csügged tn ige 2b1

1. ’〈személy, csoport〉 hitét, reményét, kitartását, bátorságát fokozatosan elveszíti’ ❖ Látta, miként csüggedett a keservek alatt szerelmes Kléóréje (1786 Verseghy Ferenc ford.–Dusch 7373009, 252) | érzem egész semmiségemet és tsüggedek (1809 Berzsenyi Dániel C2559, 357) | Már már csüggedni kezdett a társaság a közelgő őszi korai alkony miatt (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 6) | Ne aggódj és ne csüggedj, beteljesül a te sorsod (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 36) | ne csüggedjünk: szinte biztosan hoz még jobbat a jövő (1999 Byte Magazin CD38).

1a. (rég) ’〈személy, csoport tevékenységében, hitében, reményében stb.〉 gyengül, lankad’ ❖ Ne csüggedjünk hát munkáinkban (1796 k. Fazekas Mihály 8138045, 63) | Ha nem csüggedsz szándékodba, Elnyered várt váradat (1800 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | a’ legtöbb emberek Csűggednek várni jót Családjok-, társaik-, ’s magokért (1843 Vörösmarty Mihály 8524314, 73) | [a lelkész úr iránt] táplált reményünkben teljességgel nincs okunk csügedni (1855 Vasárnapi Újság CD56).

1b. (kissé rég) ’〈tevékenység, hit, remény stb.〉 gyengül, lankad’ ❖ Ottan, hol uralkodik a’ bor, A’ szép jámborság tsügged, ’s temetre vitetni Készül (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 72) | erőnk csügged (1834 Deák Ferenc CD51) | Döbrentey Gábornak éveken át nem csüggedt izgatása következtében […] a kies budai hegyek […] magyar nevezetekkel ruháztattak föl (1847 Hetilap CD61) | a csüggedni kezdett remények ujra feléledtek (1856 Vasárnapi Újság CD56) | a kalandos képzelet is csüggedve lehull, vissza se int már (1932 Illyés Gyula CD10).

2. (rég, irod) ’〈fej, végtag, ill. növény(i rész)〉 tartását elveszítve lankadtan lehajlik (vhova v. vmerre), lekonyul; csügg’ ❖ tsügged feje hóharmat meg-lepte virágnak (1781 Magyar Hírmondó C0269, 757) | csüggedve lehajlott Bajvívó karotok (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | mellre csüggedt(1837 Tóth Péter 8491004, 372) | az angyal szárnya Megtörve, búsan csüggedett (1860 Wohl Janka 8529030, 238) | [Ida] feje a tenyerébe csüggedt (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 175) | A kertekben a hervadt napraforgó Nyugatra csügged (1925 Juhász Gyula¹ CD01).

2a. (rég, irod) ’vmihez rögzítve, ill. vmire felakasztva lóg vmi (vhova)’ ❖ fekete lobogónk a földre csügged (1908 Kosztolányi Dezső CD01) | [a régi kútnak] Rozsdálva csügged Vas lánca (1917 Tóth Árpád C4230, 68) | egy szőke hölgy hanyag kezén úgy csüggedt fejjel lefele a csokor, mint másik kezén ujját himbáló kesztyüje (1933 Fenyő László CD10).

Ö: el~.

ÖU: alá~, meg~.

Sz: csüggedelem.

Vö. CzF. ~, csüggedve; ÉrtSz.; TESz. csüggeszt; ÉKsz.; ÚMTsz.

csügged tárgyatlan ige 2b1
1.
〈személy, csoport〉 hitét, reményét, kitartását, bátorságát fokozatosan elveszíti
Látta, miként csüggedett a keservek alatt szerelmes Kléóréje
(1786 Verseghy Ferenc ford.Dusch)
érzem egész semmiségemet és tsüggedek
(1809 Berzsenyi Dániel)
Már már csüggedni kezdett a társaság a közelgő őszi korai alkony miatt
(1870 Vadász- és Versenylap)
Ne aggódj és ne csüggedj, beteljesül a te sorsod
(1936 Berczeli Anzelm Károly)
ne csüggedjünk: szinte biztosan hoz még jobbat a jövő
(1999 Byte Magazin)
1a. (rég)
〈személy, csoport tevékenységében, hitében, reményében stb.〉 gyengül, lankad
Ne csüggedjünk hát munkáinkban
(1796 k. Fazekas Mihály)
Ha nem csüggedsz szándékodba, Elnyered várt váradat
(1800 Csokonai Vitéz Mihály)
a’ legtöbb emberek Csűggednek várni jót Családjok-, társaik-, ’s magokért
(1843 Vörösmarty Mihály)
[a lelkész úr iránt] táplált reményünkben teljességgel nincs okunk csügedni
(1855 Vasárnapi Újság)
1b. (kissé rég)
〈tevékenység, hit, remény stb.〉 gyengül, lankad
Ottan, hol uralkodik a’ bor, A’ szép jámborság tsügged, ’s temetre vitetni Készül
(1777 Baróti Szabó Dávid)
erőnk csügged
(1834 Deák Ferenc)
Döbrentey Gábornak éveken át nem csüggedt izgatása következtében […] a kies budai hegyek […] magyar nevezetekkel ruháztattak föl
(1847 Hetilap)
a csüggedni kezdett remények ujra feléledtek
(1856 Vasárnapi Újság)
a kalandos képzelet is csüggedve lehull, vissza se int már
(1932 Illyés Gyula)
2. (rég, irod)
〈fej, végtag, ill. növény(i rész) tartását elveszítve lankadtan lehajlik (vhova v. vmerre), lekonyul; csügg
tsügged feje hóharmat meg-lepte virágnak
(1781 Magyar Hírmondó)
csüggedve lehajlott Bajvívó karotok
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
mellre csüggedt
(1837 Tóth Péter)
az angyal szárnya Megtörve, búsan csüggedett
(1860 Wohl Janka)
[Ida] feje a tenyerébe csüggedt
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
A kertekben a hervadt napraforgó Nyugatra csügged
(1925 Juhász Gyula¹)
2a. (rég, irod)
vmihez rögzítve, ill. vmire felakasztva lóg vmi (vhova)
fekete lobogónk a földre csügged
(1908 Kosztolányi Dezső)
[a régi kútnak] Rozsdálva csügged Vas lánca
(1917 Tóth Árpád)
egy szőke hölgy hanyag kezén úgy csüggedt fejjel lefele a csokor, mint másik kezén ujját himbáló kesztyüje
(1933 Fenyő László)
ÖU: alácsügged, megcsügged
Sz: csüggedelem
Vö. CzF. ~, csüggedve; ÉrtSz.; TESz. csüggeszt; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások