csüggeteg mn és hsz (irod)
I. mn 13B3
1. ’reményvesztett, lehangolt állapotban levő, ill. csüggedtségre hajlamos 〈személy, csoport〉’ ❖ Víg, komor, vagy csüggeteg vagy, Csak igyál (1842 Vörösmarty Mihály 8524300, 43) | Csüggetegen, kedvetlenül indul a szabadelvű párt a választási küzdelembe (1901 Ady Endre CD0801) | Jaj, hány rossz éven át Vonszolja még a csüggeteg utód Sötét parancsok konok csapatát? (1923 Tóth Árpád 9720016, 23) | Lina a fejét csóválja, és megint: „Egy Stern! Persze, a János fia. Ilyenek mind!” – ismétli meg, de most már nem csüggetegül, hanem elszántan (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 199).
1a. ’ilyen személyhez tartozó, rá jellemző 〈hangulat, lelkiállapot〉’ ❖ bátorítja csüggeteg érzeteit (1823 Magyar Nyelv C5849, 269) | csüggeteg elméd (1828 Vörösmarty Mihály 8524385, 181) | Feje tompa, keble szorongó, kedélye csüggeteg volt (1847 Kemény Zsigmond 8235023, 138) | A lélek fáradt, csüggeteg (1886 Radó Antal ford.–Leopardi 8383006, 134) | [Vas István] csüggeteg életről tesz önvallomást (1963 Imre Katalin 2027014, 57).
1b. ’csüggedést, csüggedtséget tükröző, ill. ezt az érzést kifejező 〈arc, megnyilvánulás〉’ ❖ Ütött végre az elválás órája, s csüggeteg lőn minden arcz (1848 Bernát Gáspár 8052007, 111) | Az ifjú csüggeteg hangon válaszolt rá (1857 Jókai Mór CD18) | – Ez csak tizenöt képviselő. A halasztáshoz húsz kívántatik. Csüggeteg moraj fut végig a jobboldalon, Biasini újra körútra indul a hiányzó öt szavazatért (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | csüggeteg szavakat ejtenék (1979 Esterházy Péter 9129001, 48).
1c. (rég) ’csüggedtséggel, lehangoltsággal vegyes 〈negatív érzés, érzelem〉’ ❖ a várőröknek, kik többnyire idegenek voltak, csüggeteg erélytelensége tünt ki (1865 Salamon Ferenc 8402009, 319) | a tompa közönynek ily csüggeteg fásultsága hogyan éleszthette mégis íróinkat, mikor lépten-nyomon tapasztalniok kellett, hogy a közönség ügyet sem vet törekvéseikre? (1899 Váczy János C2562, XVII) | „Majd megmondom én magát az én anyukámnak!”, sírdogálta [a kisfiú] egyhangú, csüggeteg gyerekdaccal (1911 Kaffka Margit 9290054, 141).
2. ’csüggedtséget, levertséget okozó, árasztó, ill. reménytelenséggel, levertséggel teli 〈tevékenység, hely, időszak〉’ ❖ a legnagyobb magyarnak páratlan elméje megtört a csüggeteg várakozásban (1905 Nagy képes világtörténet CD03) | Reménytelen, csüggeteg az este (1934 Szabó Pál² CD10) | [a katonák útja] bánatos, csüggeteg falvakon vezet keresztül (1956 Veres Péter C0091, 510).
3. ’tartását vesztett, lankadtan lehajló, lekonyuló 〈fej, végtag, növény(i rész)〉’ ❖ [a gyászfűz] a’ voltakért szomoruan eregeti földre csüggeteg lombjait (1830 Széchenyi István C3886, 171) | csüggeteg fővel látjuk távozni (1848 Sepsy Károly 8406002, 61) | mert fáj, hogy létezem s a nevem: ember. A gond szolgaágyán feléd lóbázom csüggeteg kezem (1916 Kosztolányi Dezső C2752, 180) | A Hegel-tér csüggeteg platánjai alatt még a régi visszhanggal feleltek lépéseimre az öreg házak falai (1939 Keresztury Dezső CD10).
4. (rég, ritk) ’erőtlen, csökkent, gyengült 〈pozitív érzelem, tulajdonság〉’ ❖ ajánló tulajdonai mellett, csüggeteg reménynek helyét épen nem látom (1841 Kovács Pál² 8251004, 319) | Derült kedély mosolyga az arczokról, fölvidultak a csüggeteg lélekerők, s mindenki boldog lőn (1848 Bernát Gáspár 8052003, 60).
II. hsz 0
’reményvesztetten, erőtlenül’ ❖ tett-vett csüggeteg (1907 Kosztolányi Dezső 9359492, 139) | ágya mélyén csüggeteg haldokolt a nagybeteg (1921 Tóth Árpád ford. C4248, 244) | a szenvedés úgy meggörnyeszti testüket, hogy földre néznek csüggeteg, és hosszan ülnek tétlenül (1962 Mészöly Dezső ford.–Chrétien de Troyes 9437002, 137).
J: csüggedt.
Vö. CzF. ~, csüggetegül; TESz. csüggeszt; ÉKsz.