csepegő mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → csepeg.

II. mn 1C (rég, Fiz)

’folyékony, cseppfolyós 〈anyag〉’ ❖ Ha a’ csepegő vagy gáznemü testek dörgöltetnek merő [= szilárd] testekhez, szinte villany fejlik ki (1834 Garasos Tár 8625004, 79) | Hignyugtan’ tárgyát a csöpögő testek, vagyis folyadékok’ egyensulyi állapota teszi (1850 Jedlik Ányos 8208005, 317).

III. fn 1C

1. (ritk) ’vminek, kül. csapnak az a helyzete, állása, amelyben csepeg’ ❖ A csapot! – szisszen a vezényszó. – De csak csöpögőre! (1954 Vidor Miklós 9778003, 331) | csöpögőre állított kerti csappal (1998 Lakáskultúra CD39).

2. (nyj) ’a háztető alsó, a házfal síkján túl kinyúló széle, amelyen a csapadék lefolyik, eresz’ ❖ minden ugyan a’ maga telekjén olyan magasra, a’ mint akarja, épithet: de a’ Szomſzéd tsepegöjétöl 3 lábnyi meſzſzire (1787 Magyar Kurír C0312, 198) | Ásd el a csepegő alá (1891 Magyar Nyelvőr C5956, 570) | Ennek az előre nyuló eresznek az is hátránya, hogy az esővizet a járdára csurgatja ki, – ezért is igen találó neve: csöpögő (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | mntam neki, hogy ne ájj a csepegő alá (1940 Debreceni cívis földművelés C6831, 67).

3. (nyj) ’az eresz alatt húzódó árokszerű mélyedés, ahova a tetőről a csapadék csorog’ ❖ az asszonyok maguk alá húzzák a szoknyát, a férfiak, fiúk szétvetett lábbal ülnek le egy-egy téglára, kőre, amit kimosott a víz a csepegőből (1948–1949 Szabó Pál² 9631002, 124) | [a bőr mosásához lágy víz kellett, ezért] rendszerint meggyűjtötték az esővizet, a teknő, kád meg a nagyobb edények mindig a csepegőben álltak (1956 Ethnographia C5347, 305) | [gyógyító eljárás többek között az] analógiás varázslás (alma, szalonna, bab, cérna elrothasztása a csepegőben, hogy a szemölcs is múljék el) (1981 NéprajziLex. CD47).

ÖE: ~barlang.

Vö. CzF. csėpėgő²; ÉrtSz.; TESz. csepeg; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csepegő melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévcsepeg.
II. melléknév 1C (rég, Fiz)
folyékony, cseppfolyós 〈anyag〉
Ha a’ csepegő vagy gáznemü testek dörgöltetnek merő [= szilárd] testekhez, szinte villany fejlik ki
(1834 Garasos Tár)
Hignyugtan’ tárgyát a csöpögő testek, vagyis folyadékok’ egyensulyi állapota teszi
(1850 Jedlik Ányos)
III. főnév 1C
1. (ritk)
vminek, kül. csapnak az a helyzete, állása, amelyben csepeg
A csapot! – szisszen a vezényszó. – De csak csöpögőre!
(1954 Vidor Miklós)
csöpögőre állított kerti csappal
(1998 Lakáskultúra)
2. (nyj)
a háztető alsó, a házfal síkján túl kinyúló széle, amelyen a csapadék lefolyik, eresz
minden ugyan a’ maga telekjén olyan magasra, a’ mint akarja, épithet: de a’ Szomſzéd tsepegöjétöl 3 lábnyi meſzſzire
(1787 Magyar Kurír)
Ásd el a csepegő alá
(1891 Magyar Nyelvőr)
Ennek az előre nyuló eresznek az is hátránya, hogy az esővizet a járdára csurgatja ki, – ezért is igen találó neve: csöpögő
(1916 e. Malonyay Dezső)
mntam neki, hogy ne ájj a csepegő alá
(1940 Debreceni cívis földművelés)
3. (nyj)
az eresz alatt húzódó árokszerű mélyedés, ahova a tetőről a csapadék csorog
az asszonyok maguk alá húzzák a szoknyát, a férfiak, fiúk szétvetett lábbal ülnek le egy-egy téglára, kőre, amit kimosott a víz a csepegőből
(1948–1949 Szabó Pál²)
[a bőr mosásához lágy víz kellett, ezért] rendszerint meggyűjtötték az esővizet, a teknő, kád meg a nagyobb edények mindig a csepegőben álltak
(1956 Ethnographia)
[gyógyító eljárás többek között az] analógiás varázslás (alma, szalonna, bab, cérna elrothasztása a csepegőben, hogy a szemölcs is múljék el)
(1981 NéprajziLex.)
ÖE: csepegőbarlang
Vö. CzF. csėpėgő²; ÉrtSz.; TESz. csepeg; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások