cseremisz mn és fn 

I. mn 14B1

1. ’főként a Volga nagy kanyarja táján élő, a finnugor nyelvcsalád finn-volgai ágához tartozó 〈nép(csoport)〉’ ❖ 5. Voták nép. 6. Tsermiſs. 7. Tsuvaſs (1783 Molnár János C0291, 16) | Cseremisz nép, mely magát mari-nak vagyis embereknek nevezi, a közép Volga mentén, a kazáni vagyis a vjatkai kormányzóságokban, a votjákok és csuvaszok szomszédságában lakik, egyes telepeik vannak Szimbirszkben és Nizsnij-Novgorodban is (1893 PallasLex. CD02) | Cseremisz testvérnépünk dallamvilága is sokban hasonlít a miénkhez (1977 László Gyula¹ 9384002, 239) | a cseremisznek tartott merja közösség (1991 Domokos Péter CD30).

1a. ’ilyen származású, e néphez tartozó 〈személy〉’ ❖ cseremisz törzsfőnök (1916 Kabos Ede CD10) | egy igen tehetséges cseremisz költőről (1930 Illyés Gyula CD10) | Vjatka vidéki cseremisz asszonyok (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2. ’e nép által létrehozott, rá jellemző, általa haszn.’ ❖ Bábok, nevezetesen szamojéd és cseremisz, férfi és nőalakok (1868 Toldy Ferenc 8481020, 381) | vogul és cseremisz tárgyakról egy kis, de nagyon becses gyüjtemény (1894 PallasLex. CD02) | Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében (1935 Kodály Zoltán CD30) | ősmári (cseremisz) temető (1998 Mesterházy Károly CD58).

3. (Nyelvt is) ’e nép által beszélt, az uráli alapnyelvű finnugor nyelvcsalád finn-volgai ágába tartozó 〈nyelv(járás)〉, ill. e nyelvhez tartozó, abból származó v. arra jellemző 〈elem, sajátosság〉’ ❖ [Reguly Antal megtanulta] a’ cseremisz, csuvasz és egyéb dialectusokat (1844 Pesti Hírlap CD61) | a magyar nyelv összehasonlittatik, a csuvasz és cseremisz nyelvekkel (1858 Vasárnapi Újság CD56) | a hová kérdésre felelő cseremisz adverbiumok [= határozószók] -an, -än végzete (1895 Simonyi Zsigmond 8407012, 642) | a cseremisz nyelvjárások közül csak a hegyi cseremisz volt annyira amennyire ismert (1980 Lakó György CD30).

3a. ’ilyen nyelvű, ill. e nyelvet, annak elemeit leíró v. annak sajátosságait bemutató 〈szöveg, mű〉’ ❖ cseremísz szöveg-gyűjteményt (1909 Laczkó Géza CD10) | cseremisz nyelvtan-vázlat (1937 Zsirai Miklós C4981, 512) | Budenz Cseremisz tanulmányainak nagyobb részét az erdei-cseremisz nyelvtan teszi (1980 Magyar írók élete CD27).

3b. (-ül raggal, hsz-szerűen) ’e nyelven’ ❖ a kő osztjákul köγ, vogulul küw, zürjénül ki, votjákul ke, cseremiszül kü, mordvinul kev, finnül kivi (1997 Magyarország földje CD05).

4. ’jellemzően e nép által lakott 〈terület〉’ ❖ Mari a szovjetoroszországi autonóm cseremisz terület neve (1935 RévaiNagyLex. C5717, 587) | egy cseremisz (mari) földről előkerült tarsolylemezt (1998 Mesterházy Károly CD58).

5. ’e nép által szervezett 〈állam〉’ ❖ Csuvas-tanácsállam. Az orosz tanácsköztársaságban, részben csuvasoktól lakott, 1919. autonómmá tett terület a Közép-Volga mellett, a cseremisz és tatár köztársaságok közt (1927 RévaiNagyLex. C5716, 117).

II. fn 4B

1. (hat ne-vel, tbsz-ban) ’főként a Volga nagy kanyarja táján élő, a finnugor nyelvcsalád finn-volgai ágához tartozó nép(csoport)’ ❖ A’ Tseremiſzeknél már öt, hat Eſztends Korokba’ meg-házasítják Fíjaikat, a’ Szlék (1794 Pajor Gáspár ford. 7491004, 237) | az én szó a rokon nyelvek tanusága szerint eredetileg m-mel kezdődött (ma is igy mondják a cseremiszek: mén, a finnek: minä stb) (1895 PallasLex. CD02) | A cseremiszek saját népi neve mari (1937 Zsirai Miklós C4981, 237) | az erdei cseremiszek a halottak emlékére hársbotot vágtak és azzal úgy bántak, mint egy élő személlyel (1994 Bartha Dénes² CD52).

1a. ’e néphez tartozó személy, kül. férfi’ ❖ Bejön egypár új akadémista, E díszes tisztet olyaknak osztják, Akik tudják, hogy: hogy él az osztyák És a cseremisz mit szokott enni… (1900 Ady Endre CD01) | a vjatkai kormányzóság cseremiszeit (1909 Laczkó Géza CD10) | egy Helsinkiben katonáskodó kozmodamjanszki csermisz (1937 Zsirai Miklós C4981, 512).

2. (hat ne-vel) (Nyelvt) ’e nép által beszélt nyelv(változat)’ ❖ [Reguly Antal] a szirjent [= zürjént], mordvint, cseremiszt és csuvast tanulta (1868 Toldy Ferenc 8481019, 297) | három nyelvjárása van a cseremisznek (1909 Laczkó Géza CD10) | [Biró Gyurka] beszélte a magyarokkal rokon népek nyelveit, a vogult, az osztjákot, a cseremiszt (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 70) | [Budenz József] rámutat, hogy az ideig a cseremisz nyelvjárások közül csak a hegyi cseremisz volt annyira amennyire ismert, a tőle lényegesen különböző erdei nyelvjárás megismeréséhez azonban nem állt nyelvi anyag a kutatók rendelkezésére (1980 Lakó György CD30).

J: mari.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.