cselekedet fn 3B
1. ’végrehajtott tett, ill. folyamatos v. folyamatban levő tevékenység’ ❖ illend, hogy minden tſelekedeteid erköltsösök légyenek (1772 Zechenter Antal ford.–Voltaire 7386008, 33) | Nosza! próbállyuk-meg azért, ha nem kaphatnánk-é tet a’ tselekedeten (1794 Nagy Sámuel¹ ford.–Campe C3293, 5) | Nem beszéde után, hanem cselekedete után kell az embert megitélnünk (1837 Táncsics Mihály 8463006, 240) | [Pálffy Albert a Március Tizenötödike lapjain] Kossuth Lajost folyvást kimélte, mert a haza megmentésére szükséges férfinak tartván, tekintélyét csorbítani káros cselekedetnek gondolta volna (1898 Vadnay Károly 8501005, 181) | egy olyan természetes viselkedési szabályzatnak, amelyet cselekedeteink vezérfonalául választhatunk, és amely mind a magunk, mind a társadalom számára megfelelő, csak az lehet a tudományos alapelve, hogy cselekedeteinkkel kiérdemeljük mások elismerését és jóakaratát (1976 Selye János 9594002, 58).
1a. (birtokszóként) ’vminek lényegéből fakadó működése, ill. tettekben megnyilvánuló eredménye’ ❖ [a betegnek] hód tökiböl való orvoſſágot, rutát, mirhát és aloeſt adnak-bé, ezek által a’ terméſzetet annak tſelekedetiben akadályozzák (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 72) | [Pelagius egyrészt] teljes erővel védte az egyház függetlenségét, másrészt kiváló mértékben gyakorolta az irgalmasság cselekedeteit (1896 PallasLex. CD02) | csak akkor hiszek az életünk istenien fenséges eredetében, ha az önzetlen jóság cselekedeteit látom (1912 Gozsdu Elek 8159014, 164) | [Az 1680-as évek végén] párhuzamosan zajlik az ország végleges felszabadítása, valamint a Habsburg-ellenes felkelések, a végső kétségbeesés cselekedetei (1975 Nemeskürty István 9477001, 450).
2. ’megszabott mozzanatokból álló eljárás, művelet’ ❖ [a mágus] némelly babonás tselekedetei által akarja az Istent ’s a’ Lelkeket maga hatalma alá vetni (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 394) | Senkit sem lehet valamelly egyházi cselekedetre vagy ünnepélyre kényszeríteni (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Ki gondolná, hogy politikai vihart kavarhat még egy olyan belterjes egyházi szertartásnak tűnő cselekedet is, mint a több száz éve halott történelmi személyiségek szentté avatása? (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. (rég, ritk) ’〈elbeszélő v. drámai műben:〉 az eseményeknek, ill. a szereplők megnyilvánulásainak egymást követő, egymáshoz kapcsolódó, (művészi) tudatossággal megszerkesztett és ábrázolt folyamata; cselekmény’ ❖ Egy kőltemény, a’ melly egy poetai tselekedetet ád elő, tágasabb értelemben egy dramai költemény (1817 Pucz Antal ford.–Eberhard C3543, 134).
J: cselekmény, cselekvény.
ÖU: bűn~, kényszer~, látszat~.
Sz: cselekedetes, cselekedeti.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cselekedik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.