csiklandós mn 15A3
1. ’csiklandozásra érzékeny, arra izgalomba jövő, a csiklandozást nehezen tűrő 〈testrész, ill. személy, es. állat〉’ ❖ Három a’ tántz, jöve itt Gyúró Pistára, Valahányſzor tsapás esett a’ hátára; Mind annyiſzor bri ſzegénynek meg-repedt; Gyenge, tsiklándós vólt (1793 Gvadányi József 7125016, 119) | nagyon tsiklandós a’ nyaka tsigája (1796 Gvadányi József 7125005, 28) | nagyon csiklandós vagyok a fülem körül (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [a cirkuszi mutatványhoz lovak helyett használt zebrák] valamivel nyugtalanabbak és csiklandósabbak voltak (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a csiklandós lábak közt bujkáló kezek (1963 Rubin Szilárd 9578001, 46).
1a. (kissé rég, irod) ’érzelmi hatásra gyakran kellemes izgalomba, ingerületbe jövő 〈érzékszerv, testrész〉, ill. ilyen hatásra gyorsabban áramló 〈vér〉’ ❖ Hm, hm, hm! mitsoda tsiklandós az ember ſzíve, mikor tizenkét eſztend múlva ismét egy illyen leánykát lát? (1793 Verseghy Ferenc ford.–Kotzebue 7088008, 103) | [a szerelem] csiklandós érzékeink bábjátéka (1846 Vahot Imre C4636, 21) | úgy rám vágott a szemével, hogy a vérem mindjárt csiklandós lett tőle (1874 Berczik Árpád 8049003, 41) | Csiklandós, szép sziv volt (1911 Ady Endre CD10).
1b. (irod) ’olyan 〈személy〉, akit vmely jelenség v. téma (jellemzően) felzaklat, érzékenyen érint, ill. azzal kapcsolatban izgalomba jön’ ❖ Tudom, hogy melly tsiklandós a’ ſzabad Birodalom, mind azokban, a’ mellyek az ſzokáſit és törvényit érdékelik (1783 Kónyi János ford.–Kelemen, XIV. C2739, 173) | becsület dolgában […] csiklandós vagyok (1857 Széchenyi István CD1501) | Kobolinszkynak volt rá gondja, hogy [Szoltsányit] egy-egy névtelen levél megcsiklandozza. De Szoltsányi, úgy látszik, nem volt csiklandós, mert éppen semmi se történt (1901 Mikszáth Kálmán CD04) | tudom, hogy néha emberek hajlamosak kicsit csiklandósak lenni, hogy ilyen vagy olyan példát illik-e mondani (2000 Országgyűlési Napló CD62).
2. ’vmely érzéket ingerlő, vmely testrészen (kellemetlenül) bizsergő érzést okozó 〈inger, tárgy stb.〉’ ❖ [A bártfai savanyúvíz] napkeltekor kivált, ’s estve felé kellemes savanyúságú, tsiklandós íz (1817 Dessewffy József C1413, 78) | Hop! leszálltam, itt vagyok, Ej! beh csiklandós fü ez (1830 Vörösmarty Mihály C4535, 396) | valamit motoszkál a [kacsa] nyakán, tépdesi a tollát, úgylátszik… ejnye, ez már egészen kellemetlenül csiklandós (1925 Karinthy Frigyes 9309063, 16) | hajának csiklandós gyűrűi a számon (1986 Nádas Péter 9466003, 195).
2a. ’ilyen inger v. vmely érzelmi hatás által a test vmely részén keltett (kellemetlenül) bizsergő 〈érzés〉’ ❖ Ollyan furtsa tsiklandós kis Nyilallás jön néha rám (1811 Terhes Sámuel C4120, 69) | kebléhez ölelte madame Corysande Líviát, ideges, csiklandós gyönyörrel (1875 Jókai Mór CD18) | Csiklandós bizsergés kergette neki fejjel a párnának minduntalan (1913 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Mintha valaki hideg vízzel fröcskölte volna meg, kellemes hideget érzett belül a szíve táján, csiklandós, borzongató érzés volt! De édes is! (1974 Lányi Sarolta ford.–Csehov 9380016, 130).
3. ’kényes, ill. izgatóan érdekes, es. veszélyes 〈helyzet, téma stb.〉’ ❖ tſiklandós újjdoni magyarságomnak fürgenſzségével elre kérkednem nem illik-is (1774 Kónyi János C2736, 3) | hogy illy csiklandós tárgyon kívánt vigyázással eshessünk-által (1831 e. Kazinczy Ferenc ford.–Cicero C2552, 187) | – Hé, hé, – mondta az erdész s feléje kacagott, – meg ne csudálja az őzet, mert csiklandós portéka. Egy őzért három hónapot kell ülni (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 122) | csiklandós ügy (1966 Csatkai Endre CD52).
3a. ’kisebb nemi izgalmat okozó, pajzán, sikamlós 〈szöveg, téma stb.〉’ ❖ ezt a szerelem’ dolgát a’hoz ill tsiklandos beszédekkel el beszéljem (1792 Pálóczi Horváth Ádám C2111, 424) | a’ kissé csiklandós tárgy olly gyöngédséggel van tartva, miszerint az a’ legszűzebb arczot sem piritja (1838 Figyelmező C0152, 883) | A császárkori Róma is képviselve volt […] csiklandósabb fölfogásu képeivel (1911 Harsányi Kálmán ford.–Balzac 9225003, 26) | Kodály gyűjtötte az alábbi, csiklandós szövegű gyári népdalt: Van nekem egy piros szoknyám, nem az anyám vette, A selypi nagy cukorgyárban a farom kereste (1988 Magyar néprajz CD47).
4. (irod) ’olyan 〈nevetés〉, amely (hanghatásában v. az azt kísérő mozdulatokban) a csiklandozott ember nevetésére hasonlít’ ❖ A leány csiklandósan nevetett erre a szóra. Valami olyan jólesett neki rajta (1885 Jókai Mór CD18) | A lányból éles, csiklandós kacagás hajolt ki s bolondul kezdte csókolni Miklóst (1919 Szabó Dezső 9623004, 264) | a szomszéd fülkében csiklandósan kacarászott az őrnagyné (1968 Thury Zsuzsa 9709001, 22).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csikland; ÉKsz.