csörlő fn 1Ccsürlő (rég v. nyj)

1. (Műsz) ’kötélnek v. láncnak kötéldobra csévélésével az annak szabad végére erősített terhet felemelő v. vontató, kézi hajtású v. motorral működtetett szerkezet’ ❖ [a képen] W az a csőrlő, melylyel felvonják a viztől szemcsézett rézzel teli G tartót (1897 PallasLex. CD02) | [a brigádvezető kézjele] azt is jelenti, hogy állj a csörlőkkel, vége a felfelé mozgatásnak (1962 Népszabadság nov. 18. C4814, 10) | csörlő: állványra szerelt dobból, annak hajtásából és a biztonsági berendezésből álló egyszerű emelőgép (1998 MagyarNagyLex. C5819, 182).

2. (rég v. nyj) ’a fonal csévére tekerésére való eszköz, gép, csévélő’ ❖ Teker: tsrl; eszköz, mellyrl gombolyagba szedik a’ fonalat (1792 Kisded szótár C0816, 230) | Ott ültem a csőrlő mellett S hajtám köröskörült, De munka zaj és csörrenés Szivemre nehezült (1892 Lévay József ford.–Burns C2914, 92) | csürlő, ’az az eszköz, melynek segítségével a megvetett kenderfonalat csövekre tekerik’ (1941 Vass Ilona C6424, 409) | A takácsok nagy csörlője a fonókerék alig változtatott variánsa (1977 NéprajziLex. CD47).

2a. (nyj) ’orsó, cséve, amelyre a fonalat feltekerik’ ❖ csőllő, csőrlő: orsó (1937 Sándor István² C5878, 180).

ÖU: kézi~.

ÖE: ~dob.

Vö. CzF. csőrlő · csörlő, csürlő; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. csörlő · csöllő; ÚMTsz. ~, csőrölő

csörlő ❖ főnév ◦ 1C ◦
csürlő 1C (rég v. nyj)
1. (Műsz)
kötélnek v. láncnak kötéldobra csévélésével az annak szabad végére erősített terhet felemelő v. vontató, kézi hajtású v. motorral működtetett szerkezet
[a képen] W az a csőrlő, melylyel felvonják a viztől szemcsézett rézzel teli G tartót
(1897 PallasLex.)
[a brigádvezető kézjele] azt is jelenti, hogy állj a csörlőkkel, vége a felfelé mozgatásnak
(1962 Népszabadság nov. 18.)
csörlő: állványra szerelt dobból, annak hajtásából és a biztonsági berendezésből álló egyszerű emelőgép
(1998 MagyarNagyLex.)
2. (rég v. nyj)
a fonal csévére tekerésére való eszköz, gép, csévélő
Teker: tsrl; eszköz, mellyrl gombolyagba szedik a’ fonalat
(1792 Kisded szótár)
Ott ültem a csőrlő mellett S hajtám köröskörült, De munka zaj és csörrenés Szivemre nehezült
(1892 Lévay József ford.–Burns)
csürlő, ’az az eszköz, melynek segítségével a megvetett kenderfonalat csövekre tekerik’
(1941 Vass Ilona)
A takácsok nagy csörlője a fonókerék alig változtatott variánsa
(1977 NéprajziLex.)
2a. (nyj)
orsó, cséve, amelyre a fonalat feltekerik
csőllő, csőrlő: orsó
(1937 Sándor István²)
ÖU: kézicsörlő
ÖE: csörlődob
Vö. CzF. csőrlő · csörlő, csürlő; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. csörlő · csöllő; ÚMTsz. ~, csőrölő

Beállítások