csügged tn ige 2b1
1. ’〈személy, csoport〉 hitét, reményét, kitartását, bátorságát fokozatosan elveszíti’ ❖ Látta, miként csüggedett a keservek alatt szerelmes Kléóréje (1786 Verseghy Ferenc ford.–Dusch 7373009, 252) | érzem egész semmiségemet és tsüggedek (1809 Berzsenyi Dániel C2559, 357) | Már már csüggedni kezdett a társaság a közelgő őszi korai alkony miatt (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 6) | Ne aggódj és ne csüggedj, beteljesül a te sorsod (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 36) | ne csüggedjünk: szinte biztosan hoz még jobbat a jövő (1999 Byte Magazin CD38).
1a. (rég) ’〈személy, csoport tevékenységében, hitében, reményében stb.〉 gyengül, lankad’ ❖ Ne csüggedjünk hát munkáinkban (1796 k. Fazekas Mihály 8138045, 63) | Ha nem csüggedsz szándékodba, Elnyered várt váradat (1800 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | a’ legtöbb emberek Csűggednek várni jót Családjok-, társaik-, ’s magokért (1843 Vörösmarty Mihály 8524314, 73) | [a lelkész úr iránt] táplált reményünkben teljességgel nincs okunk csügedni (1855 Vasárnapi Újság CD56).
1b. (kissé rég) ’〈tevékenység, hit, remény stb.〉 gyengül, lankad’ ❖ Ottan, hol uralkodik a’ bor, A’ szép jámborság tsügged, ’s temetre vitetni Készül (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 72) | erőnk csügged (1834 Deák Ferenc CD51) | Döbrentey Gábornak éveken át nem csüggedt izgatása következtében […] a kies budai hegyek […] magyar nevezetekkel ruháztattak föl (1847 Hetilap CD61) | a csüggedni kezdett remények ujra feléledtek (1856 Vasárnapi Újság CD56) | a kalandos képzelet is csüggedve lehull, vissza se int már (1932 Illyés Gyula CD10).
2. (rég, irod) ’〈fej, végtag, ill. növény(i rész)〉 tartását elveszítve lankadtan lehajlik (vhova v. vmerre), lekonyul; csügg’ ❖ tsügged feje hóharmat meg-lepte virágnak (1781 Magyar Hírmondó C0269, 757) | csüggedve lehajlott Bajvívó karotok (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | mellre csüggedt fő (1837 Tóth Péter 8491004, 372) | az angyal szárnya Megtörve, búsan csüggedett (1860 Wohl Janka 8529030, 238) | [Ida] feje a tenyerébe csüggedt (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 175) | A kertekben a hervadt napraforgó Nyugatra csügged (1925 Juhász Gyula¹ CD01).
2a. (rég, irod) ’vmihez rögzítve, ill. vmire felakasztva lóg vmi (vhova)’ ❖ fekete lobogónk a földre csügged (1908 Kosztolányi Dezső CD01) | [a régi kútnak] Rozsdálva csügged Vas lánca (1917 Tóth Árpád C4230, 68) | egy szőke hölgy hanyag kezén úgy csüggedt fejjel lefele a csokor, mint másik kezén ujját himbáló kesztyüje (1933 Fenyő László CD10).
Ö: el~.
ÖU: alá~, meg~.
Sz: csüggedelem.
Vö. CzF. ~, csüggedve; ÉrtSz.; TESz. csüggeszt; ÉKsz.; ÚMTsz.