] Az izgatott képzelet egy vonásukból, egy kidagadó homlokerükből valami „állatit” olvas ki, de ilyenkor többnyire csak önmagát csalja (1934 Kosztolányi Dezső 9359246, 215).

3. ts ’〈embert, állatot〉 megtévesztéssel, félrevezetéssel, ill. rábeszéléssel, ígérettel stb. arra késztet vki, hogy vhova, vkihez menjen’ ❖ ſemmiképpen ſem látzatott a hely kedvezni a lovaſokkal való hartzolásnak, a derék Kapitány tehát a közel lévő ſikra voná magát, a hová akará az ellenséget tsalni (1789 Magyar Merkurius C0341, 707) | Ludwig nevű (keresztelt zsidó) a’ gyermekeknek kenyeret süttet a’ magáéból, azt felszeldeli ’s úgy osztogatván ki, minden gyermeket oskolába csal (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 453) | Lovára ülni a pogány Szeretne ily korán. Bizony pedig bár rémletes, S gyülölt setét lova: Ha abrakkal nem csaljuk is, Eljő ide s tova (1841–1846 Losonczy László 8277005, 10) | Előkelő ház nem lehetett el előkelő szakács nélkül. Semmi pénzt nem sajnáltak arra, hogy a legjobbakat magukhoz csalják (1957 Ráth-Végh István 9556007, 738) | [A huszár] hirtelen rohanta meg ellenfelét, s ha a támadás sikertelen volt, futást színlelve maga után csalta azt, majd egy hirtelen fordulattal újra támadta (2000 Kedves Gyula CD17).

3a. ’〈embert, állatot〉 vonz, csábít, (oda)menni késztet vhova vmi’ ❖ [a kincs] vitte a’ föld gyomrában alá az Embereket, A’ Gyöngykért e’ búvatta meg a’ mély tengereket. Az Aknáknak fenekére, e’ tsalta ezeket-is (1787–1792 Gáti István 7116013, 9) | A zene vendégeket csal a huszártáborba (1864 Petheő Dénes 8365004, 219) | A hold az ablakhoz csal (1939 Cs. Szabó László CD10) | az ember és a kenyér szaga csalja őket [ti. a hangyákat] ide (1962 Lengyel József 9395003, 235).

3b. (rég) ’〈figyelmet〉 vhonnan elvonva észrevétlenül vmire irányít’ ❖ ide fogja a’ Frantziák figyelmetességit tsalni (1793 Bécsi Magyar Merkurius C0342, 200) | [az ellenség, ha] a vár belviszonyaival ismeretes, egy részről a másikra csalhatja a figyelmet (1848 Csányi László¹ C2749, 128).

3c. (vál) ’(szelíden,) észrevétlenül arra késztet vki v. vmi vmit, hogy megjelenjék (vhol)’ ❖ Nyelvére tsaltam szivének titkait (1790 Virágszótár C3337, 293) | Bor taníta húrjaimra Csalni nyájas éneket (1842 Petőfi Sándor C3501, 8) | Áldást szülő nap! bűzös nedveket csalj a fürtbül (1867 Greguss Ágost ford.–Shakespeare C3731, 65) | Egy kis ajándék üde mosolyt csal orcáikra (1881 Mikszáth Kálmán 8312114, 134) | [a hőség] délibábot csalt a puszta fölé (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 14) | Kós Károly Sztánán, 1925. június 1-jén írt szavai még ma is, túl a hetedik X-en… bizony könnyet csalnak a szemembe (1997 Magyar Hírlap CD09).

3d. csal vmire (rég, irod) ’rávesz, rábír vkit, ill. késztet vmit vmire’ ❖ Harmintz telek után id nyoma láttzik: A szépet jelesnek immár nem nevezik; Szép még; de tsak igaz, többé nem fijatal, Hanem mesterséggel tiszteletére tsal (1780 Magyar Hírmondó C0268, 351) | Pandórai Szelentze, melly a’ meg-nyitásra tsal (1790 Kazinczy Ferenc C2555, 1) | a’ mit lát, és a’ mit hall Ah mind szerelmi vágyra csal (1828 Vörösmarty Mihály 8524178, 26) | az ásiai műveltség kihatott a’ gyengébb európaira, hogy azt felserkentse ’s versenyzésre csalja (1845 Palkovics Antal 8350004, 121) | [a tavasz] rügyfakadásra csalja a fákat (1899 Abonyi Árpád C0482, 67).

Ö: be~, el~, ki~, le~, meg~.

ÖU: át~, elő~, fel~, félre~, ide~, oda~, össze~, vissza~.

Vö. CzF. csal¹; ÉrtSz. csal¹; TESz.; ÉKsz. csal¹; SzT. ~, csalhat; ÚMTsz. csal¹