csülök fn 7C6csürök (rég)

1. ’levágott sertés alsó lábszára (mint étel)’ ❖ a csülkök, sonkacsontok, sonkaszalonnák is jó táplálékul szolgáltak a vékony erszényűeknek (1917 Krúdy Gyula CD54) | A csülök jókora, ropogósra sült darab volt (1941 Örkény István 9500003, 66) | nagy kicsontozott, nyers füstölt csülök (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’〈vmely más állat, kül. ló alsó lábszárának megnevezéseként〉’ ❖ Hőhe! róka, hőhe, hő! Csülködet már elharaptam, Gödrödet befojtogattam; Hőhe! róka, hőhe, hő! (1830 Vörösmarty Mihály C4535, 308) | Mellette még három szótlan ifjú haladt, Csürökig dagasztván lovaik a sarat (1846 Tompa Mihály 8484064, 88) | [a vadászkutyák betanításakor] a zablával ellátott s hátulsó csülkein sodronynyal körültekert farkasdot [ti. kölyökfarkast], kivisszük a szabadba (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 7).

2. ’a párosujjú patások 3. és 4. lábujjának utolsó perce az azt borító szaruképződménnyel együtt’ ❖ [a bivaly] csülkei nagyok (1893 PallasLex. CD02) | A finomabb birkának vékony a csülke, szűkebb kampó kell a megfogásához (1911 Malonyay Dezső CD07) | [a szarvas] gondtalan, nyugodt járásnál úgy lép, hogy bal hátsó csülkét pontosan a bal első csülök nyomába helyezi; ugyanúgy jobboldalán is (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 10) | A suta egy ideig topogott, csülkeivel a földet kapálta, láthatóan ideges volt (1995 Magyarország állatvilága CD14).

2a. (tréf) ’ember lábfeje’ ❖ Lidi vidd innen a csülköd, ne rúgdoss a patáddal (1972 Weöres Sándor 2018008, 402) | Kristóf nem egész kétévesen már ott [ti. a Balatonnál] áztatja apró csülkeit (1995 Magyar Hírlap CD09).

2b. csülökre kap (rég) ’〈ember v. állat〉 fektéből v. ültéből (hirtelen) feláll’ ❖ hátas lova is szügyig szakadt a tőzegbe, s nem birt többé csülökre kapni (1863 Jókai Mór C2274, 156) | Nosza mindjárt én és egy másik bátor ember csülökre kaptunk, hogy megmentsük bajtársunkat (1885 Peleskei nótárius naptára C3463, 43) | Hallásunkkal észleljük a vadat végül, ha csülökre kap és eliramodik (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 21).

2c. (-re raggal, hsz-szerűen) (rég) ’〈felszólításként:〉 talpra’ ❖ Csülökre legények! (1843 Német–magyar zsebszótár C5287, 26) | No hát csülökre minden ember! … recsegett a perzekutor [= csendőr]. Amire a jelenlevők mind igyekeztek előtte felállni (1879 Jókai Mór C2290, 332) | Csülökre! – hangzott a székelyek kiáltása a hátunk mögött. – Utána! (1888 Mikszáth Kálmán C3151, 185).

Ö: fattyú~.

UB: -pörkölt.

Sz: csülköz.

Vö. CzF. ~, csürök; ÉrtSz.; SzólKm. csürök; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csülök¹

csülök főnév 7C6
csürök 7C6 (rég)
1.
levágott sertés alsó lábszára (mint étel)
a csülkök, sonkacsontok, sonkaszalonnák is jó táplálékul szolgáltak a vékony erszényűeknek
(1917 Krúdy Gyula)
A csülök jókora, ropogósra sült darab volt
(1941 Örkény István)
nagy kicsontozott, nyers füstölt csülök
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (rég)
〈vmely más állat, kül. ló alsó lábszárának megnevezéseként〉
Hőhe! róka, hőhe, hő! Csülködet már elharaptam, Gödrödet befojtogattam; Hőhe! róka, hőhe, hő!
(1830 Vörösmarty Mihály)
Mellette még három szótlan ifjú haladt, Csürökig dagasztván lovaik a sarat
(1846 Tompa Mihály)
[a vadászkutyák betanításakor] a zablával ellátott s hátulsó csülkein sodronynyal körültekert farkasdot [ti. kölyökfarkast], kivisszük a szabadba
(1870 Vadász- és Versenylap)
2.
a párosujjú patások 3. és 4. lábujjának utolsó perce az azt borító szaruképződménnyel együtt
[a bivaly] csülkei nagyok
(1893 PallasLex.)
A finomabb birkának vékony a csülke, szűkebb kampó kell a megfogásához
(1911 Malonyay Dezső)
[a szarvas] gondtalan, nyugodt járásnál úgy lép, hogy bal hátsó csülkét pontosan a bal első csülök nyomába helyezi; ugyanúgy jobboldalán is
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
A suta egy ideig topogott, csülkeivel a földet kapálta, láthatóan ideges volt
(1995 Magyarország állatvilága)
2a. (tréf)
ember lábfeje
Lidi vidd innen a csülköd, ne rúgdoss a patáddal
(1972 Weöres Sándor)
Kristóf nem egész kétévesen már ott [ti. a Balatonnál] áztatja apró csülkeit
(1995 Magyar Hírlap)
2b.
(csak szókapcsolatban)
csülökre kap (rég)
〈ember v. állat〉 fektéből v. ültéből (hirtelen) feláll
hátas lova is szügyig szakadt a tőzegbe, s nem birt többé csülökre kapni
(1863 Jókai Mór)
Nosza mindjárt én és egy másik bátor ember csülökre kaptunk, hogy megmentsük bajtársunkat
(1885 Peleskei nótárius naptára)
Hallásunkkal észleljük a vadat végül, ha csülökre kap és eliramodik
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
2c. (-re raggal, hsz-szerűen) (rég)
〈felszólításként:〉 talpra
Csülökre legények!
(1843 Német–magyar zsebszótár)
No hát csülökre minden ember! … recsegett a perzekutor [= csendőr]. Amire a jelenlevők mind igyekeztek előtte felállni
(1879 Jókai Mór)
Csülökre! – hangzott a székelyek kiáltása a hátunk mögött. – Utána!
(1888 Mikszáth Kálmán)
Sz: csülköz
Vö. CzF. ~, csürök; ÉrtSz.; SzólKm. csürök; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csülök¹

Beállítások