csókolódzik (15a7) l. csókolózik
csókolózik tn ige 14a csókolódzik
1. ’〈kül. szerelmi viszonyban, rendsz. férfi és nő〉 ajkát (és nyelvét) hosszasan összeérintve, összetapasztva csókot vált’ ❖ Lillám velem danolgat, És csókolódzva tréfál (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1334, 101) | Mikor átért a szép révészlegény, Jó dolga lett rózsája kebelén. Csókolóztak… de nem mondom ezt el! Tele van a világ irígyekkel (1846 Petőfi Sándor 8366283, 54) | Az elsőosztályos fülkében csak ketten voltak és oly lelkiismeretesen csókolództak, mint a franciák (1937 Szerb Antal 9668030, 117) | Párizsban, ha két férfit látnak csókolózni az utcán, senki sem háborodik fel (2000 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈két v. több ember〉 rendsz. találkozáskor v. búcsúzáskor kölcsönösen arcon, ritk. szájon csókolja egymást; puszilkodik’ ❖ ő, csakhogy czélját érhesse, kész az általa különben megvetett szegény ördögökkel czimborálni, csókolózni, sőt egy pipából dohányozni is (1843 Pesti Hírlap CD61) | Találkozáskor a[z olasz] férfiak is minduntalan csókolódznak, mint nálunk a nők (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Bismarck oda nyomta az öreg Vilmos, meg Ferencz József arczát a czár arczához és azt mondta nekik: No! csókoljátok meg egymást, hát csókolództak (1885 Kossuth Lajos CD32) | A rokonok koccintás után csókolództak (1939 Zsigray Julianna 9804002, 60) | [a fotó] Brezsnyev elvtársat ábrázolta, […] amint éppen Fidel Castróval csókolózik (1996 Magyar Hírlap CD09).
1b. ’〈hím és nőstény állat, kül. madár〉 rendsz. a párzás időszakában v. a párosodás alatt száját v. csőrét egymás után többször összeérinti’ ❖ [a galambok] szüntelen turbékolnak, csókolóznak (1851 Jókai Mór CD18) | a szorosan párban – egynejűségben (monogamia) – élők közt igazi, benső viszony fejlődik, sokan (pl. galambok, csókák stb.) csókolódznak (1898 Chernel István CD34) | [A lummák] csőrükkel galambok módjára csókolódznak (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a bonobók [= törpe csimpánzok] tisztogatják egymást és csókolóznak (1999 Természet Világa CD50).
2. (ritk, szépítő) ’szeretkezik, szerelmeskedik’ ❖ A legény felriadt. – Hát lejöttél…? Hát eddig sohase jöttél ide. Nem akartál a világ csúfja lenni… így mondtad. – És a legény karja tágult. – Nem úgy. Nem csókolózni jöttem (1894 Justh Zsigmond 8213003, 147) | Az olyan asszony ellen, ki csak arra született, hogy csókokat fogadjon el, tessék azonnal beadni a válópört, mihelyst ön, a férj, nem tud örökösen csókolózni (1905 Ady Endre CD0801) | Egy fiatal pár éveken át hiába csókolózik, imádkozik gyermekért (1923 Szabó Dezső 9623016, 75).
3. (irod) ’〈két természeti jelenség〉 finoman, légiesen érintkezik, összeér’ ❖ kis patak … tükrén ég, föld, Csókolódzanak (1843 Garay János C1812, 61) | a nagyszerű kopár sziklacsúcsok merednek fel oly roppant magasan, hogy az ég felhőivel látszanak csókolódzni (1873 Orbán Balázs 8340020, 34) | a szegedi tanyák felé […] a síkság csókolózik az égboltozattal (1923 Krúdy Gyula CD54) | a kanyargó Tisza egyik partján a beláthatatlan délibábos Alfölddel, a másik oldalon a Hegyalja lankás, aranyat termő dombjaival csókolózik (1997 Magyar Hírlap CD09).
4. (rég, tréf) ’〈egyik fegyver egy másikkal, ill. fegyver vkivel〉(össze)találkozik, összecsap’ ❖ ezernyi ezer kard kezd el egymással csókolózni (1869 Jókai Mór C2231, 23) | Sokszor csókolózott már velük [ti. a Wehrzeitung-beli urakkal] az a fokos (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | velünk meg csókolóznak a vallon dragonyosok kardjai (1882 Jókai Mór CD18).
ÖU: össze~.
Sz: csókolózás.
Vö. CzF. csókolódzik · csókolózik; ÉrtSz. csókolódzik; TESz. csókol; ÉKsz. csókolódzik