csókos mn és fn
I. mn 15A
1. ’csókot (szívesen) adó v. sokat csókol(óz)ó 〈személy, kül. nő〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈kedv, természet〉’ ❖ Bűbájos Szépem! Te levél, A’ rám fűzött babérlevél’ Istene, ’s tsókos Szente (1800 k. Kováts József³ C2776, 15) | Aggott anyák, regélnek Dúsprémű nyoszolyáról S az első csókos úrról (1910 Lesznai Anna CD10) | Fanyar, ravasz ember a zongorista, huszonöt éve tudja, hogy nem csókos a bécsi lány. Csak énekli (1940 Cs. Szabó László CD10) | Nem voltunk nagyon csókos természetűek, összeölelkezni csak anyámmal ölelőztem össze (1941 Illyés Gyula CD10) | csókos kedvű párok (1995 Magyar Hírlap CD09) | Keresik a csókos rablót […] Az angolul beszélő […] férfi nyitáskor lepte meg az eladónőt – először a nyakát csókolgatta, majd egy ragasztószalaggal megkötözte, kirabolta (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’csókkal kísért 〈érzés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Gerlitze Társa körül tsókós Örömbe merül (1794 Molnár Borbála C3186, 194) | Körülölelték sírásos, csókos ölelésekkel (1914 Szabó Dezső CD10) | Foster megráncigálja a szombathelyi Wiley mezét, amit […] a két amerikai csókos kibékülése követett (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. ’csókolni való, ill. csókot adó, csókra álló 〈ajak, száj〉 v. annak (csücsörítő) formáját idéző’ ❖ Ifjainknak, Szzeinknek […] tsókos ajakain valóságos Nemzeti nótákat hall zengedezni (1806 Mátyási József C3066, 61) | „Galambom édesem! nem hiába vártál!” És belépett Keszi, az Anna szavánál; A ki sikoltással esett a nyakába, S csókos ajka tapadt annak ajakába (1846 Tompa Mihály 8484064, 95) | Korcsmárosné hallja! Eszem azt a csókos kis száját (1880 Tóth István¹ C1519, 75) | A kislány aludt a tovaforgó csillagok sugaránál. Szája csókosan félrenyílt, karjai ölelésre voltak tárva (1914 Szabó Dezső CD10) | egy túlságosan csókosra sikeredett száj (1998 Magyar Hírlap CD09).
3. ’csókol(óz)ásra (is) lehetőséget teremtő 〈alkalom〉, ill. csókol(óz)ással, gyakr. szeretkezéssel töltött 〈idő(szak)〉’ ❖ Bárczay István Urfit köszöntöm, sok tsókos bálokat kivánok (1782 Kazinczy László C2554, 24) | Csókos elválás (1830 Szőke József 8454017, 117) | Ő mindig csak öleltette, szerettette magát. Mikor pedig a csókos óráknak vége volt, az iróasztalhoz ült (1907 Ady Endre C0538, 31) | emlékei egy nyárnak, virágcsokros, mámoros és csókos nyárnak (1969 Domahidy András 1036004, 36) | csókos párválasztó játékot (1990 Magyar néprajz CD47).
4. (rég) ’legközelebbi, legbizalmasabb 〈barát〉’ ❖ kik eddig a nép bőrét nyúzták, már csókos barátai lettek (1859 Dózsa Dániel C1438, 75) | bolond a becsűlet! s csókos barátja, a bizalom, bizony együgyü filkó (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3724, 204) | s egyszer csak, meglásd, Ölelkező, csókos barátja lettél (1869 Szász Béla C3815, 216).
II. fn 4A
1. (rég, ritk) ’olyan személy, aki csókot ad, ill. aki vkinek a szeretője’ ❖ Az idegen csókost az Asszony kerűlje (1803 Nagy Sámuel² C3292, 46) | Nem játszok csókost, se szerelmest, az asszony csak potrohos korsó: idd ki, vágd földhöz, ugyis olcsó s kortyod után üres! (1936 Jankovich Ferenc CD10).
2. (szleng, pejor) ’olyan személy, aki (vmely ellenszolgáltatás fejében) különleges kedvezésre számíthat vkitől’ ❖ csókos vkinél […] 2. protekciója van vkinél (1998 Magyar szlengszótár C6262, 58) | Tiszabecsnél kelünk át, a sor lassan araszol előre, csak a „csókosok”, a megvesztegetéssel élők húznak el mellettünk a belső sávban (2000 Moldova György C6536, 170).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csókol; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.