csúfondáros mn 15A
1. ’másokkal (kárörvendően) csúfolódó, belőlük gúnyt űző, ill. ilyen természetű, erre hajlamos 〈személy, csoport〉’ ❖ Hogy járának az Itélet tétellel hirtelenkedö, és tsufondáros ’Sidók? (1781 Gombási István ford. C1883, 36) | Bécs kapujánál csürhe, csúfondáros nép fogadja. Röhögnek a czédák, mert fura és szokatlan látvány az, midőn a hírhedt rebellis fejedelem feleségét hozzák (1897 Gaál Mózes¹ C1797, 177) | a leány mindig olyan eleven, kacagós volt, inkább kötekedő és csúfondáros, de most oly szelíd volt, oly gyöngéd (1920 Móricz Zsigmond C6293, 199) | – Ezt komolyan mondod? Te, aki sokszor kinevettél? […] Te, a csúfondáros Hajnal testvér? (1982 Jókai Anna C6364, 357).
1a. ’ilyen személyre jellemző, csúfolódásra való 〈hajlandóság〉, ill. (kaján) gúnyt, csúfolódást kifejező 〈beszéd, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Tsúfondáros (tsúfolódó, tréfás, tsúfos, tréfálódó) beszéd vala (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 14) | a nótárius végig néz egy budai rác temetést s a szertartások leírásában csufondáros kedvét találja, mint rendesen a míveletlen ember szokta más vallásnak ceremóniáit nevetség tárgyává tenni (1863 Arany János C6505, 492) | a maga szokott csipkelődő, csúfondáros modorában (1882 Jókai Mór CD18) | A főrangú urak, kik törzsökös családfájuk tudatában dölyfösen s lenézően tekintettek rá, Szapolyait csufondárosan „tót király” néven emlegették maguk között (1914 Ortvay Tivadar CD55) | A farakás tetejéről Jani bácsi csúfondáros képe meredt rá, komisz grimaszt vágva s éles kakaskukorékolással rikácsolta neki: – No, Zimai, most légy nagy legény! (1954 Vidor Miklós 9778003, 348).
2. (kissé rég) ’szégyenletes, szégyellni való, ill. vki számára szégyent hozó, megszégyenítő, csúfos’ ❖ a’ magyarság csufondáros kijátszására (1846 Életképek C0104, 510) | Jellasics kudarcza rendkivül kinos meglepetést okozott az udvarnál, a hol […] nem hitték, hogy a bán vállalkozása ilyen csúfondáros módon fog végződni (1895 Gracza György CD45) | az északi [had]oszlop, amelyre mindenesetre a végrehajtandó feladatnak könnyebb része hárult, a legcsúfondárosabb kudarcot vallotta (1928 Bánlaky József CD16).
2a. (-an raggal, hsz-szerűen) (rég) ’szégyellni való mértékben, nagyon, csúfosan’ ❖ soha sem csalatkoztam olly csufondárosan, mint e nemzetgyülésben! (1848 Petőfi Sándor 8366458, 113) | az ajánlott összeg oly csúfondárosan csekély (1854 Jókai Mór CD18).
Sz: csúfondároskodik, csúfondárosság.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.