csárdás² fn és mn 

I. fn 4A

1. (Tánc) ’a verbunkos zene nyomán kialakult, páros ütemű, kötetlen szerkezetű, a magyar nemzeti táncstílust képviselő, rendsz. lassú és gyors részekből álló vegyes-páros tánc, amelynek jellegzetes alapmotívumai az oldalt lépés, zárás, párelengedés és -csalogatás, páros forgás’ ❖ A körmagyar czifra, ugrós figurái okozák azt, hogy helyette már is nagyrészint a csárdást kezdik tánczolni (1844 Pesti Divatlap C5834, 403) | A magyar csárdásban, egyfelől elvont erotika, a fajfenntartás, a párválasztás szempontja jelentkezik: másfelől meg az egyéniség dokumentációja (1936 Veres Péter 9771011, 34) | A régies Zselicből került elő a lassú csárdás szó szerinti „lejtős” formája (1990 Magyar néprajz CD47).

2. (Zene) ’ilyen tánc ritmusában írt tánczene v. önálló zenemű (vmelyik része)’ ❖ Lassú csárdás (1835 Magyar Nyelv C5852, 368) | Debreczeni csárdás, zongorára (1850 Pesti Napló 8658001, 4) | A mostani magyar zenemüvek legnagyobb része, a csárdások, ephemer divatzene, melly egy évtől a másikig él (1859 Vasárnapi Újság CD56) | kétségtelenül a legelső csárdás-komponistánk Rózsavölgyi [Márk]: első csárdása már 1835. megjelent (a Honmüvész mellékleteként) (1931 ZeneiLex. CD49) | a dunántúli ugrósokban és friss csárdásokban a Muzsikással együtt játszik Kovács János (Köles) bogyiszlói tamburás (1999 Magyar Hírlap CD09).

II. mn 15A12

1. (rég, ritk) ’csárdában táncolt, majd onnan elterjedt 〈tánc〉, ill. kíséretként e tánchoz kapcsolódó 〈zene〉’ ❖ nem fog ártani, ha Erkel úr az igazi magyar fajnak természetét, szokásait, erkölcseit s csárdás zenéjét, mint lelke hű tolmácsát, közelebbről tanulja ismerni (1842 Vahot Imre C1329, 422) | vizsgálják az ország’ különféle tájain divatozó tánczot, legyen az csárdás, pásztori, mennyekzői, mesterlegényes, katonai (1843 Athenaeum C0026, 119) | Az a különös negédesség, mely tánczát jellemezte, […] csak az igazi csárdás, betyáros táncznak volt szinezése (1889 Abonyi Lajos C0492, 24).

2. (rég) ’kissé félrecsapva viselt, pörge 〈kalap〉’ ❖ Brunner pesti kereskedő egyszer meglátogatván e várost [ti. Hajdúnánást], az itt készült csárdás-kalapokból jó csomót vásárolt és rendelt meg (1860 Vasárnapi Újság CD56) | darutollas csárdás kis kalap egészíti ki a marjai és a kereki legény ünneplő ruháját (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A Soma kalapja pedig a Janka fején, Csárdásan félrecsapva (1935 Tersánszky Józsi Jenő 9706004, 44) | pörge kalap, csárdás kalap (1979 NéprajziLex. CD47) | Amikor 1860 nyarán itthon elterjed Garibaldi sikeres szicíliai hadjáratának híre, […] országszerte tüntetésekre került sor. A tüntetők Kossuth Lajos kalapja mellett Garibaldi csárdás kiskalapját is megénekelték (1997 Magyar Hírlap CD09).

Ö: gyors~, kör~, szupé~.

ÖE: ~nóta, ~tánc, ~táncos, ~zene.

Vö. CzF.; ÉrtSz. csárdás²; TESz. csárda; ÉKsz. csárdás²; ÚMTsz. csárdás²

csárdás² főnév és melléknév
I. főnév 4A
1. (Tánc)
a verbunkos zene nyomán kialakult, páros ütemű, kötetlen szerkezetű, a magyar nemzeti táncstílust képviselő, rendsz. lassú és gyors részekből álló vegyes-páros tánc, amelynek jellegzetes alapmotívumai az oldalt lépés, zárás, párelengedés és -csalogatás, páros forgás
A körmagyar czifra, ugrós figurái okozák azt, hogy helyette már is nagyrészint a csárdást kezdik tánczolni
(1844 Pesti Divatlap)
A magyar csárdásban, egyfelől elvont erotika, a fajfenntartás, a párválasztás szempontja jelentkezik: másfelől meg az egyéniség dokumentációja
(1936 Veres Péter)
A régies Zselicből került elő a lassú csárdás szó szerinti „lejtős” formája
(1990 Magyar néprajz)
2. (Zene)
ilyen tánc ritmusában írt tánczene v. önálló zenemű (vmelyik része)
Lassú csárdás
(1835 Magyar Nyelv)
Debreczeni csárdás, zongorára
(1850 Pesti Napló)
A mostani magyar zenemüvek legnagyobb része, a csárdások, ephemer divatzene, melly egy évtől a másikig él
(1859 Vasárnapi Újság)
kétségtelenül a legelső csárdás-komponistánk Rózsavölgyi [Márk]: első csárdása már 1835. megjelent (a Honmüvész mellékleteként)
(1931 ZeneiLex.)
a dunántúli ugrósokban és friss csárdásokban a Muzsikással együtt játszik Kovács János (Köles) bogyiszlói tamburás
(1999 Magyar Hírlap)
II. melléknév 15A12
1. (rég, ritk)
csárdában táncolt, majd onnan elterjedt 〈tánc〉, ill. kíséretként e tánchoz kapcsolódó 〈zene〉
nem fog ártani, ha Erkel úr az igazi magyar fajnak természetét, szokásait, erkölcseit s csárdás zenéjét, mint lelke hű tolmácsát, közelebbről tanulja ismerni
(1842 Vahot Imre)
vizsgálják az ország’ különféle tájain divatozó tánczot, legyen az csárdás, pásztori, mennyekzői, mesterlegényes, katonai
(1843 Athenaeum)
Az a különös negédesség, mely tánczát jellemezte, […] csak az igazi csárdás, betyáros táncznak volt szinezése
(1889 Abonyi Lajos)
2. (rég)
kissé félrecsapva viselt, pörge 〈kalap〉
Brunner pesti kereskedő egyszer meglátogatván e várost [ti. Hajdúnánást], az itt készült csárdás-kalapokból jó csomót vásárolt és rendelt meg
(1860 Vasárnapi Újság)
darutollas csárdás kis kalap egészíti ki a marjai és a kereki legény ünneplő ruháját
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A Soma kalapja pedig a Janka fején, Csárdásan félrecsapva
(1935 Tersánszky Józsi Jenő)
pörge kalap, csárdás kalap
(1979 NéprajziLex.)
Amikor 1860 nyarán itthon elterjed Garibaldi sikeres szicíliai hadjáratának híre, […] országszerte tüntetésekre került sor. A tüntetők Kossuth Lajos kalapja mellett Garibaldi csárdás kiskalapját is megénekelték
(1997 Magyar Hírlap)
ÖE: csárdásnóta, csárdástánc, csárdástáncos, csárdászene
Vö. CzF.; ÉrtSz. csárdás²; TESz. csárda; ÉKsz. csárdás²; ÚMTsz. csárdás²

Beállítások