csúfolódik tn ige 12a (tárgyragos határozóval is)

(tréfás) bosszantásból gúnyolódik vkivel, ill. vkin v. vmin’ ❖ a’ Spahisok (Lovasok) tsufolodtak a’ Jantsárokkal (Gyalogók), hogy azoknak nem vólna lovók (1788 Magyar Kurír C0313, 5) | A vendégek a tivornyateremben nevettek, és csúfolódva mondák: ugyancsak címere a vőlegényeknek, akit nászestéjén kitör a nehéz nyavalya (1858 Jókai Mór CD18) | Plehanov kioktatja Stockmann doktort, leveregeti a vállát, kicsit csúfolódik rajta, megmagyarázza neki, mi a kapitalizmus (1908 Bíró Lajos CD10) | Tudod-e apám, min lovagolok mostanában? – szólt vissza Ellák büszke tekintettel. – Tán a guzsalyon? – csúfolódott Attila tréfás nevetéssel (1912 e. Fáy András² 8139005, 90) | [az utcán] a falábú rokkant bicegett, hangosan kopogott a lába meg a botja. Hat kölyök futott a rokkant nyomába, és csúfolódott azon, ahogy jár (1989 Páll Erna ford.–Harmsz 2024011, 33).

a. csúfolódik vmivel (ritk) ’vkinek a bosszantására, csúfolására vmely, rá rossz fényt vető dolgot emleget’ ❖ Az első vőfély ugyan azzal csúfolódik, hogy a nászasszony ferdén tette föl a menyasszony főkötőjét; de a nászasszony ezzel nem sokat törődik (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | ez lenne ő, kin azelőtt avval szoktam csufolódni hogy semmi sem elég jó neki ha nem legalább kétezer méter magas és örök hó nem fedi? (1936 Babits Mihály CD10).

J: csúfolkodik.

ÖU: fel~.

Vö. CzF. csúfolódik · csufolódik, csúfolódó · csufolódó, csúfolódva · csufolódva; ÉrtSz.; TESz. csúf; ÉKsz.; SzT.

csúfolódik tárgyatlan ige 12a (tárgyragos határozóval is)
(tréfás) bosszantásból gúnyolódik vkivel, ill. vkin v. vmin
a’ Spahisok (Lovasok) tsufolodtak a’ Jantsárokkal (Gyalogók), hogy azoknak nem vólna lovók
(1788 Magyar Kurír)
A vendégek a tivornyateremben nevettek, és csúfolódva mondák: ugyancsak címere a vőlegényeknek, akit nászestéjén kitör a nehéz nyavalya
(1858 Jókai Mór)
Plehanov kioktatja Stockmann doktort, leveregeti a vállát, kicsit csúfolódik rajta, megmagyarázza neki, mi a kapitalizmus
(1908 Bíró Lajos)
Tudod-e apám, min lovagolok mostanában? – szólt vissza Ellák büszke tekintettel. – Tán a guzsalyon? – csúfolódott Attila tréfás nevetéssel
(1912 e. Fáy András²)
[az utcán] a falábú rokkant bicegett, hangosan kopogott a lába meg a botja. Hat kölyök futott a rokkant nyomába, és csúfolódott azon, ahogy jár
(1989 Páll Erna ford.Harmsz)
a. csúfolódik vmivel (ritk)
vkinek a bosszantására, csúfolására vmely, rá rossz fényt vető dolgot emleget
Az első vőfély ugyan azzal csúfolódik, hogy a nászasszony ferdén tette föl a menyasszony főkötőjét; de a nászasszony ezzel nem sokat törődik
(1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
ez lenne ő, kin azelőtt avval szoktam csufolódni hogy semmi sem elég jó neki ha nem legalább kétezer méter magas és örök hó nem fedi?
(1936 Babits Mihály)
ÖU: felcsúfolódik
Vö. CzF. csúfolódik · csufolódik, csúfolódó · csufolódó, csúfolódva · csufolódva; ÉrtSz.; TESz. csúf; ÉKsz.; SzT.

Beállítások