csattint ige 4a3
ts ’úgy üt össze v. meg, ill. úgy használ, működtet vmit, hogy csattanó hang keletkezik’ ❖ elég erőt érez karjaiban, három lépésnyire egy emberre csattintani pisztolyát (1837 Jósika Miklós C2373, 153) | [Tersánszky Józsi Jenő] keményen megkérdezte Adytól, hogy kihez is legyen szerencséje. Ady kelletlenül válaszolt s mikor az ifjú elment, azzal fordult felénk, hüvelykujja körmével fogát csattintva: ennyi tehetsége nincsen (1923 Fenyő Miksa CD10) | – Gazsi, ízlik? – fordult Bálint teli szájjal Gazsihoz […]. – Kitűnő! – csattintotta az asztalra Gazsi a kését (1943 Füsi József 9160001, 81) | néhány tiszt […] a herceg kitüntető bemutatása elől lép hátra. De a többi bokát csattint (1952 Illyés Gyula 2051004, 9).
a. tn (tárgyragos határozóval is) ’csattanó hangot kelt (vmivel) vki, ill. ilyen hangot keltve cselekszik, tesz vmely dolgot vki’ ❖ tsattint a’ korbáttsal (1793 Bethlen Imre ford.–Ayrenhoff C1110, 136) | (magában nyelvével csattintva) Pedig teremtucscse máris a szájamban az ize! (1877 Lukácsy Sándor C2945, 44) | vörös katona szalutál […] nagyot csattintva sarkaival (1883 Kacziány Géza C2472, 22) | hirtelen csattintva a két tenyerével, mint akinek tetszik Markaláb beszéde (1929 Krúdy Gyula CD54) | Elővesz egy csattantót, amilyet a tornatanárok használnak, csattint (1970 Örkény István 9500038, 394) | A kocsis odaszól a karikás ostoros kísérőnek, hogy csattintson, indulunk (1995 Magyar Hírlap CD09).
b. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈ujjaival〉 csettint’ ❖ két ujja közt fennyen nagyot csattintva, A József-városig most meg sem állt (1872 Arany László CD01) | [az úr] kegyesen csattint az újjaival. A két lomha nagy kutya nehézkesen indul arra, azután elnyulik a simogató kéz alatt (1899 Szabóné Nogáll Janka 8417001, 22) | Ujjával csattint (1941 Áprily Lajos ford.–Ibsen 9008100, 13).
c. ts (ritk) ’〈ütést〉 úgy ad, hogy az csattanó hangot kelt’ ❖ kedve is lett volna mindjárt most egy pofont csattintani a Kätchen pirospozsgás ábrázatára (1908–1910 Mikszáth Kálmán CD04).
J: csattant.
ÖU: be~, el~.
Vö. ÉrtSz. csattant; ÉKsz. csattant