csillan tn ige 1a8csillanik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég)

1. (átv is) ’〈fény〉(vkinek a szemébe) villan, ill. a ráeső fénytől hirtelen egy pillanatra felfénylik vmi’ ❖ Tiszta az al-lég is […], Csillan imitt-amott repeső bogárral (1862–1863 Arany János C0639, 16) | könyek árja csillanik szemében (1878 Győry Vilmos ford.–Shakespeare CD11) | Az épület ablakaiból itt-ott halvány fény csillant (1916 Gaál Mózes² CD10) | valósággal megdöbbent, mikor minden bevezetés nélkül egyszerre csak a szemébe csillant a víz (1926 Komjáthy Aladár CD10) | a damasztabroszon diszkréten csillan a metszett pohár (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈vkinek a szeme〉 vmely érzést kifejezve hirtelen egy pillanatra megélénkül’ ❖ egy-egy szövevényes esetnél csillanó szemekkel kiáltott fel (1893 Mikszáth Kálmán C3146, 105) | Mi az ördög! – csillantak Feladlak úr szemei csíptetői mögött (1926 Tersánszky Józsi Jenő 9706002, 192) | Sztyepán Arkagyics szeme jókedvűen csillant (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485064, 181) | [a hölgy] szeme pajkosan csillan (1956 Nők Lapja aug. 9. C1503, 4).

2a. (vál) ’〈vmilyen érzés, kül. öröm vkinek a szemében, arcán〉 hirtelen megmutatkozik, kifejeződik’ ❖ Gúnyt vélt csillanni szemében (1939 Sőtér István 9613005, 42) | az asszony arcán öröm csillan (1947 Rónay György 9573089, 257) | Néhány beszédes szempárban az öröm csillan (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. (vál) ’〈rendsz. vmi kedvező, jó dolog〉 hirtelen egy pillanatra megmutatkozik, megjelenik vmiben, vkiben’ ❖ Gyötrelmeimből még is érzeményem, Ha néha egy kis édességre jön; Azt nyujtja búmra csillanó reményem (1822 Aurora C0030, 306) | [Petőfi] versében már a közeli boldogság öröme csillan (1965 Pándi Pál CD53) | Míg a magyarban alig-alig csillan valamelyes kereskedő hajlam, a székely mindig és mindennel kész kereskedni (1978 Gunda Béla CD30) | egy éles észrevétel, amiben humor csillan (1992 Kertész Imre² CD41).

Ö: fel~, meg~.

ÖU: át~, elő~, keresztül~, ki~, össze~, vissza~.

Sz: csillanás.

Vö. ÉrtSz.; TESz. csillog; ÉKsz.

csillan tárgyatlan ige 1a8
csillanik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég)
1. (átv is)
〈fény〉 (vkinek a szemébe) villan, ill. a ráeső fénytől hirtelen egy pillanatra felfénylik vmi
Tiszta az al-lég is […], Csillan imitt-amott repeső bogárral
(1862–1863 Arany János)
könyek árja csillanik szemében
(1878 Győry Vilmos ford.Shakespeare)
Az épület ablakaiból itt-ott halvány fény csillant
(1916 Gaál Mózes²)
valósággal megdöbbent, mikor minden bevezetés nélkül egyszerre csak a szemébe csillant a víz
(1926 Komjáthy Aladár)
a damasztabroszon diszkréten csillan a metszett pohár
(1997 Magyar Hírlap)
2.
〈vkinek a szeme〉 vmely érzést kifejezve hirtelen egy pillanatra megélénkül
egy-egy szövevényes esetnél csillanó szemekkel kiáltott fel
(1893 Mikszáth Kálmán)
Mi az ördög! – csillantak Feladlak úr szemei csíptetői mögött
(1926 Tersánszky Józsi Jenő)
Sztyepán Arkagyics szeme jókedvűen csillant
(1952 Németh László² ford.Tolsztoj²)
[a hölgy] szeme pajkosan csillan
(1956 Nők Lapja aug. 9.)
2a. (vál)
〈vmilyen érzés, kül. öröm vkinek a szemében, arcán〉 hirtelen megmutatkozik, kifejeződik
Gúnyt vélt csillanni szemében
(1939 Sőtér István)
az asszony arcán öröm csillan
(1947 Rónay György)
Néhány beszédes szempárban az öröm csillan
(1994 Magyar Hírlap)
3. (vál)
〈rendsz. vmi kedvező, jó dolog〉 hirtelen egy pillanatra megmutatkozik, megjelenik vmiben, vkiben
Gyötrelmeimből még is érzeményem, Ha néha egy kis édességre jön; Azt nyujtja búmra csillanó reményem
(1822 Aurora)
[Petőfi] versében már a közeli boldogság öröme csillan
(1965 Pándi Pál)
Míg a magyarban alig-alig csillan valamelyes kereskedő hajlam, a székely mindig és mindennel kész kereskedni
(1978 Gunda Béla)
egy éles észrevétel, amiben humor csillan
(1992 Kertész Imre²)
ÖU: átcsillan, előcsillan, keresztülcsillan, kicsillan, összecsillan, visszacsillan
Sz: csillanás
Vö. ÉrtSz.; TESz. csillog; ÉKsz.

Beállítások