csüggeteg mn és hsz (irod)

I. mn 13B3

1. ’reményvesztett, lehangolt állapotban levő, ill. csüggedtségre hajlamos 〈személy, csoport〉’ ❖ Víg, komor, vagy csüggeteg vagy, Csak igyál (1842 Vörösmarty Mihály 8524300, 43) | Csüggetegen, kedvetlenül indul a szabadelvű párt a választási küzdelembe (1901 Ady Endre CD0801) | Jaj, hány rossz éven át Vonszolja még a csüggeteg utód Sötét parancsok konok csapatát? (1923 Tóth Árpád 9720016, 23) | Lina a fejét csóválja, és megint: „Egy Stern! Persze, a János fia. Ilyenek mind!” – ismétli meg, de most már nem csüggetegül, hanem elszántan (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 199).

1a. ’ilyen személyhez tartozó, rá jellemző 〈hangulat, lelkiállapot〉’ ❖ bátorítja csüggeteg érzeteit (1823 Magyar Nyelv C5849, 269) | csüggeteg elméd (1828 Vörösmarty Mihály 8524385, 181) | Feje tompa, keble szorongó, kedélye csüggeteg volt (1847 Kemény Zsigmond 8235023, 138) | A lélek fáradt, csüggeteg (1886 Radó Antal ford.–Leopardi 8383006, 134) | [Vas István] csüggeteg életről tesz önvallomást (1963 Imre Katalin 2027014, 57).

1b. ’csüggedést, csüggedtséget tükröző, ill. ezt az érzést kifejező 〈arc, megnyilvánulás〉’ ❖ Ütött végre az elválás órája, s csüggeteg lőn minden arcz (1848 Bernát Gáspár 8052007, 111) | Az ifjú csüggeteg hangon válaszolt rá (1857 Jókai Mór CD18) | – Ez csak tizenöt képviselő. A halasztáshoz húsz kívántatik. Csüggeteg moraj fut végig a jobboldalon, Biasini újra körútra indul a hiányzó öt szavazatért (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | csüggeteg szavakat ejtenék (1979 Esterházy Péter 9129001, 48).

1c. (rég) ’csüggedtséggel, lehangoltsággal vegyes 〈negatív érzés, érzelem〉’ ❖ a várőröknek, kik többnyire idegenek voltak, csüggeteg erélytelensége tünt ki (1865 Salamon Ferenc 8402009, 319) | a tompa közönynek ily csüggeteg fásultsága hogyan éleszthette mégis íróinkat, mikor lépten-nyomon tapasztalniok kellett, hogy a közönség ügyet sem vet törekvéseikre? (1899 Váczy János C2562, XVII) | „Majd megmondom én magát az én anyukámnak!”, sírdogálta [a kisfiú] egyhangú, csüggeteg gyerekdaccal (1911 Kaffka Margit 9290054, 141).

2. ’csüggedtséget, levertséget okozó, árasztó, ill. reménytelenséggel, levertséggel teli 〈tevékenység, hely, időszak〉’ ❖ a legnagyobb magyarnak páratlan elméje megtört a csüggeteg várakozásban (1905 Nagy képes világtörténet CD03) | Reménytelen, csüggeteg az este (1934 Szabó Pál² CD10) | [a katonák útja] bánatos, csüggeteg falvakon vezet keresztül (1956 Veres Péter C0091, 510).

3. ’tartását vesztett, lankadtan lehajló, lekonyuló 〈fej, végtag, növény(i rész)〉’ ❖ [a gyászfűz] a’ voltakért szomoruan eregeti földre csüggeteg lombjait (1830 Széchenyi István C3886, 171) | csüggeteg fővel látjuk távozni (1848 Sepsy Károly 8406002, 61) | mert fáj, hogy létezem s a nevem: ember. A gond szolgaágyán feléd lóbázom csüggeteg kezem (1916 Kosztolányi Dezső C2752, 180) | A Hegel-tér csüggeteg platánjai alatt még a régi visszhanggal feleltek lépéseimre az öreg házak falai (1939 Keresztury Dezső CD10).

4. (rég, ritk) ’erőtlen, csökkent, gyengült 〈pozitív érzelem, tulajdonság〉’ ❖ ajánló tulajdonai mellett, csüggeteg reménynek helyét épen nem látom (1841 Kovács Pál² 8251004, 319) | Derült kedély mosolyga az arczokról, fölvidultak a csüggeteg lélekerők, s mindenki boldog lőn (1848 Bernát Gáspár 8052003, 60).

II. hsz 0

’reményvesztetten, erőtlenül’ ❖ tett-vett csüggeteg (1907 Kosztolányi Dezső 9359492, 139) | ágya mélyén csüggeteg haldokolt a nagybeteg (1921 Tóth Árpád ford. C4248, 244) | a szenvedés úgy meggörnyeszti testüket, hogy földre néznek csüggeteg, és hosszan ülnek tétlenül (1962 Mészöly Dezső ford.–Chrétien de Troyes 9437002, 137).

J: csüggedt.

Vö. CzF. ~, csüggetegül; TESz. csüggeszt; ÉKsz.

csüggeteg melléknév és határozószó (irod)
I. melléknév 13B3
1.
reményvesztett, lehangolt állapotban levő, ill. csüggedtségre hajlamos 〈személy, csoport〉
Víg, komor, vagy csüggeteg vagy, Csak igyál
(1842 Vörösmarty Mihály)
Csüggetegen, kedvetlenül indul a szabadelvű párt a választási küzdelembe
(1901 Ady Endre)
Jaj, hány rossz éven át Vonszolja még a csüggeteg utód Sötét parancsok konok csapatát?
(1923 Tóth Árpád)
Lina a fejét csóválja, és megint: „Egy Stern! Persze, a János fia. Ilyenek mind!” – ismétli meg, de most már nem csüggetegül, hanem elszántan
(1961 e. Hatvany Lajos)
1a.
ilyen személyhez tartozó, rá jellemző 〈hangulat, lelkiállapot〉
bátorítja csüggeteg érzeteit
(1823 Magyar Nyelv)
csüggeteg elméd
(1828 Vörösmarty Mihály)
Feje tompa, keble szorongó, kedélye csüggeteg volt
(1847 Kemény Zsigmond)
A lélek fáradt, csüggeteg
(1886 Radó Antal ford.Leopardi)
[Vas István] csüggeteg életről tesz önvallomást
(1963 Imre Katalin)
1b.
csüggedést, csüggedtséget tükröző, ill. ezt az érzést kifejező 〈arc, megnyilvánulás〉
Ütött végre az elválás órája, s csüggeteg lőn minden arcz
(1848 Bernát Gáspár)
Az ifjú csüggeteg hangon válaszolt rá
(1857 Jókai Mór)
– Ez csak tizenöt képviselő. A halasztáshoz húsz kívántatik. Csüggeteg moraj fut végig a jobboldalon, Biasini újra körútra indul a hiányzó öt szavazatért
(1883 Mikszáth Kálmán)
csüggeteg szavakat ejtenék
(1979 Esterházy Péter)
1c. (rég)
csüggedtséggel, lehangoltsággal vegyes 〈negatív érzés, érzelem〉
a várőröknek, kik többnyire idegenek voltak, csüggeteg erélytelensége tünt ki
(1865 Salamon Ferenc)
a tompa közönynek ily csüggeteg fásultsága hogyan éleszthette mégis íróinkat, mikor lépten-nyomon tapasztalniok kellett, hogy a közönség ügyet sem vet törekvéseikre?
(1899 Váczy János)
„Majd megmondom én magát az én anyukámnak!”, sírdogálta [a kisfiú] egyhangú, csüggeteg gyerekdaccal
(1911 Kaffka Margit)
2.
csüggedtséget, levertséget okozó, árasztó, ill. reménytelenséggel, levertséggel teli 〈tevékenység, hely, időszak〉
a legnagyobb magyarnak páratlan elméje megtört a csüggeteg várakozásban
(1905 Nagy képes világtörténet)
Reménytelen, csüggeteg az este
(1934 Szabó Pál²)
[a katonák útja] bánatos, csüggeteg falvakon vezet keresztül
(1956 Veres Péter)
3.
tartását vesztett, lankadtan lehajló, lekonyuló 〈fej, végtag, növény(i rész)
[a gyászfűz] a’ voltakért szomoruan eregeti földre csüggeteg lombjait
(1830 Széchenyi István)
csüggeteg fővel látjuk távozni
(1848 Sepsy Károly)
mert fáj, hogy létezem s a nevem: ember. A gond szolgaágyán feléd lóbázom csüggeteg kezem
(1916 Kosztolányi Dezső)
A Hegel-tér csüggeteg platánjai alatt még a régi visszhanggal feleltek lépéseimre az öreg házak falai
(1939 Keresztury Dezső)
4. (rég, ritk)
erőtlen, csökkent, gyengült 〈pozitív érzelem, tulajdonság〉
ajánló tulajdonai mellett, csüggeteg reménynek helyét épen nem látom
(1841 Kovács Pál²)
Derült kedély mosolyga az arczokról, fölvidultak a csüggeteg lélekerők, s mindenki boldog lőn
(1848 Bernát Gáspár)
II. határozószó 0
reményvesztetten, erőtlenül
tett-vett csüggeteg
(1907 Kosztolányi Dezső)
ágya mélyén csüggeteg haldokolt a nagybeteg
(1921 Tóth Árpád ford.)
a szenvedés úgy meggörnyeszti testüket, hogy földre néznek csüggeteg, és hosszan ülnek tétlenül
(1962 Mészöly Dezső ford.Chrétien de Troyes)
Vö. CzF. ~, csüggetegül; TESz. csüggeszt; ÉKsz.

Beállítások