csutora fn 6A
1. (/nyj) ’bor, es. pálinka tárolására való, rendsz. fából készült, 5–8 deciliter űrtartalmú, szűk nyakú ivóedény’ ❖ midön [Wittelsbach Ottó bajor herceg] azt [ti. a koronát] Erdély országba tsutorában vinné, el-veszté (1783 Molnár János C0291, 295) | A’ szerencsétlen ajkához szoritva csutoráját kétségbeesve ivott (1845 Eötvös József 8126005, 148) | szilvóriumot töltött a lapos csutorába (1926 Babits Mihály C0699, 171) | Adjon isten bort, buzát, békességet, szekerünkbe kereket, csutorának feneket, hadd ihassunk eleget! (1956 Kónya Lajos 2005023, 90).
1a. (jelzőként) (/nyj) ’annyi 〈bor, es. pálinka〉, amennyi egy ilyen ivóedénybe belefér’ ❖ Édesnek egy jó tsutora Somlyait! jobb inventiói lesznek (1803 Virág Benedek C2556, 145) | Megettünk egy pár font paprikás szalonnát, megittunk rá nehány csutora bort (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Öreg asszonyoknak porhanyó pogácsát! Öreg embereknek csutora borocskát! (2000 Száz magyar falu CD36).
1b. (megszólításban is) (rég) ’〈részeg(es) ember megnevezéseként〉’ ❖ Meghala nálunk az ujesztendö elején egy 63 esztendös Csutora (1787 Magyar Kurír C0312, 103) | Ne toszigálj te vén csutora! (1867 Báttaszéki Lajos C0887, 129) | mán neki a kevés is árt, ifjuram. Pedig szentelt pálinkát ivott. […] Aztán nem is uram ez nekem, ez a vén csutora. Csak gazdám, tetszik tudni. Tizennyóc esztendeje szógálok nála (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 90).
2. ’pipaszár végén az a csövecske, amelyet szíváskor szájba vesznek’ ❖ a pipája valami drága porczellán és maga az óbester 10 aranyra becsülte csutorástól (1790 Héczei Dániel 7139001, 188) | lecsavarja a pipája csutoráját (1898 Móra István C3208, 127) | rágja a pipa csutoráját (1945 Háy Gyula 9232001, 79).
2a. ’vmely készülék szájba vehető, csőszerű része, amelyen keresztül levegőt fújnak v. szívnak’ ❖ [az üvegfúvócsővel,] a’ mellynek az alsó végin üres gombja, a felsőn […] tsutorája van, […] hójagot fúnak (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² C3170, 184) | A csutorájuk [ti. a tárogatóké] nemcsak ép, hanem az ugynevezett nyelvecskéjök is megvan; egyszóval, ha jól tudom, alkotó részeikből semmi sem hiányzik; s igy megszólaltatásuk sem nagy munkába, sem sok költségbe nem kerülne (1859 Vasárnapi Újság CD56) | a szokott kis fürdőruhám van rajtam, arcomra szemet és orrot védő könnyű üveges maszkot erősítettek, számban a légzőkészülék csutorája (1958 Magyar Nemzet máj. 28. C0354, 4).
Sz: csutorás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.