csók fn és msz 

I. fn 3A1

1. ’〈kül. szeretet, gyöngédség v. tisztelet kif-ére, gyakr. társadalmi szokásként v. köszönéskor:〉 vkinek, vminek (felpattanó) ajakkal történő érintése’ ❖ Igazán Magnes k a’ te tekinteted, Tsókra termett képed (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 163) | Hátszegi fölsegíté neje vállára az útiköpenyt, s egy hideg csókot nyomott homlokára (1860 Jókai Mór CD18) | csókjaimmal halmozám Sándorom kis gyermekének ruhácskáit (1887 Vachott Sándorné 8500003, 277) | a pap a keresztet a hiveknek csókra nyujtja, mondván mindenkinek, hogy Krisztus feltámadt, mire azok felelik: Valóban feltámadt (1894 PallasLex. CD02) | A gyerek komoly kedvességgel … csókra csucsoritotta a száját és az Emel úr arcához érintette (1922 e. Gárdonyi Géza C1838, 142) | a retkes feketeeres kezére csókot kellett nyomni (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 16) | Pinokkió mókus módra kúszott föl a mester bozontos szakállán, és cuppanós csókot nyomott az orra hegyére (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 40) | Izráelben általános szokás volt, hogy meghitt barátok csókkal üdvözölték egymást: a szeretetnek ezt a jelét aljasítja le árulásának eszközévé Júdás (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

1a. ’〈(szerelmi viszonyban) érzéki vonzalom kif-ére:〉 két személy ajkának (és nyelvének) egymáshoz érintése, (hosszas) összetapasztása, ill. csókolózás mint cselekedet’ ❖ Kelj fel, szép Auróra, piros nyoszoládból, Vén Titányod elég csókot szitt már szádból (1781–1782 Ányos Pál CD01) | szerelmes csókjaimtól Ég ’s piroslik ajakad (1823 Vörösmarty Mihály 8524119, 240) | Eszébe jutottak leánykori, menyasszonyi napjai, az első találkozás, az első táncz, az első kézszoritás, az első csók (1867 Gyulai Pál 8173001, 28) | S ajk ajkhoz nyomúl, Lehök csókba fúl (1874 Szász Károly² ford.–Goethe C3842, 197) | Zsófiának igen csókra termett ajka volt, mégpedig hosszú, nagy csókokra való ajka, amely úgy ölelte magába a rátapadó férfiajkat, mint egy dunyhás ágy a lefekvőt (1922 Krúdy Gyula CD54) | Átöleltem, és csók közben beszédültünk a kapuboltozat alá (1963 Rubin Szilárd 9578001, 51) | testük összefonódik, ajkuk csókban találkozik (2000 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’〈búcsúzás kif-ére jelképes továbbítását jelző mozdulattal együtt a távolodó személynek szóló gesztusként:〉 ajkakkal a saját tenyér megérintése’ ❖ el-megyünk örömmel ki ki maga útjára, ’s tsókokat hányunk a’ partról Füred’ túlsó partjára (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2114, 118) | egyik ajtón eltávozott, ott még egyszer megállt, csókot vetett felém (1858 Jókai Mór C2249, 130) | A báró visszafordul, csókot int a lányok felé (1885 Thewrewk István C4135, 125) | a hercegi párt gyakran látni együtt nyilvános helyeken, gyermekeikkel vagy kettesben, virágos jókedvben, egymásnak csókokat dobálva (1994 Magyar Hírlap CD09).

1c. ’〈levélbeli elköszönésben, búcsúzásban, gyakr. udvariassági formulaként〉’ ❖ tsókollak a leg édessebb tsókkal. László (1789 Kazinczy László C2554, 274) | Isten áldása mindnyájokra, s fiúi s testvéri csókjaim (1837 Kossuth Lajos CD32) | előtűnik a levél érdemleges magva: „Ekkor meg ekkor otthon leszek: várlak. Ezer csókot.” (1894 Jókai Mór CD18) | Csókolom, drága Natasa. Olyan türelmetlen vagyok már, hogy viszontlássam végre. Szóval 9-én. Addig is csók, a maga Thallódyjától (1929 Tersánszky Józsi Jenő 9706003, 147) | sok a munkám, készülök a regensburgi kiállításra. Sok-sok csókkal és üdvözlettel, Juli (1981 Vankóné Dudás Juli 1111004, 271).

1d. csókja van (szleng) ’befolyásos személy támogatását élvezi vki’ ❖ csókja van [=] protekciója van (1998 Magyar szlengszótár C6262, 58).

2. (irod, szépítő) ’〈a szexuális együttlét, a szeretkezés jelképeként〉’ ❖ S megfogant az ördög csókja, Anya lett s szűlt a boszorkány, Szűlt oly förtelmet, minő csak Akkoron születhetik, ha Föld s pokol ölelkezék (1847 Petőfi Sándor CD01) | Nemcsak a vásárolt csóktól undorodtam; úgy éreztem, hogy abban a szerelemben, … a mely csupán két vágy találkozása, van valami szentségtörés (1906 Ambrus Zoltán C0592, 250) | csókból, bűnből születik az ember (1924 Zsolt Béla 9807006, 22).

3. (birtokszóként) (irod) ’(a nap) fény(e), meleg(e)’ ❖ A nap csókjától rózsás föld (1844 Petőfi Sándor C3506, 175) | Száll a napnak forró csókja Mostan is e tájra (1881 Hegedűs István C2048, 128) | Még csak a baraczkfák virágzanak, s cseresznyék, akik hisznek a nap csókjának s kinyitják a kelyhüket (1900 Mikszáth Kálmán C3142, 81) | az őszi nap csókjával arcomon Megindulok (1928 Juhász Gyula¹ 9284672, 59).

4. (rég, biz) ’vkire mért ütés, csapás’ ❖ Én is homlokára edgyecskét legygyenték, Meg döglött, a’ Csókok nagyon meg gyengíték (1790 Gvadányi József C1924, 183) | Ki-lottsant veleje, ollyan tsókot kapott (1793 Gvadányi József C1940, 328) | az életök nem volt más, mint csókra csók … – Az ám: kutyakorbács, nyujtófa, mogyorópálcza, nadrágszij, fejhez vágott fazék (1885 Erdélyi Gyula C1623, 18).

5. (Konyha) ’tojásfehérjével készített kerek, kissé csúcsos édes sütemény’ ❖ magamnak egynéhány tzukros tsókokat vettem (1803 Gaal György C1779, 19) | Pezsgőt is kérünk Helén. […] És egy kis mandulás csókot (1957 Németh László² ford.–Ibsen 9485061, 58) | egy sült habos diós sütemény merül föl emlékezetemben […]; aztán a sokféle „csók”, ezek közül különösen a mogyoróval készített változat vált emlékezetessé (1980 Magyar Konyha 2206013, 7) | diós csók (1997 Új Könyvek CD29).

II. msz 0 (biz)

’〈köszönésként, kül. búcsúzáskor〉’ ❖ [Saci érkezéskor] Bódoghoz lép, megpuszilja a homlokát. Csók, apuka! (1970 Szakonyi Károly 9635004, 231) | Csók, anyu (1988 Tények könyve CD37) | jobbnak látom, ha itthonról is eltűnök. Ideje, hogy a magam lábára álljak. Majd írok. Csók, László (1989 Bólya Péter 1023008, 114) | Csók, macsók! (2000 Magyar Hírlap CD09).

Ö: béke~, búcsú~, hab~, huszár~, júdás~, kéz~, mézes~, néger~.

ÖU: hála~, homlok~, mátka~.

ÖE: ~ár, ~eső, ~özön, ~tolvaj, ~vágy, ~váltás, ~vetés, ~zápor.

Sz: csókdoz, csókocska, csóktalan, csókú.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. csókol; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csók¹