csatangol tn ige 1a

1. ’〈ember, állat (csoportja)(határozott irány, cél nélkül) hosszasan járkál, kóborol, kószál (vhol, vmerre)’ ❖ tsatangol [=] tsapong, kószál, kóritzál, szédeleg, ldörög, kóborol (1784 Kisded szótár C0815, 88) | nád és zsombék helyett, mellyben most róka s’ farkas csatangol, kies mezők támadának (1830 Széchenyi István C3886, 87) | Jobb volna hegyek közt, erdőn csatangolni, Gerelylyel, nyilakkal vadakat hajszolni (1899 Jánosi Gusztáv ford.–Tasso 8206010, 91) | [A disznócsorda] akármerre csatangolt, estefelé már megfordult és irányt vett vissza (1940 Szűcs Sándor 2202001, 148) | Tegnap délelőtt szabad voltam. Elmentem csatangolni a városba (1956 Gellért Endre 2005081, 734) | Hol csatangolsz te ilyenkor? – csapott rá az anyja, s még toppantott is hozzá (1982 Jékely Zoltán 9278103, 45).

2. (vál) ’〈folyóvíz〉 ide-oda kanyarog’ ❖ egy kis hegyi folyam csatangol, gátakat torlasztva maga magának roppant kőhalmazokból, mikor néha a fellegszakadástól megárad (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Kanizsa folyónak s mellékpatakjának csatangoló vizei szabályoztattak, a város körűli mocsarak ezzel kiszáradtak (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Délelőtt a múzeumban Széchenyi angol nemezkalapját nézegettem, bélése a Tisza vízgyüjtő medencéjét ábrázolja. Ezzel a jelképes kalappal járta be a csatangoló folyót (1937 Cs. Szabó László 9093016, 173) | új medret vájt a völgyben csatangoló folyó (1972 Vidor Miklós 2021007, 885).

ÖU: át~, be~, el~, végig~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

csatangol tárgyatlan ige 1a
1.
〈ember, állat (csoportja) (határozott irány, cél nélkül) hosszasan járkál, kóborol, kószál (vhol, vmerre)
tsatangol [=] tsapong, kószál, kóritzál, szédeleg, ldörög, kóborol
(1784 Kisded szótár)
nád és zsombék helyett, mellyben most róka s’ farkas csatangol, kies mezők támadának
(1830 Széchenyi István)
Jobb volna hegyek közt, erdőn csatangolni, Gerelylyel, nyilakkal vadakat hajszolni
(1899 Jánosi Gusztáv ford.Tasso)
[A disznócsorda] akármerre csatangolt, estefelé már megfordult és irányt vett vissza
(1940 Szűcs Sándor)
Tegnap délelőtt szabad voltam. Elmentem csatangolni a városba
(1956 Gellért Endre)
Hol csatangolsz te ilyenkor? – csapott rá az anyja, s még toppantott is hozzá
(1982 Jékely Zoltán)
2. (vál)
〈folyóvíz〉 ide-oda kanyarog
egy kis hegyi folyam csatangol, gátakat torlasztva maga magának roppant kőhalmazokból, mikor néha a fellegszakadástól megárad
(1857 Vasárnapi Újság)
Kanizsa folyónak s mellékpatakjának csatangoló vizei szabályoztattak, a város körűli mocsarak ezzel kiszáradtak
(1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Délelőtt a múzeumban Széchenyi angol nemezkalapját nézegettem, bélése a Tisza vízgyüjtő medencéjét ábrázolja. Ezzel a jelképes kalappal járta be a csatangoló folyót
(1937 Cs. Szabó László)
új medret vájt a völgyben csatangoló folyó
(1972 Vidor Miklós)
ÖU: átcsatangol, becsatangol, elcsatangol, végigcsatangol
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások